|
Post by Gerr'IUs on Sept 5, 2006 22:02:07 GMT 1
Egy jó órás járás után megérkezett az említett romhoz. Lecsökkentette Erôkibocsájtását, hogy a lehetô legtovább rejtve maradhasson a két Sötét Jedi elôtt. Tudta, hogy minden bizonnyal nehéz dolga lesz, legalábbis jóval nehezebb mint a három Szürke Jedi vagy a Sötét Jedi tanonc ellen.
A furcsa az volt, hogy bár érezte a Sötét Jedik jelenlétét és egy Világos Erôhasználó meggyengült erejét is, mégsem látott semmit csak a szinte teljesen földigrombolt templomot maradványait, életnek nyoma sem volt.
Közelebbment és jobban szemügyre vette a terepet. Csakhamar egy elrejtett lejáratra bukkant ami a föld alá vezetett.
|
|
|
Post by Gerr'IUs on Sept 7, 2006 22:50:52 GMT 1
Gerr'IUs és Albiona kiértek a templomromból. A hó lassan hullott, a pihék könnyed táncal érkeztek a két Jedi köpenyére.
-Mégis, hogy raboltak el? -kérdezte Gerr'IUs gyors tempót diktálva -Felfedezô körúton voltam és hárman támadtak rám egy közeli facsoportnál. Sajnos nem bírtam sokáig elenük és meg is sérült a karom. Ezután a romhoz cipeltek és rámtették azokat a nyamvadt bilincseket! -De pontosan mit akartak tôled? -kérdezett ismét a fiú -Tudni akarták a Szürke Jedik rejtekhelyét, -felelt- persze én nem mondtam nekik semmit de már nam nagyon bírtam, ha te nem jösz...talán hamarosan megtörtem volna! -Mocskos Sötét Jedik! -állapította meg Gerr'IUs
A fiú tudta, hogy mostmár mindenképpen rá kell vennie a csoportot hogy kövessék ôt mert ezek szerint a Sötét Jedik tudják, hogy az A lderaan-on vannak! Vagyis a bolygó nem jelent többé számukra biztonságot.
|
|
|
Post by Gerr'IUs on Sept 8, 2006 9:10:47 GMT 1
A páros már hosszú órák óta haladt a rejtekhely felé, végig beszélgettek, hogy könnyebben teljen az idô hisz még félúton sem voltak:
-Hányan vagytok a rendetekben? -kérdezte Gerr'IUs -Van a három Nagymester, aztán négy mentor és egy tucat Szürke Jedi. -Az nem is olyan rosz! -állapította meg Gerr'IUs leginkább magának- A társaim és én is szeretnénk csatlakozni és voltaképpen azért is jöttünk a bolygóra, hogy ajánlatot tegyünk a rendnek! -Miféle ajánlatot? -kérdezte érdeklôdve a nô -Egyenlôre hagyjuk ha lehet -próbált meg kibújni a válasz adás alól- majd a barlangban! -Ahogy gondolog -felelt a nô mosolyogva- Hányan vagytok társak? -Hárman, illetve négyen! -javította ki magát Gerr'IUs- Mira egy fura de kedves lány, Kyrea egy nyolc éves kislány, Kane egy volt Jedi mester és jómagam. -Te is a Jedi rendhez tartoztál? -Csak egy rövid idôre! -válaszolta- Az elsô mesterem Szürke Jedi volt de miután ô meghalt rádöbbentem, hogy egyedül még nem boldogulok, ezért néhány hónapra beálltam a rendbe, persze hamar rájötte, hogy nem nekem való a dolog és nemsokkal lovaggá ütésem után Kane-el együtt távoztunk!
|
|
|
Post by Gerr'IUs on Sept 8, 2006 10:01:41 GMT 1
-A rendünk nagyrésze sosem volt Jedi. Bár azért vannak páran akik a rendet elhagyva kerültek hozzánk. Derturyus Nagymester és én viszonta Sötét Oldalról csatlakoztunk. -kezdett bele a nô- Három éve léptünk ki a Sötét Oldal szolgálatából. Egy kisebb Sötét Jedi csapat tagaji voltunk, akik azonban a legnehezebb helyetben elárúltak minket. Ez egy szörnyüséges csata volt amit aztán csodával határozs módon túléltünk. Ez volt az a pillanat amikor rádöbbentünk, hogy addig nem a helyes utat követve éltünk. A következô egy évben a galaxist jártuk, hogy felkutassuk a csapat tagjait és végezzünk velük. Nemsokkal ezután találkoztunk Widro Quivor Nagymesterre és társával Sant'Rada Nagymesterrel. Innen meg már gondolom te is kitalálod mi történt!
Gerr'IUs csodálkozva hallgatta a nôt:
-Hát igen! -szólalt meg végü- Már csak azt nem értem a Sötét Jedik honnan szereztek tudomást rólatok?! -Látod ez egy jó kérdés! Sajnos fogalmam sincs!
|
|
|
Post by Gerr'IUs on Sept 8, 2006 11:05:30 GMT 1
Gerr'IUs és Albiona a rengeteg beszélgetésnek hála jól összebarátkoztak. Az órák villámgyorsan röpültek el. Mire észbekaptak már a barlang közelében voltak. Idôközben Gerr'IUs fájdalma is minimálisra csökkent:
-Tényleg, van itt alkatrész amivel megjavíthatod a kardod? -kérdezte Albionat -Persze, csak egy kis apróságot kell kicserélnem és már jobb lesz mint elôtte. -mosolygott a fiúra- A kardjaid nagyon érdekesek, ezüst és cyan, ezek nem tipikus Jedi lovag színek. -Hát nem! -vigyorgott- Eredetileg kékek voltak de mielôtt elhagytam a rendet egy Ilumi csatában megsemmisültek és mikor újakat készítette már úgy gondoltam, hogy ezek jobban illenek a személyiségemhez!
Ekkor érkeztek meg a barlang bejáratához. Két Szürke Jedi már várta ôket, látszott rajtuk, hogy nagyon boldogok, hogy épségben látják társukat. Gerr'IUs azonban nem törôdött velük, még tempóján sem lasított miattuk és belépett a barlangba.
|
|
|
Post by Berlock Bardak on Sept 9, 2006 10:25:58 GMT 1
A földet érést követően egy percre elvesztetem az eszméletemet, de kisebb szikrázások és zajok miatt magamhoz tértem.A fejem nagyon sajgott. A karom pokolian fájt. A vastag hó rétegnek köszönhetően nem tudtam felnyitni a csapóajtó és ezért könnyen a halál árnyékában érezhettem magam. De a gépem jobb, 2-es hajtóműve lángokban állta, így az gyorsan leolvasztota a több méteres hóréteget. Mikor elolvadt nehezen tudtam kiszállni a gépből a karomon lévő sérülés miatt. Nagyon fájt, de nem tudott érdekelni mert számomra az első dolog a kldetés volt. A raktérhez mentem és kivettem minden fegyveremet. Amint kivettem, töprengeni kezdtem. -Vajon merre lehet az az átkozott város?-mondtam haraggal teli hanggal.Minden olya egyformának tűnt. Nem tutam hogy merre menjek és elég hideg volt,mert ez a bolygó a naprendszere legtávolabbi alkotó része. A csukja nem volt valami meleg. De a keméyn kiképzésnek jobban tűrtem a hideget mint más egyéb fajok. Egyhelyben maradtam gépemtől kicsit távolabb, kitudja hogy mikor robban fel. NEm tudom hogy mennyi időbe telt de észre vettem egy kis vadászgépet amint leszáll tőlem jó 500 méterre. Amúgy sem tudtam volna mit csinálni azon a helyen ahol kényszer leszállást hajtottam végre.Így a pengémmel az űlést borító bőrt lehántoltam és mabamhoz vettem. Majd ezt követően elindultma a gép irányába.
|
|
|
Post by Gerr'IUs on Sept 9, 2006 10:37:57 GMT 1
A fiú elhagyva a titkos barlangot gyorsan haladt a város felé! Sérülései már alíg fájtak, egyedül az oldala és a vála sajogott még kicsit.
Nagyon boldog volt, hogy sikerült meggyôznie a csoportot és már alíg várta, hogy a Dantooine-on lehessen és beszélhessen az Erômágusokkal is!
|
|
|
Post by Dooku gróf on Sept 9, 2006 10:51:44 GMT 1
A földet érést követően egy percre elvesztetem az eszméletemet, de kisebb szikrázások és zajok miatt magamhoz tértem.A fejem nagyon sajgott. A karom pokolian fájt. A vastag hó rétegnek köszönhetően nem tudtam felnyitni a csapóajtó és ezért könnyen a halál árnyékában érezhettem magam. De a gépem jobb, 2-es hajtóműve lángokban állta, így az gyorsan leolvasztota a több méteres hóréteget. Mikor elolvadt nehezen tudtam kiszállni a gépből a karomon lévő sérülés miatt. Nagyon fájt, de nem tudott érdekelni mert számomra az első dolog a kldetés volt. A raktérhez mentem és kivettem minden fegyveremet. Amint kivettem, töprengeni kezdtem. -Vajon merre lehet az az átkozott város?-mondtam haraggal teli hanggal.Minden olya egyformának tűnt. Nem tutam hogy merre menjek és elég hideg volt,mert ez a bolygó a naprendszere legtávolabbi alkotó része. A csukja nem volt valami meleg. De a keméyn kiképzésnek jobban tűrtem a hideget mint más egyéb fajok. Egyhelyben maradtam gépemtől kicsit távolabb, kitudja hogy mikor robban fel. NEm tudom hogy mennyi időbe telt de észre vettem egy kis vadászgépet amint leszáll tőlem jó 500 méterre. Amúgy sem tudtam volna mit csinálni azon a helyen ahol kényszer leszállást hajtottam végre.Így a pengémmel az űlést borító bőrt lehántoltam és mabamhoz vettem. Majd ezt követően elindultma a gép irányába. Mindent hó borít így nem sok különbség van a hegyek, dombok között. A hóban nagyon nehéz a járás. A vadászgép, amely a közeli táborba szállt le eltûnt a hegyek mögött ... Valószínûleg nem vett észre. A távolban egy kis, fekete pontot veszel észre, ami egyre közeledik. Késõbb teljesen kirajzolódik a közeledõ jármû... Egy tehersikló az. Lehet, hogy segíthetnek de, lehet hogy ellenségesek. A sikló láthatóan lelassít ... valószinûleg észrevettek.
|
|
|
Post by Berlock Bardak on Sept 9, 2006 10:59:53 GMT 1
Mikor megállt el kezdetem közelítenii a sikló felé. Ekkor még nem tudtam hogy mikkel és kikkel van dolgom, így a hátam mögött már oda volt készítve a kis RO-72 arra az esetre, hogy ha nem baráti társasággal van dolgom. -Kihez van szerencsém?- kérdeztem nem túl hangsoan csak éppen hogy meghaljam a beszédem. Eközben nem tanúsítottam gyengeséget. Fogaimat csikorgatva tűrtem a sérüléseimet és a hideget. Majd vártam a válaszra.
|
|
|
Post by Gerr'IUs on Sept 9, 2006 11:20:45 GMT 1
Gerr'IUs nagyon sietett mert tudta, hogy még nem végzett minden rábízott feladattal. Mihamarabb szeretett volna már a Tund-on lenni, hogy láthassa a bázist.
Néhány órás gyaloglás után szerencsésen meg is érkezett a városba!
|
|
|
Post by Dooku gróf on Sept 9, 2006 11:30:58 GMT 1
A tehersikló rakterérõl hat fegyveres katona ugrott le és léptek hozzád közelebb rád fogva a fegyverüket. - Ezt a kérdést inkább nekünk kéne feltenni. - mondta az egyik, majd intetett a többi katonának, hogy kutassanak át. Két katona óvatosan indult el feléd a fegyverüket rád tartva. Nem lett volna tanácsos támadást indítani így nem volt mit tenni. Elvették a fegyvereidet majd hátrébbléptek.
- Mit keres itt mag ... ? - kérdezte volna a katonák parancsnoka mikor a siklóban lévõ komlink megszólalt: - Siessetek, mert támadnak! Minden egységre szükség van - hallatszott az üzenet a siklón kívül is... - Indulnunk kell, te is velünk jössz, és elmondod, mit keresel itt! - mondta a fura páncélban lévõ katona majd újra intett a katonáknak, hogy szálljanak fel a siklóra veled együtt.
Eszedbe jutott a Torugai dockban látott férfi, akinek a karján kék színû karszalag volt. Ezek a katonák sárga színût viseltek... Úgy tûnik itt valami nagy dolog, van készülõben.
A jármû elindult a tábor irányába ...
|
|
|
Post by Berlock Bardak on Sept 9, 2006 11:35:12 GMT 1
Amíg mentünk a számomra ismeretlen helyre, addig ők egyre erősebben faggatóztak. De mikor láttam a karjukon egy sárga karszallagot így azt hittem van közük egymáshoz azzal a személlyel aki még Turogán találkoztam. Gondoltam, hogy Ezek is Raakhat emberei lehetnek. Akkor taktikázni kezdtem. -Ha elmondom hogy miért jöttem és ha ezek Raakhat emberei akkor talán elévisznek és akkor már félúton vagyok a siker felé.-gondoltam magamban. Nagy baj nem lehet belőle.-Berlcok Bardak vagyok! Alkalazott bérgyilkos.Az egyik munkaadóm fizetett érte hogy jöjjek el ide Alderaanra és öljem meg az egyik ellenségét, mivel az az üzleteit meghíusítja-mondtam. Ekkor oda adtam nekik azt a papírt amit Doornht adott. A nevét lesatíroztam, hogy ne essen baja mert akkor az én béremnek is annyi lenne. -Egy torugai szórakozóhelyen találkoztunk és bezséltük meg az üzletet. Mikor a dokkban felszállni készültem közvetlenűl megláttam azt a férfit aki az Toruga utcáin is követett. Ugyanolyan karszalaggal rendelkező .mint ami maguknak is van csak neki kék volt. Majd mikor kitudódott honléte sorozatsan, megállás nélkül támadott lézerfegyverével.Majd mikor felszálltam két vadászgép vett célba. az egyiket sikerült likvidálni, amásik elől pedig a hipertérbe kerültem ahol megint 4 ARC-170-es el találtam magam amiket nem sokkal ezelőtt lelőttek velem együtt így msot itt vagyok.
|
|
|
Post by Dooku gróf on Sept 9, 2006 11:56:10 GMT 1
-Azt mondod te a kékek ellen harc... -mondta volna az eggyik katona mikor leszállást parancsoltak neki.
A sikló a kijelölt útvonalon eljutott a táborba. Mindenki leszállt a jármûröl ... két katona társságában kísértek egy földalatti bunkerbe. A földalatti épületbe már sokkal melegebb volt. Megkönnyebbülés volt számodra hogy nem kell fagyoskodnod a süvítõ, hideg szélben. Rengeteg stratégiai térkép volt mindenféle megvilágított állványon. Hosszú folyosón keresztül egy kisebb szobába kísértek. A szoba közepén egy fekete, sárga köpenyt viselõ ember állt. - Nincs fegyvere uram. - mondta az egyik katona majd szorosan a fal mellé állt a szobában. A szoba közepén álló ember lassan megfordult és tekintete rád szegezõdött. Arca tele volt mindenféle heggel és az egyik szeme be volt kötve, mint a kalózoknak.
- Mit keres maga a táborunk közelébe? - kérdezte mély, rekedt hangon. - Ajánlom hogy elfogadható magyarázatot adjon - tette hozzá majd leült az egyik székbe és a mögötted lévõ ajtó becsukódott.
|
|
|
Post by Berlock Bardak on Sept 9, 2006 14:50:26 GMT 1
-Először is üdvözlöm!-mondtam sóhajtva. -Másodszor pedig csak azt tudom mondani amit az embereinek: Röviden munkaügyben jöttem. De ha az egész történetre kiváncsi akkor azt is elmondom. Először is Torugár mentem munkát keresni. Kaptam is egy klántulajdonostól, aki azzal bízott meg hogy utazzak ide Alderaanra és öljem meg az egyik ellenségét, Raakhatot.-mondtam egyhangúan,majd karba tettem a kezemet. -De utam során sok balszerencse ért engem.Még a felszállásom előtt követett egy alak akinek a karján egy kék karaszalag volt és a hangárban beérve tüzet nyitott rám. Miután felszálltam gépem megsérült egy diplomata hajóval való találkozással. Nem sokal később két vadász került a hátam mögé, és többször is eltalálták a gépemet. Ha ez még nem lett volna elég, a hipertérből kilépve 4 ARC vadászgép került az utamba.Nem tudom hogy szerencse vagy nem szerencse, de a lényeg hogy lelőttek a 4-ből 4 gépet plusz még az én gépemet is. Majd nem sokkal később felvettek az emberei és most itt vagyok. Nagyjából ennyi amire kivácsi.
|
|
|
Post by Dooku gróf on Sept 9, 2006 20:38:21 GMT 1
A szoba közepén ülő alak csodálkozva hallgatta a történetedet. -Tehát a feladata, az hogy megölje Raakhatot ... Fogadjunk, hogy amit én most el fogot mesélni magának arról még nem tájékoztatták. -mondta az ember kissé halkan, de határozottan. -Az én nevem Mopert. -mutatkozott be...
-Nem rég még én is Raakhat egyik tisztje voltam... Sokáig dolgoztunk együtt gond nélkül, harmóniában de Raakhat megváltozott. Raakhat sokkal agresszívebb, Indulatosabb lett és az embereinket szó szerint a halálba küldte, mások konvojait támadta meg és öletett meg embereket. Mi ezt nem tűrtük sokáig és több osztaggal is kiváltunk a csapataiból így alkotva egy másik szervezetet... Sokáig nem volt probléma de Raakhat bosszúra készült, kicsivel később a hadseregével megtámadott minket. A katonáink most is harcolnak a hómezőkön és sokak halnak meg ott. Az egyetlen megoldás az lenne, ha Raakhat meghalna, túl messzire ment. Ha valaki nem avatkozik be, elvesztünk. -mondta a rangos parancsnok elkeseredetten majd tekintetét újra rád szegezte.
-Ha maga igazat mond... és Raakhatot akarja megölni akkor a két legjobb katonát állítom maga mellé. Sajnos nem közlekedhetünk a légkörbe, mivel 100% hogy kilőnek minket.A fronton kell átkelned, hogy a bázisig eljuthass. Nehéz feladat ez ... sokan próbálkoztak már. - tette hozzá majd felállt és az egyik stratégiai térképhez sétált. -Teljesen körbezártak minket és közelednek! -mutatott a térképre majd várta hogy mit fogsz reagálni...
|
|