Post by Mace Windu on Oct 30, 2006 11:28:44 GMT 1
SoroSuub XP-38 Sport sikló
Gyártó: SoroSuub Corporation
Méretek: hossz 7 m; szélesség 5 m
Repulzor: SS-7K
Max. seb.: 3000 km/h
A Sullusti SoroSuub 3000 km/h csúcssebességû XP-38-as suhanója az egyik leg-népszerûbb polgári antigravitációs jármû. Bár a sorozatgyártásukat már rég felfüggesztették, manapság még is reneszánszukat élik. Kedvezõ áruk miatt egyre nagyobb népszerûségnek örvendenek a sík, sivatagos, Isten háta mögötti világokban élõ szegényebb vásárlók közt is. Az XP-38-as egyre növekvõ népszerûsége erõsen csökkentette a keresletet a régebbi modellek iránt. Még Mos Eisley hatalmas vására-in sem könnyû megszabadulni pl.: a rozzant X-34-esektõl. Ezt Luke Skywalker is megtapasztalhatta.
Az XP-38-as tervezésénél a fiatal, népes vásárlóközönséget megcélozva elsõsorban a nagy sebesség és a szemet gyönyörködtetõ, vonzó külsõ elérésére törekedtek, emiatt; nem is titkolva kicsit túllépve a célszerûségen. A versenyképes, kedvezõ ár bevezetését egyfelõl a lehetõ legkisebb sárkányszerkezet kialakításával és a viszonylag egyszerû, a bonyolultabb gyártási technológiákat nélkülözõ szerkezeti elemek beépítésével kívánták elérni. Ennek érdekében a tervezõk csupán két személy részére alakítottak ki helyet a gépben. Az utasok mögött eldugva, egy kisméretû rakteret is találunk. Ám ez csupán minimális mennyiségû csomag elhelyezését teszi lehetõvé, leginkább csak az iratok tárolására szolgál.
A vezetõ és az utasa egy hatalmas, osztott duraplex kabintetõvel zárt kényel-mes kabinfülkében foglal helyet. E duraplex tetõ nyitásával lehet a jármûbe ki és be-szállni. A vezérlõpult nem fixen beépítve, hanem egy mozgatható karra szerelve ke-rült kialakításra, így bármelyik oldalon ülõ utas vezetheti a gépet. A manõverezést megkönnyítendõ, az irányításhoz szükséges legfontosabb adatok akár a pilóta elé a szélvédõre is kivetíthetõk. Ezzel tulajdonképpen minden luxusfelszerelést ki is merí-tettünk. Az ülések bár tényleg kényelmesek, de azok kialakításánál a legegyszerûbb anyagok kerültek felhasználásra. A drapp színû bõrfoteleket esetünkben el is felejt-hetjük.
Az XP-38-as autopilótája a gép hátsó részében lett integrálva. Érdekesség, hogy annak burkolata egy R2-es asztromechanikai droidot formáz. Egy kis illúzió. Mintha a pilóta egy igazi ûrhajót vezetne. Persze a Hood HS4-es egység messze nem képes arra a feladatra, amire a modern asztromechanikai droidok, ám az orrban ülõ két felderítõ szkennerrel együttmûködve az egyszerûbb irányítási körülmények között mégis megfelelõ vezérlést adhat a motorok felé.
A suhanó szíve egy SoroSuub SS-7K jelû repulzor generátor, amely a lebe-géshez szükséges erõt és a turbómotorok meghajtását adja. A három darab, iker tolóerõ vezérlõvel felszerelt szintén SoroSuub gyártmányú hajtómûvet a törzs hátsó részére építették. A motorok meggyõzõ teljesítménye és a tolóerõ vezérlõ zsaluk biz-tosította fantasztikus manõverezhetõség az XP-38-as igazi ütõkártyája. Egy jó pilóta kezében ez a kis gép tényleg igazi ásszá válhat. Bár az elérhetõ max. emelkedés csupán csak 2 méter, ám ez amolyan átlagosnak tekinthetõ, akárcsak a hajtómûvek; fõleg az újabb szabványokhoz képest kicsit erõs zajszintje, ám a pozitív eladási sta-tisztikákat e negatív tényezõk eddig még nem rontották.
Az idõk folyamán a korai SoroSuub modellek áttervezésével sok új változat jött létre, mint pl.: az XP-38A vagy a Tx-37. Az alapváltozat legnagyobb konstrukciós problémája azonban végig vonult az egész szérián. A túlságosan nehézkes és sok-szor meghibásodó repulzort, soha sem cserélték le. Emiatt az Xp-38-asok nem elég megbízhatóak az extrém, durva terepeken, leginkább csak a sík vidékeken használ-hatóak. Bár a lebegtetõ egység beállítása a terep adottságainak megfelelõen átkalib-rálható, ám ez legalább három órát vesz igénybe minden egyes út elõtt. Nem is be-szélve arról, hogy ez esetben pontos információkra van szükség a meghódítani kí-vánt terület felszíni viszonyairól. A modern suhanókban a repulziós emelkedés mér-tékét a vezérlõ rendszer automatikusan be tudja állítani, de az XP-38-as HS4-es központi egysége hiába próbálja a repulzor vezérlését leadni, ez csak a legritkább esetben sikerül neki. Valószínû, hogy valami kompatibilitási problémáról lehet szó. A tulajdonosok azonban többnyire nem foglakoznak ezzel az igazán aprócska gonddal, a Toloose-i Ugráló kövek völgyét pedig nagyívben elkerülik.
Gyártó: SoroSuub Corporation
Méretek: hossz 7 m; szélesség 5 m
Repulzor: SS-7K
Max. seb.: 3000 km/h
A Sullusti SoroSuub 3000 km/h csúcssebességû XP-38-as suhanója az egyik leg-népszerûbb polgári antigravitációs jármû. Bár a sorozatgyártásukat már rég felfüggesztették, manapság még is reneszánszukat élik. Kedvezõ áruk miatt egyre nagyobb népszerûségnek örvendenek a sík, sivatagos, Isten háta mögötti világokban élõ szegényebb vásárlók közt is. Az XP-38-as egyre növekvõ népszerûsége erõsen csökkentette a keresletet a régebbi modellek iránt. Még Mos Eisley hatalmas vására-in sem könnyû megszabadulni pl.: a rozzant X-34-esektõl. Ezt Luke Skywalker is megtapasztalhatta.
Az XP-38-as tervezésénél a fiatal, népes vásárlóközönséget megcélozva elsõsorban a nagy sebesség és a szemet gyönyörködtetõ, vonzó külsõ elérésére törekedtek, emiatt; nem is titkolva kicsit túllépve a célszerûségen. A versenyképes, kedvezõ ár bevezetését egyfelõl a lehetõ legkisebb sárkányszerkezet kialakításával és a viszonylag egyszerû, a bonyolultabb gyártási technológiákat nélkülözõ szerkezeti elemek beépítésével kívánták elérni. Ennek érdekében a tervezõk csupán két személy részére alakítottak ki helyet a gépben. Az utasok mögött eldugva, egy kisméretû rakteret is találunk. Ám ez csupán minimális mennyiségû csomag elhelyezését teszi lehetõvé, leginkább csak az iratok tárolására szolgál.
A vezetõ és az utasa egy hatalmas, osztott duraplex kabintetõvel zárt kényel-mes kabinfülkében foglal helyet. E duraplex tetõ nyitásával lehet a jármûbe ki és be-szállni. A vezérlõpult nem fixen beépítve, hanem egy mozgatható karra szerelve ke-rült kialakításra, így bármelyik oldalon ülõ utas vezetheti a gépet. A manõverezést megkönnyítendõ, az irányításhoz szükséges legfontosabb adatok akár a pilóta elé a szélvédõre is kivetíthetõk. Ezzel tulajdonképpen minden luxusfelszerelést ki is merí-tettünk. Az ülések bár tényleg kényelmesek, de azok kialakításánál a legegyszerûbb anyagok kerültek felhasználásra. A drapp színû bõrfoteleket esetünkben el is felejt-hetjük.
Az XP-38-as autopilótája a gép hátsó részében lett integrálva. Érdekesség, hogy annak burkolata egy R2-es asztromechanikai droidot formáz. Egy kis illúzió. Mintha a pilóta egy igazi ûrhajót vezetne. Persze a Hood HS4-es egység messze nem képes arra a feladatra, amire a modern asztromechanikai droidok, ám az orrban ülõ két felderítõ szkennerrel együttmûködve az egyszerûbb irányítási körülmények között mégis megfelelõ vezérlést adhat a motorok felé.
A suhanó szíve egy SoroSuub SS-7K jelû repulzor generátor, amely a lebe-géshez szükséges erõt és a turbómotorok meghajtását adja. A három darab, iker tolóerõ vezérlõvel felszerelt szintén SoroSuub gyártmányú hajtómûvet a törzs hátsó részére építették. A motorok meggyõzõ teljesítménye és a tolóerõ vezérlõ zsaluk biz-tosította fantasztikus manõverezhetõség az XP-38-as igazi ütõkártyája. Egy jó pilóta kezében ez a kis gép tényleg igazi ásszá válhat. Bár az elérhetõ max. emelkedés csupán csak 2 méter, ám ez amolyan átlagosnak tekinthetõ, akárcsak a hajtómûvek; fõleg az újabb szabványokhoz képest kicsit erõs zajszintje, ám a pozitív eladási sta-tisztikákat e negatív tényezõk eddig még nem rontották.
Az idõk folyamán a korai SoroSuub modellek áttervezésével sok új változat jött létre, mint pl.: az XP-38A vagy a Tx-37. Az alapváltozat legnagyobb konstrukciós problémája azonban végig vonult az egész szérián. A túlságosan nehézkes és sok-szor meghibásodó repulzort, soha sem cserélték le. Emiatt az Xp-38-asok nem elég megbízhatóak az extrém, durva terepeken, leginkább csak a sík vidékeken használ-hatóak. Bár a lebegtetõ egység beállítása a terep adottságainak megfelelõen átkalib-rálható, ám ez legalább három órát vesz igénybe minden egyes út elõtt. Nem is be-szélve arról, hogy ez esetben pontos információkra van szükség a meghódítani kí-vánt terület felszíni viszonyairól. A modern suhanókban a repulziós emelkedés mér-tékét a vezérlõ rendszer automatikusan be tudja állítani, de az XP-38-as HS4-es központi egysége hiába próbálja a repulzor vezérlését leadni, ez csak a legritkább esetben sikerül neki. Valószínû, hogy valami kompatibilitási problémáról lehet szó. A tulajdonosok azonban többnyire nem foglakoznak ezzel az igazán aprócska gonddal, a Toloose-i Ugráló kövek völgyét pedig nagyívben elkerülik.
