Egy rejtélyes épitmény

[Baden Defess]

//Windu légyszíves írj, mert már rég javítottam! Bocs hogy Badennel írtam!//

[Sen'Delor]

Sen egyáltalán nem retten meg, keményen álla lábán, és tudta, ha sikerül, nagyon gazdagon térhet vissza. A hatalom, és apénz, ami az ő szívét ösztökéli a harcra. Még egy jeditől sem riadna vissza, leharapná a tökeit, és bokán rúgná. Vlahogy csak likvidálná. Sen körbe körbe forod, majd előveszi a csattanós gyufáját. Felcsattintja, és máris nagyobb fény van lüktetőben. Sen maga mellett tartja fegyverét, bármilyen eshetőségre fel van készülve.
-Hé te, aki szórakozol velem...gyere elő, férfihoz módjára kötegedj, ne sunyiba laposan!-üvölti hangosan, majd várja a választ.

[Mace Windu]

Hangokat hallasz. A teremben minden szó viszhangzik. Ez nem olyan mint a többi látomás. Ez teljesen igaznak néz ki.Nemsokára a hanghoz kép is társúl. Egy szûrke köpenyes férfi az. Övén nem látsz fegyvert. A ruhája sok helyen meg van szakadozva és szinte teljesen el van kopva. Néhány helyen még látszódik az hogy barna volt. Majd hozzádszól. Ez az a hang amit eddig mindig halottál:
- Újabb vendégem van itt. Elvégre egyszer vége kell lennie a magánynak. Tedd le a fegyvert mert nem lesz rá szûkséged. Az elõtted lévõk már itt elbuktak. Nem tudták a helyes gombokat megnyomni.- majd a fegyvered elragadja tõled.

[Sen'Delor]

Sokan beszéltek már előtte lévőkről, de vajon mi lehet ez. A fegyverét elveszi az alak, erre iszonyatosan ideges lesz, már majdnem üvölt, de végigfut valami az agyán.
~Ez tényleg nem játék, ha halálesetekről beszél, nem kéne packáznom ezzel a csávóval, ha mégis rosszra fordulna a helyzet...~belenyúl a zsebébe, és megmarkolja a boxerét, majd elmosolyodik.~..aakor elkenem a képét!~gondolja, és a emberhez fordul.
-Meg szabadna tudnom, hogy mit keresel itt, mert ha ugyanazt amit én, nem állok jót magamért. Előre szólok, hogy a kincs engem illet, mert én vagyokitt egyedül, és te csak egy kis szaracén vagy a semmiből. Mintha nem is látnálak!-mondja Sen mintha magának bizonygatná, hogy ott sincs, de kezd félni.
-Szóval már bocs a kifejezésért rohadtul nem tudom, hogy mi folyik itt, felvilágosítanál, ja és a továbbutat is lécci...-mondja, majd teljesen közömbös arrcal beletúr a földbe lábával.

[Mace Windu]

Az öregember eltûnõdik és az állát vakargatja. Majd megszólal:
- Mindenkit azaz átkozott kincs érdekel és a haszon meg a nyereség. Pedig nem is tudják hogy mi is az a kincs. Ha megtudnák nem fogadnák ilyen nagy örömmel. Ha magának kell a kincs akkor kell. A magáé lehet. Engem csak a mitosz érdekel. De eddig még nem mertem lejebb menni mivel szörnyû dolgokat mondanak a helyrõl. De talán ha segitene nekem. Ketten sokkal nagyobb esélyûnk lenne mint kûlõn-kûlõn.

[Sen'Delor]

-Francokat!-mondja egyből Sen'Delor, majd kiveszi az öreg kezéből a fegyvert, és arrébb löki.
-Aki nem szereti a félelmet, semmire sem jut az életben. Szeretek félni, erőt ad!-modnja, és a férfit arrébb lökve eli ndul de...
...megáll, mert fogalma sincs, hogy hogyan mehetne tovább. Érzi, hogy az öregnek igaza lehet. Elvezetheti lejjebb, de ő sem tudta, hogy merre van az út. Semmi haszna nincs annak, ha vele tartana, így mekapcsolja lámpáját, és tapogatózik új nyom után, mit sem törődve azzal a nyavajás féreggel.

[Mace Windu]

Az öregember zokon veszi hogy alrébblökted. Majd egy furcsa érzés fog el téged. Mintha emelkednél. Majd az öreg megszólal:
- Hm, fiatalok. Azt hiszik hogy az õvéjûk a világ pedig ez nem így van. Nem tudod hogy kivel kezdtél ki. - Majd még feljebb emel. A kezeidbõl az izmok már nem tudják tartani a fegyvert. Elejted. Az egész tested izmai elkezdenek fájni. Szinte hasogatnak. Majd újra megszólal az öregember.- Tudom minden vágyad. Tudom hogy kiakarod tanulni a fénykard vivászatot. Ezt megadhattam volna neked. De te közömbõsen félrelöktél. Még a nevem sem tudod. A nevem Darth Zerkusz. E sirkamra õrzõje.

[Sen'Delor]

Sen nagyon meglepődik, ezen az emberen.
~Alig ha nem, erőérzékeny..~gondolkozik el Sen, és teljes mértékben megbánja amit tett. Egy öregembert fellökni. Ekkor meghalja amit mondd. Fénykardvívás?
~Ez lehetetlen, ezt honnan tudta, életem legtitkosabb vágya...ezt nem tudhatta ezt lehetetlen. Senkinek mondtam el, és nem is fogom. De ő...ő valahogy más, érzek benne valamit...~ezen gondolkozott, majd megszólalt.
-Először is tegyen le, nem akartam bántani. Beismerem pénzéhes vagyok, de...honnan tudta azta titkos vágyamat..-teszi hozzá, és teljesen olyan, mintha gyerekké változott volna.

[Mace Windu]

Az öreg elmosolyodik. Majd letesz téged a földre, amikor leérsz alólad a por elszáll és furcsa jeleket látsz meg. Egy kört és te pontosan a közepébe estél.Az öregemberen látszik hogy nem feltétlenûl a jó oldalt szolgálja. Majd nemsokára megszólal:
- Tudok mindent ami most a fejedben jár és azt is tudom hogy mit akarsz tenni. - majd az erõvel összeroppantja a sugárvetõt.- Erre már nem lesz szûkség. E templomot nem lehet megszentségteleniteni fegyverrel. Ez a templom él.- mondja a furcsa kinézetû erõhasználó. Majd int egyet és a falakról leszáll a por és a korom. Tisztán látszik hogy mi van mögöttûk. Jelek amelyek ismerõsek számodra a Massasi faj jelei közûl. Majd az öreg megszólal újból:
- Ez a templom a bolygó négy fõtemploma közûl az egyik. Itt szállt meg maga Exar Kun is párszor amikor a többiben a Massasi-ak a hadsereg kiképzését hajtották végre. Sok kincset felhalmozott itt de ez csak töredéke annak a tudásnak amit ebbõl a templomból kinyerhetek, én leszek a Sith sötét nagyúra. Válaszhatsz, mellém állsz vagy inkább szörnyû kinok között meghalsz.

[Sen'Delor]

~ Ha most ellenszegülök, akkor megöl. Ismeri minden gondolatomat... Mit tegyek, hogy életben maradjak? Sokat nem tudnék ártani neki, könnyűszerrel megölne. És ez a kör, amiben vagyok, nekem leginkább valami csapdának tűnik. Életben maradni, minden áron...~ gondolom magamban. Végül így szólok:
- Segítek, ha akarja, de cserébe, ha kincset találunk, akkor az engem illet, és el is fogom vinni. Nem a semmiért jöttem el idáig. És ne emelgessen a rohadt erejével, mert... - de inkább nem mondok semmit, nem akarom túlzottan felingerelni ezt az embert...

[Mace Windu]

Az öregember megnyúkszik némi képpen, majd nem sokára megszólal:
- Bocsánat, csak elúralkodott rajtam a dûh. Nem tudom megérteni hogy miért jönn mindenki állandóan a kincsért és miért nem lehet itt hagyni azt. Az a kincs egy másik nemzedék számára lett itthagyva és csak az jogosult rá aki be tud lépni a titkos terembe, ha ez nincs meg akkor már csak a halál vár magára. Én folyamatosan ezt az embert keressem. Ha maga az akkor be tud lépni. - mondja az õreg majd egy konzolhoz vísz téged. Rajta a két kezednek kivájt hely és felette pedig irás. Majd újra megszólal az öreg:
- Ezt a konzolt úgy kell használni hogy beleteszi a két kezét és közben olvassa el magában a szöveget. Ha ez megvolt akkor vagy meghal vagy továbbmehet.

[Sen'Delor]

~ Végre lenyugodott ez a vén bolond...~ gondolom magamban, amikor látom hogy vonásai az arcán enyhülnek, és testtartása is egy kicsit barátságosabb lett.
Az öreg szavai komolyan elgondolkodtatnak. Eszem ágában nincs itt meghalni.
- Miért nem maga próbálja meg használni ezt a konzolt, ha úgy is annyira erős? - kérdezem, hangomban egy csöpp gúnnyal.

[Mace Windu]

Az öreg sóhajt egy nagyot. Majd a keze egy holovetitõhõz megy közel. Majd megnyomja az aktiváló gombot rajta. Egy vörös árny jönn ki belõle. Csuklya van a fején, fekete a gunyája, az arcát alig-alig látni. Árnyék vetûl rá. Olyan 190 centiméter magas lehet és az övén egy fénykard van. Majd nem sokára megszólal, a hátánál ismerõs jeleket látsz meg. A falakon is ilyenek vannak többek között. A hangja érces, és szinte rémisztõ. Hasonlít a látomásokban látottakhoz. Hiszen ez Exar Kun holoképe akinek a Yavin-4-en volt a fõhadiszálása:
Üdvözlöm önt e relytekhelyen. Örûlöjk hogy rá talált. Amire ezt az üzenetet olvassa már lehetséges hogy a flottáim elbuknak e bolygó felett. Ezt a templomot azért hoztam létre hogy valaha valaki rátaláljon és az itt talált tárgyakból újabb flottát készitsen, és megtörje a Köztársaság hatalmát. A terembe csak az léphet be akiben megvan több gén ami arra a jelre mutat hogy képes lehet irányitani flottákat és még több más is.
Majd a vörös árny eltûnik. Az öreg szólal meg:
- Látja bennem nincs meg ez a gép mivel Twi'lek vagyok, a twi'lek-eknek pedig nincsenek ilyen génjeik, de maga ember és több emberben is megvoltak ezek a gének.

[Sen'Delor]

~ Legyőzhetném a Köztársaságot... ~ alig hiszem el, amit a holokép mondott.
- Egy egész galaxist irányíthatnánk mi ketten - vagy én egyedül! De biztos a nyúltfejűnek is ez jár a fejében, úgyhogy jó lesz vigyáznom vele... - ez megéri a kockázatot. De ha nem járok sikerrel, ne hagyjon itt meghalni, van még egy - két ötletem... - de magam sem hiszem, hogy bármekkora bomba kárt tehetne ebben az ajtóban.
Odalépek a konzolhoz, berakom a két kezemet az annak kivályt nyílásba, és várom, hogy mi történik...

[Mace Windu]

A konzol a kezed körûl vörösen izzani kezd. Ennek hõje is van ami szinte teljesen elégeti a kezed, de ez nem történik meg. A fájdalom nagy de a sérûléseknek nyoma sincs. Majd a kezedet két darab a konzolból kiinduló csat fogja oda. Már tudod hogy nincs visszaút, innen már csak két lehetõség van, a halál vagy az élet. A halál szörnyû lesz és senki nem fogja tudni hogy hogyan is történt. De az élet. Ha ezt túléled és megszerzed azt ami bent van akkor talán mindenki fogja tudni a neved és a félelem lakozik a szivûkben a Sen'Delor névtõl. Majd a konzol vörös fénye elalszik. Az ajtó kinyilik, alóla nagy por száll fel. Látszik hogy az-az ajtó régen nem volt már használva. Majd bemész. A jelek nagyon furcsák a falakon. Az öreg a szemét rájukmeresztve megy. Majdnem megbotlik egy kõdarabban. Majd az öreg hangja tölti be percekre a termet:
- Nos, fiam. Ezeket állitólag maga a hatalmas és erõs Exar Kun véste a falakba. Tudod hogy ezeknek mennyi az értékûk? Felbecsûlhetetlen. Egy ember sem járt még itt állitólag kivéve mi.