Egy rejtélyes, ősi építmény. //Kaland!//

[Ted Go]

- Ügyeljetek rájuk! - intettem a félig dermedt zsoldosoknak a sompolygó nexuk felé. - Vele majd foglalkozok én... Azaz megpróbálok. - tettem hozzá halkan, inkább csak magamnak.
Bármily meglepő, észszerűbbnek tartottam a fajom által olyannyira utált, mégis életemet sokszor megmentő fegyvert használni: a lézerpuskám. Zsebembe csúsztatva az adattáblát néhányat hátralépvén megcéloztam a közeledő bestia folytonosan mozgásban lévő sötét szemeit, és néhány lövést adtam le rá... Csak remélni tudtam, hogy célba találnak lövéseim, különben ki tudja, mire képes ez a szörnyeteg...

[Coryn Angavel]

Ha valamit nem csinálok, itt fogok meghalni. Egyre inkább nehéznek tűnik itt a túlélés, és a holokron is egyre furcsábbá kezd vállni. Úgysem lehet megülni két lovat, gondolom magamban. Ha már túl kell élnem ezt a kis csapdát, akkor az életem fontosabb mint a holokron. Ezért aktiválom a fénykardom és a holokron felé csapok... //bocsi de mostanában mindenféle dolgom van és igazán nincs időm feljönni, de azért néha írok.//

[Anakin Skywalker]

Coryn:
Amikor a fénykardoddal a holokronra csapsz, az egyszerűen eltűnik. Nem érted, hogy mi történt, de a halálos csapda leáll. Az egyik acéltüske a szemedtől csupán 1-2 milliméterre állt meg, és pislogni sem tudsz, de a plafon lassan elkezd visszahúzódni megszokott helyére, és az ajtó is felnyílik. A korábbi fénynek azonban nyoma sincs. Végigsétálsz a rideg folyosón, és egy újabb oszlopcsarnokba jutsz. Ekkor távoli lövések zaja üti meg a füled, és rájössz, hogy egy fölötted lévő helységből érkeznek. A terem másik oldalán mozgást látsz, és két méter hosszú skorpiók válnak ki a sötétségből. Négyet látsz, bár lehet, hogy vannak még a sötétségben rejtőzve.

Ted:
A zsoldosok eleresztenek pár lövést, majd az oszlopok közé húzódnak vissza, és fedezékből tüzelnek tovább. Az arcona csempész azonban túl lassú volt, és mindkét nexu rávetette magát, mielőtt még beérhetett volna a fedezékbe. Pár másodpercig halljátok az ordítását, de aztán a nexuk beléfolytják a hangokat. A lény (valószínűleg a hirtelen keletkezett éles fény miatt) lekapja a fajét, és a lövéseid a falnak csapódnak. Ezután a zsoldosok lövedékei árasztják el a testét, de nem érnek semmit. Az egyik twi'lek kardművész a lény elé ugrik, és két vibrokardjával kedz vagdalkozni. A kardjai azonban képtelenek átvégni a szörny vastag páncélját, és csak feldühítik. A farkát használva félrelöki a harcost, aki az egyik oszlopnak csapódva elveszti az eszméletét. Hirtelen egyedül találod magad, a három halálos lény között.

[Ted Go]

Most vagy soha! - mondtam magamban. Azzal egy merész húzással az otromba lény lábai közé vetettem magam háttal csúszva a földön, remélve, hogy alulról leadott lövéseim hatni fognak. Úgy gondoltam, ez az egyetlen esélyem (a visszavonulás-menekülés kombináción kívül).

Minden olyan "lassan" történt... Éreztem, ahogy megfeszülnek bal lábam izmai, és lassan hátrafordulva szelem a levegőt, amint nagy testem döngve földet ér, oldalra csatolt vibrokardom pedig fémesen zeng az ütődéstől.
- Na most kapsz! - kiáltottam, meglátván a puhának tűnő mutáns-testrészt, azzal felfelé irányított lőfegyveremen meghúztam a ravaszt...

[Anakin Skywalker]

A lény hasán valóban vékony a páncél, és nem is olyan erős, de nem halálosak a lövéseid. Felordít, majd hihetetlen sebességgel elhagyja a termet. Közben a nexuk befejezték a lakmározást, és vicsorogva néznek újabb préda után. Rajtad állapodik meg a szemük, és már készülnének rád vetni magukat, de a zsoldosok közbe avatkoznak. Lendar kiugrik a fedezéka mögül, és egy mesteri lövéssel szemen találja a szörnyet. Hernon követi a példáját, és kiugorva egy oszlop mögül, a szörny elé érkezik. Hatalmas fegyverével koponyán üti a nexut, ami elkábul. Ezután a fegyver csövét a lény szájába dugja,és rászorítja az úját a ravaszra. A nexunak azonnal vége lesz. A másik lényt Tonak veszi kezelésbe, és két vibrokardjával rá támad. Nagyon ügyesen harcol, és több sebet is ejt a nexun, de az végül ráveti magát. A twi'lek mindkét vibrokardját beleszúrja a lény mellkasába, de az nem hal meg, és készül végezni a kardművésszel, mikor a két fekete skorpió tag is előugrik fedezéke mögül. Az egyik egy vibrotőrt hajít a a nexu felé, ami átszelve a levegőt, bele is csapódik a torkába, míg a másik plazmával árasztja el a fejét. A 2. nexu is kimúlik, de két halott hever a földön.

[Ted Go]

- ...szegények. :( - néztem néhai társaink véres maradványaira - Talán még visszajövünk "értük", hogy tisztességes temetésük legyen. Most viszont tovább kell mennünk! - ezt a kijelentést a többiek szomorú egyetértése kísérte.

- Szerintem arra kell mennünk. - mutattam azon félelmetes irányba, amerre a szörny távozott.

[Coryn Angavel]

Aktiválom a fénykardom, és elkezdem oldalt a falakat csapkodni, hogy ezzel egy kicsit lelassítsam a skorpiókat. Elkezdek futni, majd közben néha-néha hátranézek, hogy hol tartanak a skorpiók. De hová tűnt a fény? Tán elrontottam valamit? Az nem lehet!
Közben a skorpiók már mögöttem vanak, ezért megfordulok, és egy Erő-lökéssel még távolabb lököm őket. De eszembe jut: minek menekülök? Ezért még az egyik skorpiót egy erő-húzással felém húzom, majd előre futva előretolom a fénykardom.

[Anakin Skywalker]

Coryn:
A skorpiót sikerül átszúrnod, de a farka megszúrja a vállad. Azonban különös módon nincs benne méreg, csak egy fájdalmas sebet szereztél. Még 3 maradt, amik rád támadnak, de nem muszály velük harcolnod. A háttérben megpillantod a felfelé vezető járatot, és emberi hangok szűrődnek le onnan hozzád.

Ted:
-Arra biztos nem. -mondja Hernon. -Abból az irányból jöttünk. Szerintem pihenjünk itt le.

[Coryn Angavel]

Gyorsan felfutok, s közben a skorpiókat egy újabb erőlökéssel eltávolítom a közelemből. //Bocs de részletezhetnél, hogy ezek kik meg mik. //

[Anakin Skywalker]

//Valami ilyesmit képzelj el, két méter hosszan. //

Az erőlökésed beválik, de csak részben. A 3 skorpió hátratántorodik, de egy másodperc múlva már megindulnak feléd. Az egyik farka előre lendül, egyenesen a szemeid felé.

[Coryn Angavel]

Gyorsan elhajolok, ha nem hajoltam volna el akkor most valószínűleg fájna a szemem. Felugrok az egyik skorpió felé, aki a farkával a levegőben utánam kap, de sikerül egy kicsit arráb "tolnom" magam, és csak a karomat kapja el, ami fáj ettől. De most védelem nélkül maradt maga a farka. Egy erős mozdulattal odacsapok, amitől az remélhetőleg leszakad a testről.

[Anakin Skywalker]

Sikeresen lemetszed a skorpió farkát, de már nem marad időd félreugrani egy másik ütése elől. Az ollójával hasba vág, és te egy oszlopnak repülsz. Próbálnál felkelni, de a lény már előtted is terem, és megakadályoz benne. A farka a fejed felé csap, de neked sikerül kitérned az útjából, és a halálosnak szánt támadás az oszlopot éri. A skorpió farka mélyen belefúródik az idős kőoszlopba, és benne is marad. Nagyon úgy tűnik, hogy beszorult, de ekkor a szörny ismét támad. Másik fegyverét, az ollóját használva megpróbálja levágni a fejed, és mindezt olyan gyorsan teszi, hogy csak a jedi érzékednek hála látod.

[Coryn Angavel]

Ez elől a támadás elől gyorsan lehúzom a fejem, majd a fénykardommal egy erős és gyors csapással levágom ennek is a farkát. Egy kis ideig csak szédeleg, majd azt a helyet, ahol a fejét képzelem, odacsapok egyet. Utána gyorsan a lépcső felé veszem az irányt, de már szinte elém "ugrott", ami miatt mégiscsak muszály elbánnom vele. Egy gyors támadássorozattal minden testrészét támadom, és szinte érezni lehet már az égett szagot. Megtisztult az út, így hát gyorsan a hangok fele futok.

[Anakin Skywalker]

Mindenki:
Coryn egy lépcsőn felrohan, és a zsoldosok közé érkezik. Mindenki meghökkenten, és értetlenül nézi őt, majd boldog kiálltások hallatszanak. Hernon megszólal:
-Örülök, hogy élsz. Biztos voltam benne, hogy meghaltál.
A lépcső aljáról különös hangok érkeznek. A teremben 4 ajtó van. 3 ból elkezdenek előmászni ezek a hatalmas skorpiók, míg a 4. nél néma csend van.
-Most mi legyen? -kérdezi az időközben magához tért twi'lek- maradjunk ezen a jól védhető helyen, vagy menjünk tovább? -int a 4. ajtónyílás felé.

[Coryn Angavel]

Nyugodt vagyok, de mégis egyben félek. A haláltól. Alig állok már a talpamon, de már elegem van ebből a sok harcból. De most nincs idő az érzelmekre, ugyanis újabb harc következik, mert már újból itt vannak a nyakamon a skorpiók. Az egyik rámugrik, amitől maga alá temet engem, és elejtem a fénykardomat egy kicsivel arréb. Alig kapok levegőt, és a nagy ollóival fenyegetően közelít felém. Azonban a kardot aktiváltattam, és a levegőben lebegtetve levágtam a skorpió fejét. Utána egy az Erő segítségével lelöktem magamról a skorpiót, és a skorpiókkal harcoló zsoldosok felé futottam.