Utcák, sikátorok

[Daer Klyius]

//Lyna Callestre Klyius - a rokonom és az NJK-m is egyben ;D , de ismerek egy lányt a bolygón,akinek megmentettem Torugán az életét...Úgy veszem,mintha ő lenne aterhes asszony...//

- Te vagy az Vyen? - kérdeztem meglepődve,miután rájöttem ~ Ő az a lány,akit Torugán megmentettem! ~
Közelebb lépve a nyakába borultam,majd a kezemmel végigsimítottam a hátát.Lyna és a padawan értetlen szemekkel lesték az eseményeket.Megfordulva megszólaltam:
- Hoosszú történet,majd elmesélem Lyna! - közben egy ártatlan mosolyt eresztettem el.

- Gyertek be,homokvihar készülődik. - szólalt meg Vyen,majd a házra mutatott...

[Hii-Chen Shuu]

Egy elég szegényesen berendezett szobába vezetnek. A szoba közepén egy kis asztal, rajta egy kis nassolnivalóval. Körülütte néhány kényelmes fotel. A homokszínû falakon képek lógnak helyenként, azok is ferdén, de legalább a levegõ tiszta, a háttérben hallani is a szellõzõ és a szûrõ halk zúgását. Egy aprócska könyvesponc tartozik még a berendezéshez, rajta számlák, papírok, engedélyek. Hiába, a huttok sem mentesek a bürokráciától, bár náluk néhány lépés kihagyható némi csúszópénzért cserébe.
Mikor kényelmesen elhelyezkedtek Vyen frissítõvel kínál.
- Hogy vagy Daer? Mi van veled? Mentessz még meg lányokat a gonosz emberektõl? - kérdezi érdeklõdve és egyben mókásan, miközben kezével végigsimít már dudorodó hasán.

[Daer Klyius]

Leülve az egyik fotelbe végigmérem a szobát,majd a lány kérdésekor felé fordítom fejem.
- Ó...igyekszik az ember!Kitől lesz a kicsi? - Lyna mosolyogni kezd - Most meg mi van? - kérdem én is elmosolyodva.
- Hát,és csak ettem a hajódon,és a rokonod is vagyok,mégis fegyverrel fenyegettél meg az első találkozáskor! - modja viccesen,majd megböki a vállam.

A padawan is mosolyog,de nem tudja megállni,hogy ne szóljon közbe.
- Ő...Daer!Nekünk feladatunk lenne! - szólal meg,és bólint a fejével,hogy menni kellene.

A szoba megtelik örömmel,és Vyna is faggat a kalandjaimról,amik azóta történtek,hogy hazahoztam őt...

[Hii-Chen Shuu]

- Ne haragudj Vyen, de ez nem csupán egy udvariassági látogatás. Segítségre volna szükségünk. - szólítja meg a padawan a lányt.
- Bármi legyen is az, ha tudok segítek. - jelenti ki, majd érdeklõdve tekint a társaságra.
- Nos, arról lenne szó, hogy egy helyet keresünk, de nem tudunk kiigazodni az itteni terepen. - bök az ujjával a térképre.
A férfi is közelebb hajol, hogy lássa a megjelölt helyet, majd elgondolkozva vakargatja az állát.
- Én ismerem. Tudom, hogy hol van. De veszélyes. Az már a sivatag lakóinak területe. - Vyenre néz, mögésétál és a vállaira helyezi a kezét. - Elvezetlek oda titeket.
- Te nem tartozol nekik, majd én...
- Nem! - vág a nõ szavába - De az, aki megmentette az életed, az engemet is lekötelezett és te egyébként sem vagy abban az állapotban, hogy odakísérd õket.
- Rendben. - fogja meg férje kezét, lemondóan - De vigyázz magadra!
- Nos, akkor mielõbb induljunk! - sürgeti a jedi tanonc a többieket.
- Azonnal, csak összeszedem a felszerelést. Oda nem mehetünk siklóval.
Miután minden megvolt, elköszöntök Vyentõl és elindultok a férfi után a sivatag belsejébe...
Jónéhány óra gyaloglás után be is sötétedik.
- Azt hiszem ideje tábortvernünk. - veszi le a hátáról zsákját Greg...

[Daer Klyius]

- Éljen! - Szólalok meg kissé fintorogva. - Nem atrtozik a kedvenceim közé a piknik.
Levettem a táskáma,majd a társaságre vetettem szemeim.
-Aludjatok,majd én őrködöm! - Szólaltam meg ismét komor hangon,majd elővéve az RO-72-esemet leültem egy a homokból kiálló sziklára.Mindenki elaludt,csak a padawan forgolódott,majd órákkal később csatlakozott hozzám.
-Nem tudok aludni,ez az első feladatom,és seretnék megfelelni! - szólalt meg,majd rámnzett.
-Öcsi....Ha mindenkinek meg akarsz felelni,akkor összeroppansz a teher alatt! - Vágtam rá a választ,miközben a fegyveremet szorongattam.

Az éj leszálltával egyre hidegebb lett a sivaagban. ~Szép,nappal meleg,éjszaka meg fagy!~ gondoltam magamban,miközben a tájat kémleltem,abból is csak a belátható horizontot...

[Hii-Chen Shuu]

Minden nyugodt, csak a sivatagi szellõ fúj szemedbe néha a finom porból, mely ezt az átkozott bolygót fedi. A dûnék végtelenjét szemlélve, mozgásra leszel figyelmes. Mintha az egyik bucka mögött egy alak tünt volna el. A padawan már éppen visszaaludt volna, mikor a kezébe kapta a még kikapcsolt fénykardot:
- Rossz elõérzetem van. Mintha valaki figyelne. - mondja neked kissé idegesen.

[Daer Klyius]

Felemelem a fegyverem,majd intek a padawannak,hogy keltse fel a többieket,míg én megnézem azt a valamit.
-Ha nem jövök vissza pár percen belül,akkor várjatok még.De inkbb gyertek utánnam. - Szólaltam meg komolytalanul,hogy a padawan egy kissé megnyugodjon.

Lassan haladtam a homokban,és igen csak hunyorogtam,mert a szél az arcomba fújta a sivatag minden porszemét. ~ Áá..Homok,meg por.Gyűlölöm a koszt,meg a port,és a homokot is.És mér' van hideg? ~ morgolódtam magamban,miközben a mozgó alak kontúrjai egyre jobban kibontakoztak....

[Hii-Chen Shuu]

Az alak elõtted settenkedik. Határozottan humanoid kinézete van. Két láb, két kéz, egy fej. Kezében egy hosszú botszerûséget tart. Ruhája, szakadt, olyan mintha csak rongyokat tekertek volna rá. Fejét is hasonló rongyokba bugyolálták.
Ügyetlen lépteidet hallva megpördûl, majd mély, orszlánszerû hangján a képedbe üvölt, hogy aztán éles hegyû fegyverét keresztülszúrhassa rajtad.

[Daer Klyius]

A fegyveremmel félreütöm a szúró mozdulatot,majd visszafordítva a csövet a hasának nyomom és meghúzom a ravaszt.A lény több métert repül hátra,majd a sivatag porába hullik,és élettelen testére elkezdi ráfújni a homokot a szél.
~ Mocskos buckalakó...Ha ez itt van,akkor többen is lesznek nemsokára! ~ fut végig az agyamon a gondolat.Rohanva indulok vissza a többiekhez....

-Padawan szedd össze őket,nemsokára buckalakók fognak ideérni!Indulnunk kell! - Szólaltam meg kissé zilálva a nagyobb sprinttől,de mire kimondtam a dűne oldalán,még ha nehezen is egyre több elmosódott árnyat lehetett kivenni.Egymás mögött libasorban érkeztek,de a domb lejtése miatt látni lehetett őket.

Míg a többiek szedelőzködtek,féltérdre ereszkedtem,és megpróbáltam minnél pontossabb lövéseket leadni rájuk,hogy elijesszem őket...

[Hii-Chen Shuu]

Mikor leadod az elsõ sorozatot, a buckalakók feladva a sort, mint a csürhe, úgy rontanak rátok. Ekkor irdatlan üvöltés hasít a füledbe, ahogy a másik oldalon is megjelennek a sivatag "csövesei". Kezükben hosszú csövü lõfegyverek. A padawan kardot ránt és a csoportra veti magát, a fénykardjával ütve félre a rá záporozó lövedékeket. Rokonod kísérõtõk mellett marad és onnan vagdossa az ellent...

[Daer Klyius]

A dombon leérkezőket egyre csak lőttem,és hullottak,mint a legyek,miközben a padawan ott sertepertélt körülöttem,ha valaki a közelbe ér,azt levághassa.Lyna is bőszen kaszabolt,és védte a férfit,aki lekísért minket.

Egy idő után kezdett reménytelenné válni a helyzet,mert úgy tűnt,mintha nem akarnának elfogyni a támadók. ~ Sok lesz már fiúk! ~ gondoltam magamban.De nem tántorított el a dolog,én csak tüzeltem nem kegyelmezve a rusnyaságoknak,miközben a jedi hárítva a lövéseket egyre csak nyomult előre.Felálltam,mert a buckalakók már túl közel értek hozzám is és fegyvert cseréltem.Elővettem vibrokardjaim,és azzal kűzdöttem.Lyna egész jól belejött,és egyre gyorsabb és halálosabb támadásokat hajtott végre.

Hosszú percek után a rémségek feladták,mert észrevették a három védekezőn,hogy igencsak nem szeretnének bantaabrakká válni,így visszavonulásba kezdtek.

-Siessünk,nem szeretném,ha mégtöbben térnének vissza! - Szólaltam meg kissé ideges hangon,majd a férfira néztem - Merre kell menni öreg?

[Arcen]

Sötét árny halad végig Mos Eisley szûk utcáin, tanácstalanul bolyong, nem találja a híres város kapuját, hiszen egyetlen vágya van, a sivatagon keresztül eljutni a méltán rettegett Krayt sárkány barlangjához, hogy újabb trófeával, és tapasztalattal gazdagodjon. Hisz õt sosem érdekelte a pénz, a gazdagság, és a világi javak. Egyedül testének edzésére, és a vadászatnak, (melyet a legnemesebb mûveszetnek tart) szentelte. Talán a saját vesztébe rohan, és a halál már tárt karokkal várja õt, hisz oly régóta kellene már neki Arcen... De eddig szerencséjére még sikerült megmenekülnie, de ezért nagy árat fizetett. Sokszor kellett már átélnie, ahogyan a kinrath marása a húsába ég, vagy amikor wookie vadászok lõtték meg nyílpuskájukkal... De még mindig itt van, vérzõ sebei begyógyultak, törött csontjai összeforrtak, és újra szembeszáll végzetével...
Közel egy óra telt el, s Arcen elérte a városkapukat, amik kis ideig szilárdan állnak elõtte, majd hangosan nyílnak szét. Amint eléri a város határát jelentõ vonalat, tudja, innen már nincs visszaút...
/Sivatagban folytatom/

[Hii-Chen Shuu]

//hoppá Daer, ez már tényleg a sivatagban folytatódik. Ott folytatom én is// - Tiin

[Arcen]

Arcen elégtétellel sétál végig az immár sötét utcákon, kardja, a Belezõ újra egy darabban van, és a újonnan szerzett trófeája immár markolatgombként szolgál rajta. Nem tudni hogyan, és hol kovácsolta, vagy csináltatta meg fegyverét, de jobb mint újkorában. Testén a karmolások, és horzsolálosok már nem véreznek, és fájnak annyira mint pár órával ezelõtt, így nyugodtan mozoghat, akár egy újabb harcra is készen áll. Hirtelen, az egyik sikátornál nagy doboz-, és törmelhalmazt pillant meg, aminek a tetéjérõl egy hatalmas lény ugrik elé. A zabrak egybõl kardot ránt, és éppen lesújtana, amikor a másik hárítja csapását. A sötétben nem látja milyen alak lehet, de mikor tesznek pár lépést, egy lámpa halvány, pislákoló fényében egy wookie-t lát meg, akiben egykori nevelõjét véli látni!
-Wroshire! Miért jöttél utánam?-
A nagy szõrös lény furcsán morog valamit.
-Értem, hogy találtál meg?-
A válasz csak önelégült morgás. Biztos megvannak a maga módszerei...
-Nos, akkor gondolom velem tartasz.
A 230 cm magas alak helyeslõen bólint.

//A wookie ezentúl az NJK-m lesz. //

[Shilis Dryng]

A csukjámat az arcomba húzv elindulok körbejárni a várost valami munka után. Nemsokára befordulok az egyik utcába majd egy másikba.
Ekkor két Twi'lek tapad rám én befordulok az egyik kis sikátorba onnan egy másikba, ami zsákutca. Valami kantinnak lehet a hársó bejárata. Megállok, a kezembe veszem a fénykardomat, de még nem nyitom ki. befordul a két twi'lek a sarkon és egyből elkezdenek rám lőni. Visszaütöm az egyik lövedéket az egyik twi'lek felé ami elterül. A másik lövedéket kikerülöm, majd a még álló twi'lek mellé ugrom, a kezét csuklóból lecsapom, ő ordítana, de addigra már a torkánál van a lézerkardom. Ekkor veszem észre, hogy az elterült twi'lek még él. Mitöbb, tökéletesen sértetlen, csak lebénult!!!! Ekkor az elfogtt twi'lekhez fordulok.
- Kinek kellek haljam??? - mondom és egy kicsit távolabb veszem a torkától a kardot.
- Londának a huttnak. Ő bérelt fel minket mert észrevette, hogy idejöttél és a két legjobb fejvadászát állította rád.
-Szánalmas!!! -röhögök magamban.
Ezzel elvágom a twi'lek nyakát és fejbeszúrom a földön fekvőt.
Azzal visszaindulok a Dokkok felé, mert ott láttam egy kantint. Talán ott többet is megtudok erről a Londáról.