Post by Dam Da-Niel on Nov 14, 2006 22:51:52 GMT 1
NÉV: Dam Da-Niel
NEM: Férfi
KOR: 23
FAJ: Kiffar
KASZT: Csempész
FEGYVER, FELSZERELES: Ghtroc 750-es Könnyü Szállítóhajó (kissé felspécizve), 1 db vibro tõr, RO-72 sugárpisztoly
ELÕTÖRTENET:
Egy Ghtroc 750-es szállítóhajó emelkedik fel a Tatooin porlepte sivatagjából. Gyorsan a levegõbe emelkedik, felkavarva a homokot. Az eget veszi célba, mintha puskából lõtték volna ki, szemmel alig látható gyorsasággal emelkedik fölfelé. Csak a homokfelhõ utal az ittjártára.
A bolygó légkörét elhagyva a pilóta folyamatos sípolásra lesz figyelmes, amit a hajó radarja bocsát ki.
- Mi a ...
A radaron egy vadászgép tûnik fel, a radar szerint pont õt veszi célba.
A sípolást túlharsogva, a komlinken kereszlül egy reszelõs hang szólal meg:
- Dam barátom, hát így kell elköszönni egy régi kedves baráttól. Úgy gondoltad, hogy csak így itt hagyhatsz?
Egy pillanattal késõbb a pilóta válaszol:
- Áh, hello Fullton. Na ne játszdd itt magad. Az embereid már lent vártak élesített fegyverekkel. Mit gondoltál, hogy odamegyek és hagyom magam kinyiratni? Ennyire még te sem lehetsz ostoba.
- Nem, de nem is hagyhatom, hogy csak úgy meglépj azokkal az információkkal. Értsd meg szükségem van rájuk.
Azzal a kis vadászgép tüzet nyitott. Lövései pontatlanok voltak. Látszott, hogy a gép karbantartása nem fontos a gazdájának, mivel a célzóberendezésre és a fegyverek kalibrálására référt volna egy frissítés.
Így Damnak maradt ideje a pajzsaira ráadni az energiát. A lövedékek nem tettek kárt a hajóban, elnyelte õket a frissen aktiválódott pajzs.
A jó öreg Fullton még mindig sajnálja a pénzt a hajó karbantartására. - állapította meg Dam.
Kitérõ manõverbe kezdett és megpróbált a vadászgép mögé keveredni.
Amaz leadott még egy sorozatot. A 750-es megrázkódott és szikrákat szórt a találatok következtében, de komolyabb sérülésnek nem volt jele.
Dam elkezdte kiszámítattni a hipertérbe való ugráshoz szükséges kordinátákat, hogy minnél hamarabb megléphessen innen.
Hogy idõt nyerjen, beszélni kezdett:
- Így akarsz élve kézre keríteni? Fullton nem lehetne valahogy békésen megoldani?
- Á, már itt tartunk a nagy Dam az életéért könyörög? Nekem az életed, hát, hogy is mondjam megérne úgy 25000 creditet. Az információk pedig ha nem lehetnek az enyémek, ne legyenek senkié sem. - ezzel a fickó elkezdett nevetni.
- Arról ne is álmodj, hogy neked fogok könyörögni, - futott végig rajta az ingerültség - te bantha söpredék. És, hogy még fizessek is. Inkább, neked kellene könyörögnöd.
- Hogy nekem? Amikor nekem tetszik akkor eresztek lyukat a hátsódba.
- Azt majd meglátjuk.
Ebben a pillanatban a rosszul karbantartott vadászgépen energia szünet lépett fel így minden rendszere leállt egy kis idõre.
Ezt kihasználva a 750-es tõle nem megszokott fürgeséggel a másik hajó mögé vágott egy éles kanyarral, és tüzet nyitott. A kis hajót váratlanul érhette a találat, mivel pajzsai nem voltak bekapcsolva. Pont a meghajtó szelepeket találták el a lövések, így a kis tûzerõ hatalmas robbanást okozott. A találatok pillanatában a másik hajó semmivé vált, az ûrt megtöltötték a vadászgép apró fémszilánkjai és a pilóta maradványai.
- Mondtam, hogy neked kellett volna könyörögnöd, amíg volt rá esélyed.
Ebben a pilanatban jelzett a computer, hogy megvannak a hiperugráshoz szükséges adatok. Dam meghúzta a hipertér kapcsolót, nem akarta bevárni Fullton dühös embereit. Abban a pillanatban a csillagok elmosódtak körülötte és elhagyta a szektort.
- A soha viszont nem látásra Fullton.
Úgy gondolta, hogy ennek a melónak is vége. De rövid idõn belül rá kellett jönnie, hogy tévedett.
A hajó már vagy két órája haladt a hipertérben, mikor rázkódni kezdett és szikrákat szórt, majd kilépett a hipertérbõl.
- Mi a franc történik? - kérdezte dühösen Dam.
Ebben a pillanatban minden rendszer leállt. Sötétségbe borítva a hajót.
Hirtelen rátört a felismerés. A kis vadászgép találataitól megsérülhetett valami.
A 750-es magatehetetlenül sodródott az ûrben.
Magára öltötte a szkafanderét és kilépett az ûrbe, hogy kijavítsa a sérülést. A hajó bal oldalán egy kisebb lemez állt kifelé. Közelebb érve látta a problémát is.
A sérülése nem volt vészes, egy óra javítás után kész is lehet. - állapította meg. A fõ kábelek mindenhol sértetlenek voltak, csak az energia szabályzó ment ki.
Ahogy nekikezdett a javításnak, rátört a magány, ami kiskora óta kíséri. Eszébe jutottak a régen elfeledett emlékek.
A Kiffu bolygón látta meg a napvilágot 23 éve. A Da-Niel klánból származott, ami híres kereskedõ család volt a bolygójukon. A klánja utolsó tagja volt õ. Minden rokona meghalt mikor rajtuk ütöttek a banditák egy kereskedelmi út során, a Kiffun.
Tisztán emlékezett arra a napra:
Ragyogóan sütött a nap, a hûvös szél pedig belekapott a fák lombjaiba.
A szüleivel kereskedelmi úton voltak a szomszéd város felé. Elõreszaladt játszani.
Mondták, hogy ne siessen anyira, de õ nem hallgatott rájuk. Egy kis idõ elteltével feltünt neki, hogy a többiek lemaradtak és sehol nem látja õket. Elindult visszafelé, hogy találkozzanak valahol. Már elkezdett lélekben felkészülni a dorgálásra amit a szüleitõl kapni fog, de nem bánta csak találja meg õket.
Nagyon magányosnak érezte magát. Mikor közel ért ahoz a ponthoz ahol elhagyta a családját, velõtrázó sikoltást hallot. Nem mert közel menni, elrejtõzött és úgy osont közelebb. Látta amint lemészárolják a családját. Senkinek sem kegyelmeztek, mindenkit meggyilkoltak aki ott volt. A banditák túlerõben voltak, így könnyen körbe vették a karavánt és lecsaptak. Nem lehettek túl tapasztaltak, még a kis Damnak is feltünt, lövéseik ponatlanok, harci moráljuk pedig elég ingatag volt. A karaván hõsiesen küzdött, de nem kerülhette el a végzetét, a létszámfölény érvényesült. A karaván elveszett.
Futni kezdett, az elfoglalt rablók nem vették észre, hogy ott járt. Napokig kóborolt magányosan, mikor egy egy öreg kiffar rá talált.
Elvitte egy árvaházba, hogy vigyázzanak rá és derítsék ki, hogy mi történt vele. Napokig nem szólt senkihez.
Az eset felderítése nagy port kavart a Kiffun, mivel híres család esett áldozatul a bûnözõknek.
A hatóságok megállapították, hogy a klán akkor követett el hibát, amikor nem bérelt fel elégséges védelmet a karaván számára, így a banda végezni tudott velük. A bandát késõbb elfogták és kivégezték õket, de a szüleit már ez sem hozhatta vissza.
Dam elhesegette ezeket a gondolatokat és folytatta a javítást. De egy kis idõ után az emlékek hatalmukba kerítették megint.
Az árvaházból egy távoli rokona hozta ki, de már nem emlékszik rá, hogy milyen ágon voltak rokonok. Megfogadta, hogy a nevét nem mondja ki soha többé.
A rokona kihasználta õt, csak a család pénze kellett neki, így a kis Damot eladta rabszolgának.
Egy férfi vette meg, aki magányosan élt a peremvidéken. Az öreg férfit Shannak hívták, csempész volt.
Eleinte csak az öreg háza körül kellett dolgoznia, mindent megcsinált amit mondott neki.
A férfit a gyerek rég halott fiára emlékeztette, mindig hozzá hasonlította. Mindig azt mondta, ha élne még a fia pont ilyen lenne. Az idõ teltével az öreg pótfia lett, ezután szánta Shan az utódjának.
Jólesõen gondolt vissza az öreg Shanra, arra a személyre akinek az életét köszönhette. Az öreg minden tudását át akarta adni a kis Damnak, ezért megtanította mindenre amit tudott, kiválló pilóta és harcos vált belõle.
Vissza kell mennie a hajóba, hogy megfelelõ szerszámokat és pót alkatrészt hozzon, villant át az agyán. Elindult, de közben máshol jártak a gondolatai.
Fiatalon sokat gyakorolt Shannal együtt, hogy tökéletesítsék tudásukat.
Mikor tudása megfelelõ lett és már megtudta magát védeni, magával vitte a küldetéseire.
Még mindig emlékszik az elsõ közös útjukra.
A Bespinre szállítottak alkatrészeket, Sebba a hutt bízta meg õket ezzel a feladattala a Nal Huttán.
Fennakadások nélkül teljesítették a feladatot. Elrepültek a Bespinre, találkoztak a címzettel, majd átadták az árut és a pénzzel távoztak.
Minden porcikáját átjárta az izgalom a feladat közben. Ekkor szeretett bele a csempészkedésbe.
Visszaért a hajóba az alkatrészeket és a szerszámokat magáhozvéve úra kiröpent az ûrbe, hogy befejezze feladatát.
Fiatalon nagy "ismeretségnek" örvendett. Minden nagyobb alvilági személlyel találkoztak a feladataik során.
De õk ketten elég sok dologban különböztek. Az öreg jobban szerette a csendesebb, nem nagy feltûnést keltõ munkákat. Míg a fiatal, aki hevesebb vérmérsékletû, mindig a bajt kereste. Sokszor összekülönböztek ezen, mivel Dam inkább a fegyvert használta mint az eszét: elõbb lõtt aztán kérdezett, ha lehetett még kérdezni.
Mindig a jó öreg Ghtroc 750-es könnyü szállítóhajóval közlekedtek. Az öreg egész életében ezt a hajót barkácsolta. Ez volt a szerelme. A hajtómûveket és a hajó fõkomputerét egy kisebb naszád ugyanazon elemeivel cserélte le, valamint a fegyverrendszert kibõvítette, a hajó nagyfokú javulást mutatott a széria példányokhoz képest. Halála után mindezt õ örökölte.
Az öreget álmában érte utól a halál. Hosszan gyászolta, de úgy döntött, hogy az élet nem áll meg és õ ott folytatta ahol abbahagyták. Ezért indult a Tatooinra, hogy elvégezze a feladatot amit félbehagytak.
Mikor befejezte a javítást, lassan elkezdett visszamászni a hajóba.
Mikor elindult erre a Tatooini küldetésre volt egy rossz érzése, de nem foglalkozott vele. Azért ment oda, hogy találkozzon Fulltonnal és "információt cseréljenek". De az egész csapda volt hamar felszedte a sátorfáját és menekülõre fogta. Az egész harcba torkolott Fulltonnal és...
... most Fullton halott.
Beérve a hajóba betápászkodott a pilóta székbe, újra indította a rendszereket. Jó érzéssel töltötte el az újraindult mûszerek búgása és a villódzó fények megjelenése.
Jó csempészhez híven a következõ melón járt már az esze és nem a múlton. Na és persze azon, hogy szerezzen mégtöbb pénzt. Ekkor újra belépett a hipertérbe, hogy folytassa a félbehagyott útját...
NEM: Férfi
KOR: 23
FAJ: Kiffar
KASZT: Csempész
FEGYVER, FELSZERELES: Ghtroc 750-es Könnyü Szállítóhajó (kissé felspécizve), 1 db vibro tõr, RO-72 sugárpisztoly
ELÕTÖRTENET:
Egy Ghtroc 750-es szállítóhajó emelkedik fel a Tatooin porlepte sivatagjából. Gyorsan a levegõbe emelkedik, felkavarva a homokot. Az eget veszi célba, mintha puskából lõtték volna ki, szemmel alig látható gyorsasággal emelkedik fölfelé. Csak a homokfelhõ utal az ittjártára.
A bolygó légkörét elhagyva a pilóta folyamatos sípolásra lesz figyelmes, amit a hajó radarja bocsát ki.
- Mi a ...
A radaron egy vadászgép tûnik fel, a radar szerint pont õt veszi célba.
A sípolást túlharsogva, a komlinken kereszlül egy reszelõs hang szólal meg:
- Dam barátom, hát így kell elköszönni egy régi kedves baráttól. Úgy gondoltad, hogy csak így itt hagyhatsz?
Egy pillanattal késõbb a pilóta válaszol:
- Áh, hello Fullton. Na ne játszdd itt magad. Az embereid már lent vártak élesített fegyverekkel. Mit gondoltál, hogy odamegyek és hagyom magam kinyiratni? Ennyire még te sem lehetsz ostoba.
- Nem, de nem is hagyhatom, hogy csak úgy meglépj azokkal az információkkal. Értsd meg szükségem van rájuk.
Azzal a kis vadászgép tüzet nyitott. Lövései pontatlanok voltak. Látszott, hogy a gép karbantartása nem fontos a gazdájának, mivel a célzóberendezésre és a fegyverek kalibrálására référt volna egy frissítés.
Így Damnak maradt ideje a pajzsaira ráadni az energiát. A lövedékek nem tettek kárt a hajóban, elnyelte õket a frissen aktiválódott pajzs.
A jó öreg Fullton még mindig sajnálja a pénzt a hajó karbantartására. - állapította meg Dam.
Kitérõ manõverbe kezdett és megpróbált a vadászgép mögé keveredni.
Amaz leadott még egy sorozatot. A 750-es megrázkódott és szikrákat szórt a találatok következtében, de komolyabb sérülésnek nem volt jele.
Dam elkezdte kiszámítattni a hipertérbe való ugráshoz szükséges kordinátákat, hogy minnél hamarabb megléphessen innen.
Hogy idõt nyerjen, beszélni kezdett:
- Így akarsz élve kézre keríteni? Fullton nem lehetne valahogy békésen megoldani?
- Á, már itt tartunk a nagy Dam az életéért könyörög? Nekem az életed, hát, hogy is mondjam megérne úgy 25000 creditet. Az információk pedig ha nem lehetnek az enyémek, ne legyenek senkié sem. - ezzel a fickó elkezdett nevetni.
- Arról ne is álmodj, hogy neked fogok könyörögni, - futott végig rajta az ingerültség - te bantha söpredék. És, hogy még fizessek is. Inkább, neked kellene könyörögnöd.
- Hogy nekem? Amikor nekem tetszik akkor eresztek lyukat a hátsódba.
- Azt majd meglátjuk.
Ebben a pillanatban a rosszul karbantartott vadászgépen energia szünet lépett fel így minden rendszere leállt egy kis idõre.
Ezt kihasználva a 750-es tõle nem megszokott fürgeséggel a másik hajó mögé vágott egy éles kanyarral, és tüzet nyitott. A kis hajót váratlanul érhette a találat, mivel pajzsai nem voltak bekapcsolva. Pont a meghajtó szelepeket találták el a lövések, így a kis tûzerõ hatalmas robbanást okozott. A találatok pillanatában a másik hajó semmivé vált, az ûrt megtöltötték a vadászgép apró fémszilánkjai és a pilóta maradványai.
- Mondtam, hogy neked kellett volna könyörögnöd, amíg volt rá esélyed.
Ebben a pilanatban jelzett a computer, hogy megvannak a hiperugráshoz szükséges adatok. Dam meghúzta a hipertér kapcsolót, nem akarta bevárni Fullton dühös embereit. Abban a pillanatban a csillagok elmosódtak körülötte és elhagyta a szektort.
- A soha viszont nem látásra Fullton.
Úgy gondolta, hogy ennek a melónak is vége. De rövid idõn belül rá kellett jönnie, hogy tévedett.
A hajó már vagy két órája haladt a hipertérben, mikor rázkódni kezdett és szikrákat szórt, majd kilépett a hipertérbõl.
- Mi a franc történik? - kérdezte dühösen Dam.
Ebben a pillanatban minden rendszer leállt. Sötétségbe borítva a hajót.
Hirtelen rátört a felismerés. A kis vadászgép találataitól megsérülhetett valami.
A 750-es magatehetetlenül sodródott az ûrben.
Magára öltötte a szkafanderét és kilépett az ûrbe, hogy kijavítsa a sérülést. A hajó bal oldalán egy kisebb lemez állt kifelé. Közelebb érve látta a problémát is.
A sérülése nem volt vészes, egy óra javítás után kész is lehet. - állapította meg. A fõ kábelek mindenhol sértetlenek voltak, csak az energia szabályzó ment ki.
Ahogy nekikezdett a javításnak, rátört a magány, ami kiskora óta kíséri. Eszébe jutottak a régen elfeledett emlékek.
A Kiffu bolygón látta meg a napvilágot 23 éve. A Da-Niel klánból származott, ami híres kereskedõ család volt a bolygójukon. A klánja utolsó tagja volt õ. Minden rokona meghalt mikor rajtuk ütöttek a banditák egy kereskedelmi út során, a Kiffun.
Tisztán emlékezett arra a napra:
Ragyogóan sütött a nap, a hûvös szél pedig belekapott a fák lombjaiba.
A szüleivel kereskedelmi úton voltak a szomszéd város felé. Elõreszaladt játszani.
Mondták, hogy ne siessen anyira, de õ nem hallgatott rájuk. Egy kis idõ elteltével feltünt neki, hogy a többiek lemaradtak és sehol nem látja õket. Elindult visszafelé, hogy találkozzanak valahol. Már elkezdett lélekben felkészülni a dorgálásra amit a szüleitõl kapni fog, de nem bánta csak találja meg õket.
Nagyon magányosnak érezte magát. Mikor közel ért ahoz a ponthoz ahol elhagyta a családját, velõtrázó sikoltást hallot. Nem mert közel menni, elrejtõzött és úgy osont közelebb. Látta amint lemészárolják a családját. Senkinek sem kegyelmeztek, mindenkit meggyilkoltak aki ott volt. A banditák túlerõben voltak, így könnyen körbe vették a karavánt és lecsaptak. Nem lehettek túl tapasztaltak, még a kis Damnak is feltünt, lövéseik ponatlanok, harci moráljuk pedig elég ingatag volt. A karaván hõsiesen küzdött, de nem kerülhette el a végzetét, a létszámfölény érvényesült. A karaván elveszett.
Futni kezdett, az elfoglalt rablók nem vették észre, hogy ott járt. Napokig kóborolt magányosan, mikor egy egy öreg kiffar rá talált.
Elvitte egy árvaházba, hogy vigyázzanak rá és derítsék ki, hogy mi történt vele. Napokig nem szólt senkihez.
Az eset felderítése nagy port kavart a Kiffun, mivel híres család esett áldozatul a bûnözõknek.
A hatóságok megállapították, hogy a klán akkor követett el hibát, amikor nem bérelt fel elégséges védelmet a karaván számára, így a banda végezni tudott velük. A bandát késõbb elfogták és kivégezték õket, de a szüleit már ez sem hozhatta vissza.
Dam elhesegette ezeket a gondolatokat és folytatta a javítást. De egy kis idõ után az emlékek hatalmukba kerítették megint.
Az árvaházból egy távoli rokona hozta ki, de már nem emlékszik rá, hogy milyen ágon voltak rokonok. Megfogadta, hogy a nevét nem mondja ki soha többé.
A rokona kihasználta õt, csak a család pénze kellett neki, így a kis Damot eladta rabszolgának.
Egy férfi vette meg, aki magányosan élt a peremvidéken. Az öreg férfit Shannak hívták, csempész volt.
Eleinte csak az öreg háza körül kellett dolgoznia, mindent megcsinált amit mondott neki.
A férfit a gyerek rég halott fiára emlékeztette, mindig hozzá hasonlította. Mindig azt mondta, ha élne még a fia pont ilyen lenne. Az idõ teltével az öreg pótfia lett, ezután szánta Shan az utódjának.
Jólesõen gondolt vissza az öreg Shanra, arra a személyre akinek az életét köszönhette. Az öreg minden tudását át akarta adni a kis Damnak, ezért megtanította mindenre amit tudott, kiválló pilóta és harcos vált belõle.
Vissza kell mennie a hajóba, hogy megfelelõ szerszámokat és pót alkatrészt hozzon, villant át az agyán. Elindult, de közben máshol jártak a gondolatai.
Fiatalon sokat gyakorolt Shannal együtt, hogy tökéletesítsék tudásukat.
Mikor tudása megfelelõ lett és már megtudta magát védeni, magával vitte a küldetéseire.
Még mindig emlékszik az elsõ közös útjukra.
A Bespinre szállítottak alkatrészeket, Sebba a hutt bízta meg õket ezzel a feladattala a Nal Huttán.
Fennakadások nélkül teljesítették a feladatot. Elrepültek a Bespinre, találkoztak a címzettel, majd átadták az árut és a pénzzel távoztak.
Minden porcikáját átjárta az izgalom a feladat közben. Ekkor szeretett bele a csempészkedésbe.
Visszaért a hajóba az alkatrészeket és a szerszámokat magáhozvéve úra kiröpent az ûrbe, hogy befejezze feladatát.
Fiatalon nagy "ismeretségnek" örvendett. Minden nagyobb alvilági személlyel találkoztak a feladataik során.
De õk ketten elég sok dologban különböztek. Az öreg jobban szerette a csendesebb, nem nagy feltûnést keltõ munkákat. Míg a fiatal, aki hevesebb vérmérsékletû, mindig a bajt kereste. Sokszor összekülönböztek ezen, mivel Dam inkább a fegyvert használta mint az eszét: elõbb lõtt aztán kérdezett, ha lehetett még kérdezni.
Mindig a jó öreg Ghtroc 750-es könnyü szállítóhajóval közlekedtek. Az öreg egész életében ezt a hajót barkácsolta. Ez volt a szerelme. A hajtómûveket és a hajó fõkomputerét egy kisebb naszád ugyanazon elemeivel cserélte le, valamint a fegyverrendszert kibõvítette, a hajó nagyfokú javulást mutatott a széria példányokhoz képest. Halála után mindezt õ örökölte.
Az öreget álmában érte utól a halál. Hosszan gyászolta, de úgy döntött, hogy az élet nem áll meg és õ ott folytatta ahol abbahagyták. Ezért indult a Tatooinra, hogy elvégezze a feladatot amit félbehagytak.
Mikor befejezte a javítást, lassan elkezdett visszamászni a hajóba.
Mikor elindult erre a Tatooini küldetésre volt egy rossz érzése, de nem foglalkozott vele. Azért ment oda, hogy találkozzon Fulltonnal és "információt cseréljenek". De az egész csapda volt hamar felszedte a sátorfáját és menekülõre fogta. Az egész harcba torkolott Fulltonnal és...
... most Fullton halott.
Beérve a hajóba betápászkodott a pilóta székbe, újra indította a rendszereket. Jó érzéssel töltötte el az újraindult mûszerek búgása és a villódzó fények megjelenése.
Jó csempészhez híven a következõ melón járt már az esze és nem a múlton. Na és persze azon, hogy szerezzen mégtöbb pénzt. Ekkor újra belépett a hipertérbe, hogy folytassa a félbehagyott útját...