|
Theed
Mar 18, 2006 12:43:17 GMT 1
Post by Mace Windu on Mar 18, 2006 12:43:17 GMT 1
A Naboo-i civilizáció büszkesége Theed városa, amelyet egy hatalmas fennsík szélére építettek, oda, ahol a Solleu folyó gyönyörû vízesése ömlik a mélybe. A Naboo kultúrában hagyományosan nagy tisztelet övezi a kézmûveseket, az építészeket és a várostervezõket. Ragyogó fõvárosuk a bizonyíték rá, hogy e mesterek rászolgáltak a beléjük vetett bizalomra. Theed a királyi palotán kívül Naboo legnagyobb könnytárainak, templomainak színházaknak is otthont ad. A város épületeit klasszikus Naboo stílusban tervezték. A több évszázada épült királyi palota Theed legnagyobb építménye.
|
|
Rolan Exel
1. szint (10 pont)
B?rgyilkos
Posts: 11
|
Theed
May 6, 2006 18:54:21 GMT 1
Post by Rolan Exel on May 6, 2006 18:54:21 GMT 1
Theed fõfolyójánál nagy a tömeg. Fõleg az egyik hídon ahol nagyon izgatottak az emberek. Ekközben két híddal odébb a híd alatt. A sötétben egy mesterlövész puska villan ki. Pár perc múlva a tömeg éljenezni kezd és felbukkan egy sikló amin egy twilek integett az éljenzõ népnek. Lassan felsiklik a hídra majd egy vörös sugárnyaláb találja el a fejét és a twilek holtan lefordul. A testõrõk akik a siklóban voltak hirtelen felállnak és arra néznek amerrõl jött a sugárnyaláb. De addigra Rolan már fut is fel az utcára, hogy elvegyûljön a tömegben. A tömeg ekközben síkitva szerte foszlott. Fél óra múlva egy nem nagyon járt bárban ücsörgél egy kövér rodian. Rolan leül elé. -Nos a tag halott? -kérdezte a rodian a közös nyelven. Rolan körbenéz mert a rodian elég hangosan kérdezte. -Nyugi ide alkoholisták és bûnõzõk járnak nem okoznak gondot nekünk és neked. -mondta lazán a kövér rodian. -Mondjuk úgy, hogy huzatos lett a feje. A rodian erre nevetésbe tört. -Szép volt. -mondta a rodian és az asztal alá nyúlt majd elõvett egy táskát majd kinyitotta. -Itt az háromezer kredit. Rolan jól megnézte a sok kreditet. Majd a rodian átadta Rolannek a táskát. Rolan nyugodtan felállt a táskával és az ajtó felé kezdett bandukolni. Majd az ajtó elõtt megállt. -Kár, hogy nem igazi. -mondta. Erre a rodian csetintett egyet amire a bárban levõ 6 alak felállt és fegyverhez kapott amik elég rossz minõségüek voltak. A csendes bár hangját sugárfegyverek zaja törte meg. De a 6 alak elég bénán célzott ezért nem is csodálkoztak, hogy Rolan simán fedezékbe tudott ugrani. Fél perc múlva már mindegyik holtan feküdt a koszos földön. A kövér rodian ijedten kapkodta össze-vissza a fejét. -Nyugi Rolan megkapod a pénzt csak húzál el! -Kösz de nem bírom az olyanokat akik ki akarnak nyírni. -mondta Rolan és becélozta a rodian fejét. -Báj-báj. A rodian holtan vágta bele a fejét az asztalba. Rolan szépen nyugodtan kisétált a bárból.
|
|
|
Theed
May 10, 2006 6:12:34 GMT 1
Post by htc on May 10, 2006 6:12:34 GMT 1
Rillia és Jack megálltak egy helyen ahol suhanót lehet bérelni és venni, az eladóhoz sétáltak. -Jónapot! -köszönt Rillia, majd Jack. -Üdvözlöm! Miben segíthetek? -kérdezte az eladó. -Egy két személyes suhanóra van szükségünk. -közölte Jack az eladóval. -Egy napra. -tette hozzá. -Rendben, az 50 kreditjükbe fog kerülni. -válaszolt az eladó. Rilly elõvette a pénzét és adott az eladónak 60 kreditet. -Köszönöm! -mondta az eladó és rámutatott egy jármûre. -Azt vihetik, vigyázzanak rá. -fejezte be az eladó. -Viszlát! -köszönt el Jack és Rillia, majd távoztak a suhanóval a mocsár felé.
|
|
|
Theed
Jun 7, 2006 9:01:22 GMT 1
Post by htc on Jun 7, 2006 9:01:22 GMT 1
A suhanó megállt az üzletnél és kiszállt belõle a két ember. Jelezték az eladónak, hogy visszahozták a jármûvet, majd távoztak a kikötõ fel.
|
|
Padmegigi
4. szint (19 pont)
Pil?ta
Posts: 99
|
Theed
Aug 28, 2006 18:39:21 GMT 1
Post by Padmegigi on Aug 28, 2006 18:39:21 GMT 1
Padmegigi beért a városba, és a suhanójával keresztülvágott rajta a kikötõ felé.
|
|
|
Theed
Sept 25, 2006 18:54:34 GMT 1
Post by Bellias Gurt on Sept 25, 2006 18:54:34 GMT 1
A városba érvén kerestem néhány apró ajándékot szüleimnek, s már sajnáltam, hogy nem kerestem inkább valami Dantooine-i ritkaságot nekik.
Mikor megpillantottak, majd kiugrottak a bőrükből s nem nyugodtak, amíg részletesen be nem számoltam nekik az elmúlt évekről, s amikor mesterem haláláról hallottak //előtörténetem//, meglepetéssel vettem észre, hogy nem lepődtek meg... Bizonyára illően elbúcsúzott tőlük is, valamelyik erőérzékeny barátjuk által.
Másnap megtudtam, ki is ez a bizonyos barát...
Gabga lovag (a mesterem) legjobb barátja, Ibagabi mester, maga is a Naboo bolygó szülöttje, s még mindig itt tartózkodik. El is látogattam hozzá még aznap délelőtt, s elbeszélgettünk erről-arról, míg egyszercsak szóba került, hogy ő a gyógyítást mesteri szinten tudja úzni. Erre én nagyon elcsodálkoztam, és megkértem, gyógyítsa be a (már alig látszó) sérüléseim. Ibagabi behumta szemeit, kezét a seb fölé helyezte, s lám, forradásnyom nélkül begyógyult. Ez megmozgatta fantáziám...
|
|
|
Theed
Sept 26, 2006 15:02:27 GMT 1
Post by Bellias Gurt on Sept 26, 2006 15:02:27 GMT 1
Látván Ibagabi nagy tudását a gyógyítás terén, megkértem, tanítsa meg nekem amit csak tud. Válaszul örömmel vállonveregetett (amit az "új" vállammal nem esett nehezemre eltűrni), és tájékoztatott hogy saját testem gyógyításának hatalmát már most elsajátíthatom, de máokét csak ha tapasztaltabb leszek.
Bizonyára rég várta, hogy valakinek átadhassa tudását. Kiskoromban orvos szerettem volna lenni, és epekedve nézte az erőérzékeny gyógyítót, aki összeforrasztotta bal lábszárcsontom két különálló darabját...Nem hittem volna, hogy egy emelet esés után még járhatok...
De most végre megtehetem az első lépést gyerekkori álmom felé... Reég voltam ilyen boldog:)
|
|
|
Theed
Sept 26, 2006 15:14:22 GMT 1
Post by Bellias Gurt on Sept 26, 2006 15:14:22 GMT 1
Már aznap délután elkezdtük a tanításom... Kellően elhelyezkedtünk, majd a mester magyarázni kezdett:
- Most megsebezlek, te pedig arra fogsz törekedni, hogy az erő segítségével begyógyuljon a sebed. - Menni fog...remélem - tettem hozzá, felidézve magamban a régi kemény, kimerítő lelkierőpróbákat.
Egy kis asztalon különböző sebejtésre alkalmas eszközök voltak kikészítve, szikétől lézerkardig. Tanítóm megfogta az első fegyvert, majd meztelen alkaromon karcolásnál alig mélyebb sebet vágott. Kissé felszisszentem, bár felvoltam készülve a fájdalomra (csak nem eléggé:P). Én szótlanul fölétartottam a kezem, majd próbáltam begyítani... nem sikerült. - Koncentrálj a vágásra! - hangzottak mesterem szavai. Újabb sikertelen próbálkozás... - Bíznod kell az erőben! Erősen koncntráltam, lelki szemeimmel láttam a vágást, majd egyszercsak elmúlt a fájdalom. - Nem volt rossz, Bellias. Lássuk a következőt...
|
|
|
Theed
Sept 26, 2006 15:48:57 GMT 1
Post by Bellias Gurt on Sept 26, 2006 15:48:57 GMT 1
Most tövig nyomta combomban a szikét, mire az vérezni kezdett, én pedig óvatlanul felordítottam fájdalmamban... Második próbálkozásra sikerült És ez így ment vibrokések, -kardok, sugárpisztolyok és egyéb fegyverek okozta kisebb és nagyobb sebeken keresztül, s a végére már mindet első próbálkozásra begyógyítottam. - Jófiú, ma egész jól szerepeltél, de ezt holnap meg kell ismételnünk, hogy biztosra menjünk...
|
|
|
Theed
Sept 27, 2006 17:20:08 GMT 1
Post by Bellias Gurt on Sept 27, 2006 17:20:08 GMT 1
Másnap szép reggelre ébredtem. Valahogy szebb árnyalatú volt az ég szürkesége, s mintha az emberek kedvesebb tekintettel jártak-keltek volna az utcán. Szerencsére kora délelőttre beszéltük meg tegnap a találkozást, mert nem bírtam volna sokáig. Ezt valószínűleg Ibagabi mester is tudta, s egy halvány "tudtam én" mosollyal zengő hangon küldött egy köszönést kissé lihegő arcom felé, s már indult is a "gyakorlóterem" felé... - Remélem a tegnapi teljesítményed nem csak egy pillanatnyi fellángolása volt tehetségednek... - Reméljük a legjobbakat... S tényleg, szinte ugyanonnan tudtuk folytatni, ahol tegnap abbahagytuk, majd néhány óra kemény gyakorlás után a mester letette kardját, majd ünnepélyes arccal kijelentette: - Fiam, mától nyugodtam hagyatkozhatsz tested gyógyítása terén az erődre. Nem lepett meg, de ezen mondat annyira jól esett kissé mogorva mesteremtől, hogy majd' kiugrottam bőrömből (azért ezt nem tettem túl nyilvánvalóvá, persze Ibagabi figyelmét ez sem kerülte el, úgyhogy gyorsan hozzátette...) - ...De tudnod kell, ez harcközben szinte alkalmazhatatlan, és amint tapasztalhattad, ez nagymértékben igénybe veszi erődet...
|
|
|
Theed
Sept 27, 2006 17:46:26 GMT 1
Post by Bellias Gurt on Sept 27, 2006 17:46:26 GMT 1
Ez eddig eszembe sem jutott... De képzeletem elindította... - Mester, nem lehetne, hogy olyan szintre fejlesszük a gyógyítást, melyet használhatnák harc közben? - Nem, azt nem - majd látván elkeseredett arcom, hozzátette -, de lehetne, hogy fájdalmat nem érezve, sérülések által nem hátráltatva harcolj. Erre felcsillant a szemem, s Ibagabi egyből megértett. - Igen, szívesen megtanítalak. - Remek! ;D - tört fel bennem önkéntelenül az öröm. - Kezdhetjük! - mondottam gondolkodás nékül. - Ma már túlságosan kimerültél, de holnap reggel ugyanakkor ugyanitt találkozhatunk. Mámoros arccal szeltem az utcákat hazafelé, mikor egyszercsak nagy fájdalom nyilallt a nyakamba... Háttal a földre estem, s egy szintén mámoros arcú (alkohol befolyásoltsága alatt lévő) gamorrai lámpák által megvilágított képe tűnt fel (üres markomról juttt eszembe, hogy Ibagabinál maradt kardom ), s egy bakancstalp igen élethű közelségben az utolsó emlékem arról az estéről...
|
|
|
Theed
Sept 27, 2006 18:07:43 GMT 1
Post by Bellias Gurt on Sept 27, 2006 18:07:43 GMT 1
Kábán kinyitván szemem ugyanazon kihalt utcán ébredtem. Fejem és nyakam elképesztően sajgott, s minden zsebem üres volt (szerencsére csak 100 kredit volt nálam tegnap este). Arcom és felső ruhadarabom egy nagy vérfoltot alkottak, ami valószínűleg betört orromból származott. Halványan derengett, hogy mi történt tegnap este, maj egyszercsak bevillant egy részeg gamorrai arca, és egy bakancstalp... A hazaindulásról eszembe jutott, hogy ma reggel találkozóm van, s már fel is ugrottam volna, ha első próbálkozásra nem kezdek el szédülni a fájdalomtól... - De 'iszen éjhn duduk tyotyhitani! - sóhajtottam fel örömmel, már amennyire tudtam. Ezután az eddigi gyakorlat szerint az erőm a sebbe irányítottam // ezt a kifejezést nem én találtam ki:P //, majd megtapintván egy ép orrot tudhattam magaménak! Immár fájdalom nélkül, mintha mi sem történt volna, visszaindultam mesteremhez... Miután láttam egy-két elszörnyedt tekintetet, felfogtam, a vérfoltok nem tűntek el, úgyhogy jobbnak láttam a legközelebbi utcai csapnál megmosdani, s a ruhámból is nagy' nehezen eltávolítottam a vért.
|
|
|
Theed
Sept 27, 2006 18:58:46 GMT 1
Post by Bellias Gurt on Sept 27, 2006 18:58:46 GMT 1
- Mitől áztál így el a tiszta ég alatt, jófiú? - kérdezte, így vizesen ilyen furcsa kinézetű hajamra tekintve. - Történt egy kis baleset... - azzal elmeséltem neki a tegnap történteket. - Szóval már megint az a kocsmabolond...- majd felvéve egy párnáról a kardom: Ezt pedig jobb ha mindig magadnál tartod, bár tegnap nem vetted volna sok hasznát, talán még el is lopják. - Látja milyen jó, hogy itt hagytam? - Nem, nem jó. Meg is ölhetett volna... Kevésen múlott. Járj éberebben az utcákon, főleg ilyen sötét, elhagyatott helyeken. Megilletődve lesütöttem szemeim, majd kinyögtem egy "Értettem, mester"-t. - Most pedig hazamész, és kipihened magad. Holnap nehéz napod lesz... - Miért ne lehetne ma? - Azért, mert sok a dolgom? - Tessék? - kérdeztem megrökönyödve, emlékezvén azon állítására, miszerint egy éve legfőbb gondja egy-egy vibrokés csiszolása. Majd felfogván, hogy ez csak lerázó duma, belenyugvóan bólintottam. Bizonyára neki van igaza. - Hát akkor viszlát mester... Majd szótlanul a távozás mezejére léptem...
|
|
|
Theed
Sept 27, 2006 19:19:42 GMT 1
Post by Bellias Gurt on Sept 27, 2006 19:19:42 GMT 1
Kora délután megébredtem, ideiglenes mesteremhez nem volt kedvem menni, így hát gondoltam körülnézek kicsit a városban.
Ahogy járkálok, kit vezet elém az erő?
...egy, az agyamba jól bevésődött arcú gamorrai jött szembe az utcán, arcán nyoma sem volt italnak...
- Jó napot, Uram - szólítottam meg barátságos hangon, mire az ijedt arccal hátralépett, s onnan várta következő lépésemet - Nem vett el tőlem véletlenül valamit? Hirtelen fegyvere után kapott (egy egykezes sugárpisztoly), de látván változatlan hangulatom megilletődve visszahúzta kezét, majd beszélni kezdett:
- Hát... Ööö... Izé... Tudod... Én nem tudom... - nyögte ki végre, majd folytatta - Én egy ideje csak a délelőttökre emlékezem... - Lenne kedved egy alkoholmentes kocsmadélutánhoz? Látszott a pali arcán, hogy ilyenben rég nem volt része, majd minden mindegy alapon beleegyezett.
Egy közeli kis kocsmában töltöttük az elkövetkezendő órákat (ott sem voltak valami jól felkészülve az alkoholmentes fogyasztásra:P)...
|
|
|
Theed
Sept 28, 2006 11:59:43 GMT 1
Post by Bellias Gurt on Sept 28, 2006 11:59:43 GMT 1
Kb. Fél óra múlva…
- Szóval elhagyott, s már a gyerekeim is ellenem kezdte fordítani:((. Egy óra elteltével… - S akkor már nem tudtam, mit teszek… - Ez azóta is így megy? - kérdeztem megértõen az immár barátomnak nevezhetõ egyént. Válaszul szomorúan bólogatott. - Ugye tudod, hogy ez nem jó megoldás.- kérdeztem megertõ, de immár határozott hangon - Szerintem ha kissé kedvesebb lennél, minden megoldódna. - Te nem ismered az én feleségem... - Hát mesélj róla...
Két óra, és öt pohár ital után, még mindig józanul, a kocsma előtt: - Hát akkor... megfogadom a tanácsod. - mondta belenyugvóan a gamorrai - ennél rosszabb úgysem lehet. - majd visszaszólva az ajtóból...- és mégegyszer bocs. Remélem még találkozunk. - Én is nagyon remélem!
Majd egy kézfogás kíséretében, új reményekkel és tapasztalatokkal gazdagabban elváltunk...
|
|