Nyomozás 47-s után //Kaland//

[Ledo Risray]

Ledo néhány trágárnak minősülő kifejezés után bevetette magát a fülkébe, majd miután ott talpraállt, rohanni kezdett 47-es után, vigyázva, hogy minden bemélyedést és mindent, ahol elrejtőzhet egy ember, alaposan átvizsgáljon. Azonnal feltette magában, hogyha meglátja a klónt, lelövi.

[Palpatine]

Ahogy leugrottál és elindultál a klón felé a talpadnál egy halk sziszegő hangot hallasz. A klón egy kis méretű aknát hagyott neked, amire te nem is számítottál, bár láttad, hogy valamit lerak a földre. Az akna nem robban, annál hatásosabb és fájdalmas dolgot tartalmazz. Sárga színű klór áramlik ki a kis tartályból egyenesen rád....

[Ledo Risray]

És ez a sárga színű klór lehet, hogy a 47-es győzelmét jelenti. A twi'lek pillanatok eltelte után már nem tudja kinyitni a szemét, az irtóztató fájdalom miatt, melyet a pupillája érez, a nem érez maga körül semmi mást, csak a levegő fájdalmas érintését, mikor száját kinyitja, torka majd kihasad a fájdalomtól, mely egy kevés éltető oxigén megszerzéséhez kell. Orra lassan megtelik a klórral, és hamarosan már Ledo minden vágya, hogy belemerüljön a csalogató, hívogató álomba, mely egyben a halált is jelentheti. De most, most az egyszer, ki kell tartania. Pár lépéssel, mely talán legnehezebb megpróbáltatás volt egész életében, sikerül kijutnia a klór füstölgő csapdájából, és beleszippantani a gyár áporodott, nehéz levegőjébe.
És ez a levegő, mely máskor megterhelte volna a tüdejét, eltorzította volna arcát, most a legteljesebb megváltásként hatott- az Élet maga volt ez. Ledo legszivesebben örökké itt maradt volna, és élvezte volna ezt a percet, azonban tudatába máris visszatért a kegyetlen valóság-tudta, hogy indulnia kell. Csalódottan megrázva lekkujait, megszorította fegyverét, és elindult tovább, a 47-es után, de ezúttal minden lépésre, minden neszre és árnyékra vigyázva..