|
Post by Mace Windu on Jun 8, 2006 14:01:43 GMT 1
Amikor e szavakat halgatod egy furcsa alacsony termetű kis ember lép oda. Talán nem is ember hanem egy öreg Twi'elek akit kis korodból ismersz valószinűleg. A két csápjából már csak egy található meg, a másikat egy fénykard vágás valószinűleg leszedte. Kék bőre a zöld mocsárból nagyon kitűnik és a feje be van kötözve. Majd úgy látod mintha szólní szeretne de előszőr nem tud megszólalní az ijedségtől majd most megszólal: - Dacken, amit látsz ezt most te tedted velelm, vagyis a sötét éned. Kérlek ne állj át a Sötét oldalra.
|
|
|
Post by Dacken Qualant on Jun 8, 2006 14:14:15 GMT 1
A ledöbbenés után és a twi'lek láttán újra 2 érzés dúlt bennem csatát. Rengeteg emék eszembe jutott. Elhatározásom, életcélom, barátaim. Egyszerűen minden kedves és rémes emlék. Eszembe jutott a mesterem, a Jedi Tanács. A sötét énem vicsorogva néztt a Twi'lek-re, aki pedig reményteli szemekkel nézett rám. Én kettejük között váltogattam tekintetem. Majd hirtelen, könnyek szöktek a szemembe és térdre ereszkedtem. -Mit tettem?-ondtam.-Hogy lehettem ilyen, hisz megfogadtam, én nem eszek olyan, mint az apám!.-a sötét énem feldühödött. Hirtlen bekapcsolta fénykardját-ami vörösen izzot- és rám támadt. A twi'lek megvédett, majd én is felkeltem és bekapcsoltam a fénykardom...
|
|
|
Post by Mace Windu on Jun 8, 2006 14:57:14 GMT 1
A Twi'lek és a sötét éned eltünik. Majd Vandar a legendás Datooin-i Jedi mester tűnik fel előtted. Botja görbe, köpenye szakadozott és böre koszos. Majd megszólal érdes hangján: - Dacken padawan, a próbát kiálltad, visszamehetsz Corusant-ba és vidd el a hirt hogy a szeparatisátk ujra támadní kényszerűlnek.- mondja majd eltünik.
|
|
|
Post by Dacken Qualant on Jun 8, 2006 18:11:00 GMT 1
-Köszönöm, mester-mondom mikor eltűnik. Viszzahúzom fénykardom, és örülök, hogy nem kellett használnom. Visszaindulok a hajómhoz, ugyanis sürgős dolgom van. Felkapcsolok minden rendszert, majd felemelkedek. Kiérek az atmoszférából és a hipertérbe ugrok. Hamarosan Corusant-ra érkezek....
|
|
|
Post by Kada Maal on Jul 26, 2006 16:13:04 GMT 1
kiléptem a hipertérből és az elhagyatott Dagobah rendszerbe értem. A gépem nem bírta tovább kényszerleszállást hajtottam végre Ez megfelelő búvóhelynek
|
|
|
Post by Kada Maal on Jul 26, 2006 16:25:13 GMT 1
A hajómat itt kell hagynom azt is álcázom, már csak két aknám maradt amit a gép bejárata elé helyeztem, persze csak azután hogy minden használhatót elvitem, Most belevetem magam a mocsárba, messze el kell tűnnöm innen, aztán kitalálok valamit
|
|
|
Post by Kada Maal on Jul 26, 2006 16:49:33 GMT 1
A potyautasom a gyerek Annabell is velem jön. Nem hagyom itt egyedül. Felveszem és elindulunk távol a roncstól. Nemtudom hogy lesz élelmünk. Az ő érdekében fel kéne adnom magam. Nem hagyhatom éhen veszni, a gépről kihoztam a rádiót. Ha egy két nep múlva nem találok itt valami élelmet, a gyereknek elmegyünk valahogyan. Legalábbis őt biztonságba szeretném helyezni. - Kada! - szólt hozzám aranyos hangon - Hol vagyunk? - Nem tudom tényleg nem tudom. Annabell figyelj rám. Lehet hogy vissza kell majd mennünk. Tudod köröznek engem, és ha rám találnak téged is megölnek, vagy beraknak egy árvaházba. Engem meg lelőnek mint egy kivert kutyát. Pár nep múlva lehet hoyg vissza fogunk térni Coruscantra. - A lány gondolkodav bámult maga elé. - De én veled szeretnék maradni. - Tudom kicsim tudom.
|
|
|
Post by Kada Maal on Jul 26, 2006 18:44:55 GMT 1
Tovább haladtunk, ki tudja hová. Már kezdtem én is éhes lenni. Ebben a bűzös mocsárban nincs túl sok kaja. És az éjszaka is közel. Arra gondolok hoyg miért adnám fel magam? Elég a kislányt biztonságban tudni, aztán elszököm valahogy. Uh csak a Jeidket bele ne keverjék. Azokat nem bírom.
Hirtelen egy hangot hallok. Felveszem az E-11 lézerpuskám. És készen állok. - Ne még ne ne most - gondoltam magamban félve a haláltól. Hirtelen árnyak mozgását látom magam előtt. - Ezek nem emberek - azt hiszem valami állat lehet az. Hosszú másodpercekig csak álltam és vártam. A kislány közben a lábamhoz bújt és azt mondta nagyon fél. Megnyugtattam és akkor hirtelen szembe találtam magam valami 3 méter magas szörnyel. Nem gondolkodtam sokat és egyből agyon lőttem láthatóan csak még dülösebb lett. felém és a lány felé közeledett, megsoroztam mégegyszer de nem vettem észre hoyg túl közel van. Elütött magától és egy fának repültem. 3 másodpercel később már láttam ahogy a rémülettől mozdulni sem bíró leányra akar támadni, Nem hagytam lőttem ahogyan csak tudtam. Ettől meghalt, Majdnem a kislányra dőlt, de gyorsan elévetettem magam és arrébb löktem a gyermeket. Szerencsére én ki tudtam kászálódni alóla.
Annabell sírt. Megsimogattam, és bekapcsoltam a rádióm. A klónok frekvenciájára állítottam be.
-Köztársaság! Köztársaság! Itt Kada Maal a körözött szeméj. Hajlandó vagyok tárgyalni.
|
|
|
Post by Kada Maal on Jul 27, 2006 8:50:59 GMT 1
Nem válaszoltak. Ennek örülök is meg nem is. A gyerek még míndíg nagyon fél. Ezt a bolygót mindenképpen el kell hagyni. Olyan hely kéne ami valamilyen színten lakott és el lehet rejtőzni. Egy olyan hely ahol nincs köztársaság. Van abból elég. Azt hiszem ez egy olyan hely. De itt én sem maradok sokáig. Érzek valami sötétet valami nyugtalanságot a környéken.
Ismét bekapcsolom a rádiót. Általános frekvenciára. Hátha egy közeli szállítóhajó épp erre tart és meghalja a segéjkérérst.
-Halo halo itt Kada Maal a Dagobah rendszerből itt ragadtam egy gyerekkel. Hall vlaki? -Haljuk magát. Itt egy szállítóhajó. Mit szeretne? -Mentést. A gyerek már nagyon ki van merülve és ennie kell valamit. -Hogy kerültek oda? -Később mindent elmondok. Nézze 6000 creditem van megfizetem a segítséget. -Egyéb rakomány? -Fegyverek -Áááá...csempész. -Igen értem jönne? -Persze, csekéj 4000 creditért. -Rendben
... ... ...
5 hosszú óra múlva megérkezik a segítség. Egy YT-2400-as hátán. A leszállás után három alak lép ki a gépből.
-pszt. - súgom halkan a lánynak - ami most lesz azt nem szabad látnod. fordulj el és csukd be a szemed -jó
- Uraim - szóltam oda nekik hátam mögött lassan aktiválva a vuki nyílpuskát, - ott a rakomány és a fegyverek felé mutattam.
Minahárman odanéztek és akkor tüzet nyitottam a vuki nyílpuskával. Egy mghalt erre a másik gyorsan előkapta a pisztolyát. Rámlőtt de én sikeresen arrébb bukfenceztem. Oda ahová korábban az E-11 esemet rejtettem, Beálltam egy fdezék mögé és nagyon rövid tűzpárbaj után mind meghalt.
Aztán felvettem a kislányt és megkérdezte hogy kinyithatja e már. Azt feleltem hogy még nem csak a hajóban. Beértünk, és én gyorsan körbementem nincs e bent hagyott emberük. Nem volt. Beszáltunk a pilóta fülkébe.
- Kada! - Igen kicsim. - Miért adták oda a gépet nekünk és őkmiért maradtak ott lent. - Nagyon rendes emberek voltak.
Aztán kiléptünk a világűrbe, ahol lassan fénysebességre kapcsoltunk. De azt hogy mi a cél még nem tudjuk.
//folytatás az űrben//
|
|