|
Post by Yoda mester on Sept 22, 2006 17:10:37 GMT 1
A véreb felüvöltött fájdalmában. Az oldalán tátongó seb ontotta magából a vért de az mit sem törôdött vele, neked rontott.
Sajnos félelmed palástolására irányuló próbálkozásod sikertelennek bizonyúlt, az állat agresszív magatartásából arra következtettél, hogy az nyílván megérezte a benned kavargó érzést és ettôl kezdett határozott támadásba.
A Kath eközben elért hozzád és megpróbált felöklelni, mivel támadásod következtében kardod a földön hevert deaktiválódva nem volt más választásod férre kellett ugranod még mielôtt a lény sikerrel járna.
|
|
|
Post by Bellias Gurt on Sept 22, 2006 17:23:31 GMT 1
Ugrás közben magamhoz vontam kardom, amit aktiváltam, még mielőtt az állat visszafordulhatott volna eszétvesztett rohanásából. Egy Jedi-ugrással egy magas sziklán találtam ideiglenes menedéket, s hamis biztonságban érezvén magam, kárörvendően irányítgattam kisebb köveket az állat fejkét és sebét célozván, amely vérben forgó szemekkel közeledett a sziklához, de én egy kegyelemdöfést szándékozván adni, próbáltam egy kard-dobással kitörölni az állatot az élők sorából, de ekkor...az erő cserben hagyott. Ennek az lett az eredménye, hogy a kardom a szikla szélére esett, az állat pedig egyre jobban közeledett...
|
|
|
Post by Yoda mester on Sept 22, 2006 17:32:54 GMT 1
A Kath szigorú tekintetét egy kis ideig rád szegezte majd lassan -látszólag belenyugodva- távolodni kezdett a sziklától. Benned már felcsillant a remény egy halvány, erôtlen szikrája amikor a véreb mégis megállt és üvölteni kezdett. Ezt percekig folytatta, nyilván a közelben tartózkodó falkáját akarta odacsalogatni.
Tudtad, hogy ki kell találnod valamit mert egy egész csapat felbôszült Kath véreb ellen nem sok esélyed lehet...
|
|
|
Post by Bellias Gurt on Sept 22, 2006 17:39:41 GMT 1
A vérszag a ruhámon, és a véreb üvöltése végleg kijózanították elmémet. Határozott mozdulatsorral visszaszereztem kardom, majd, a szikla széléről megpillantott ág segítségével próbáltam meg lejutni, ami kissé balul sült el, mivel a jobb sarkam egy fú alatti hegyes kövön ért földet, amitől a mozgásom enyhén korlátozottá vált (sántítottam).
Tudtam, közelharcban nem sok esélye van egy sebesült vérebnek az ataru stílus ellen, ezért közeledni kezdtem az ordító lény felé...
|
|
|
Post by Yoda mester on Sept 22, 2006 17:54:20 GMT 1
A terved sikeresnek bizonyúlt mivel a Kath abbahagyta a "toborzást" és sebesen megindúlt feléd. Idegesen rázta hatalmas fejét ezzel is jelezve, hogy illetéktelen bahatolónak tart és szándéka mindenképpen eltüntetni téged a területérôl.
Mikor közel ért hozzád kicsit lelassított, veszélyérzete figyelmeztette, hogy vigyáznia kell veled. Hirtelen "kétlábra" állt és megpróbált mellsô lábaival ledönteni a lábadról.
|
|
|
Post by Bellias Gurt on Sept 22, 2006 18:07:09 GMT 1
Hirtelen megéreztem magam körül az erőt, de még korántsem erősen, úgyhogy a használatával nem is próbálkoztam még. Úgy véltem, csak egy választásom maradt... Kivont kardommal egy jólirányzott csapást mértem az általam legjobban legjobban elérhető, bár az állat legkevésbé életfontosságú testrészére, s így levágtam a jobb mellső lábát, de azzal a mozdulattal már bukfenceztem is, hogy két méterrel az állat mellett várhassam a végsőkig elszánt lény újabb támadását.
|
|
|
Post by Yoda mester on Sept 22, 2006 19:02:27 GMT 1
Az állat amint letette megmaradt mellsô lábát nyomban feléd akart ugrani de mivel szokatlan volt neki új, "kotlátozott" helyzete megbotlott és összerogyott. Három lábbal gyorsasága is jelentôsen romlott ezért felállnia is több idôbe tellett a szokásosnál, remek lehetôséget biztosítva ezzel számodra, hogy végleg megszabadúlhass a kellemetlenkedô bestiától.
Sietned kellett, hogy ezt még azelôtt megtedd, hogy a megcsonkított egyed társai megérkeznének, ugyanis nem kizárt, hogy a közelben lévô példányok meghallották a véreb hívását.
|
|
|
Post by Bellias Gurt on Sept 23, 2006 9:08:23 GMT 1
Éreztem, már legalább erőm teljének felét használhatom, ezért egy karddobással elválasztottam az alig mozgó vad fejét a testétől. Reméltem, hogy nem találnak rám a falkatársai, jobbnak láttam minél messzebb kerülni eme területtől, bár nem tudtam, hol állhatok meg, ezért szinte végkimerülésig botladoztam a pusztában, sehol nem mertem megállani egy percre sem, míg végül egy üres sziklába vájt üregben húztam meg magam, egy nagy farönköt görgetvén a nyílás elé. Talán képzelegtem, talán nem de nagyon halkan még mindig hallottam áldozatom üvöltéséhez hasonló hangokat. Némi idő múlva sikerült meggyógyítanom magam, majd a földre hajtván fejem lassan, lassan, lecsukódtak szemeim...
|
|
|
Post by Yoda mester on Sept 23, 2006 9:18:51 GMT 1
A nyugodt pihenés percei hamar végetértek ugyanis ismét fúrcsa hangokra lettél figyelmes. Amikor kinéztél rejtekhelyed kijáratán nem messze magadtól újabb vérebeket pillantottál meg, két kifejlett példányt. Ráadásúl az egyik albinó volt, amely köztudottan a legerôsebb Kath-nak számít.
A jelek szerint nem volt semmi konkrét céljuk, csak szaglásztak, nyilván élelmet kereshettek vagy behatolók után kutathattak. Egyenlôre még nem vettek észre de a kedvezôtlen széliránynak köszönhetôen ez csak idô kérdése...
|
|
|
Post by Bellias Gurt on Sept 23, 2006 17:50:40 GMT 1
Cselekdnem kellett, de ezúttal nem hibázhattam. Kidöntöttem a nyílást takaró fadarabot, s mikor errekapták a fejük a csúf lények, már kivont karddal láthattak. Egy V alakú sziklafal volt körülöttem, így csak előlről támadhattak. A két Kath idegesen vicsorgott rám, és kiszámított lépésekkel közelített felém, egyre kisebb távolságra egymástól, míg végül úgy 20 méterre tőlem megálltak a V betú "szájában".
|
|
|
Post by Bellias Gurt on Sept 23, 2006 18:44:44 GMT 1
Először az egyik véreb üvöltött fel agresszívan, majd az albínó is, s a következő másodpercben mindkettő eszét vesztve kiszámíthatatlanul közeledett felém, aminek az lett az eredmény, hogy az albínó bal hátsó lába egy óvatlan pillanatában megakadt a farönkben, s egy csusszanás, surlódás és tompa puffanás után már 5 méterrel a hátamnál, falnak ütközve volt található...
Ezzel egyidőben egy Jedi-ugrással elsuhantam a másik véreb felett, s egy függőleges vágást indítottam, de az ugrásom nem volt túl pontos, így csak farának felső részét hasítottam végiig az egész gerince helyett, de így is nehézséget okozott neki a továbbiakban a járás, a szaladásról nem is beszélve...
Földetérésemet követve a kardom a sérült állat felé küldtem, de egyszercsak a farönk mögül egy rettentő sziklának tűnő valami suhant felém...
Nem volt választásom, átugrottam egy mellettem levő, alacsonyabb sziklára. Az albínó első próbálkozásra nem tudott velem egy szintbe kerülni, csak a jobb-mellső lábával tudott megkapaszkodni, így jobbank látta visszatérni a földre és újrapróbálkozni. Ezen időt a kardom visszaszerzésére használtam ki, s az erő segítségével szikláról sziklára, földre majd ismét sziklára ugrálgatván egy szerencsés fejre irányuló vágással semlegesítettem a sérült vérebet.
|
|
|
Post by Bellias Gurt on Sept 23, 2006 19:14:27 GMT 1
A tetem két oldaláról néztünk szemtől szembe a koszosfehér-színű szörnyeteggel, mely támadóállásban villogtatta fogait. Eme lénnyel már kissé tapasztaltabban álltam szemben, mint tegnap, de albínók tetteiről rémes híreket hallottam, s ráadásul az erőm is fogytán volt, így jobbank láttam nem használni azt még egy ideig.
A várakozást az állat nem tűrte fél percnél tovább, ami nekem nem volt elég felkészülni a támadásra, és ezt a lény valószínűleg jól tudta, mivel ide-oda ugrándozva próbált összezavarni, aminek meg is lett az eredménye...
A nagy kavarodásban, fény és árnyék sűrű váltakozásában egyszer csak hatalmas fájdalmat éreztem bal vállam körül, s az arcomon végigfolyt egy csepp meleg vér... A veszedelem öt méterről, megfordultában ugrott vissza felém, de látván megállását, még mielőtt hátsó lábai levegőbe emelkedtek, eltalálta repülő kardom, bárha nem is célpontomon, de a fájdalomtól elhomályosult agyamtól ez is nagy teljesítmény volt. Az állat ordítva hanyatlott vissza a földre, s fejét maga alá vetve "elsiratta" nemi tájékának szenes helyét, de ez az idő csak kardom visszaszerzésére volt elegendő, mert ha nem villant volna fel a jól ismert zöld fény, már a levegőbe emelkedett volna, így viszont megfeszített izmai egy pillanatra elernyedtek, ami pont elég volt "biztonságosan" elhelyezkedni, magam elé tartott karddal, sziklával a hátamnál várni a bestiát...
|
|
|
Post by Yoda mester on Sept 23, 2006 21:02:00 GMT 1
A véreb még kis ideig sérülése hatása alatt volt és így mégis több idôd jutott cselekedni mint az elején gondoltad. Nem rontott neked ismét, csak állt elôtted lehajtott fejjel szinte megszelidülve. Nyilván ez a példány lehetett a domináns hím a környéken és most érezte, hogy kardod egyszer s mindenkorra véget vetett uralkodásának. Te is szokatlannak tartottad a dolgot, hogy nem lett vadabb mint ahogy ezt egy sérült állattól elvárnánk de tudtad gyorsan kell cselekedned még mielôtt az "ivartalanított" bestia meggondolná magát.
|
|
|
Post by Bellias Gurt on Sept 24, 2006 7:43:28 GMT 1
Én sem vesztegelhettem sokat, hiszen vérzett a bal vállam, ezért amint elég erőt éreztem magamban, hirtelen szaladni kezdtem a fenevad felé, jobb kezemben bármikor vágásra kész karddal, balom pedig testem mellett leszorítva, már amennyire ez lehetséges...
Közben agyamba villant egy kép...amint a szüleimmel közlik, hogy a fiuk világmegmentő utazásából annyi lett, hogy megölték a vadak a Dantooine-i pusztában. Talán erre szánt engem az erő? De akkor miért? Talán valakinek elrettentő példát akar mutatni...
És akkor jött az általános befejezési stílus: No mindegy.... Majd meglátjuk!
|
|
|
Post by Yoda mester on Sept 24, 2006 7:58:42 GMT 1
A Kath észrevette ugyan, hogy mire készülsz és kétségbeesetségében megpróbált gyorsan reagálni, de te már túl közel kerültél hozzá és lehetôséged nyílt átszúrni annak vaskos homlokát.
Közben rengeteg gondolat kavargott a fejedben, egyrészt az gyôzelem mámorító öröme másrészt az a fúrcsa, megszokhatatlan érzés ami akkot jön elô mikor elveszed valaki életét. Innen ismerszik meg a Szürke Jedi hisz a Rend tagjaival ellentétben tudnak örülni egy halálos végkimenetelü harcnak de azért mégis tisztelik az életet és puszta élvezetbôl sosem onthatják ki, mint ahogy a Sötét Jedik teszik.
|
|