Post by Ray Grent on Dec 12, 2006 22:24:45 GMT 1
Név: Ray Grent
Kor: 19 év
Faj: Ember
Kaszt: Jedi padawan
Felszerelés: Szürke színû fénykard, szokásos jedi öltözék.
Élettörténet:
A templom falain belül:
A Coruscanton látta meg a napvilágot. Szüleirõl semmit sem tud, emlékei szertefoszlottak már a hosszú évek alatt.
Két évesen került a jedik közé, a templomukba.
Nincs érzelem, csak béke.
Nincs tagadás, csak tudás.
Nincs szenvedély, csak méltóság.
Nincs halál, csak az erõ.
A jedi kódex volt az elsõ dolog, amit Ray a jedi templomban megtanult. Minden padawan elsõ lépései közé tartozik e sorok elsajátítása. Ray gyerekként órákon át ült törökülésben a hideg padlón, ezeket a sorokat ismételgetve, eltöprengve a jelentésükön.
A tényleges kiképzése négy éves korában kezdõdött el. Yoda mester csoportjába került. Még mindig élénken emlékezett az elsõ közös órájukra:
Részt vett egy küzdõtechnika órán, amit a mester tartott. Yoda szemben állt a hallgatósággal, és beszélni kezdett, a jellegzetes vékony hangja bármiféle mikrofon nélkül eljutott a terem legtávolabbi zugába is.
- Az erõ jobb a gyakorlásnál, úgy ám. Többet jelent a tapasztalatnál, többet a sebességnél.
Gyakorlati bemutatót is tartott. A tanács három tagja – Plo Koon, Saesee Tiin és Depa Billaba, mindhárman kiváló harcosok – támadtak egyszerre. Yoda mesternél nem volt fegyver, és talán egyméternyit mozdult el a helyérõl, azt is lassú, kimért léptekkel. Ennek ellenérre még csak meg sem tudták érinteni. A lecke tanulsága: a technikánál milliószor többet jelent az erõ ismerete.
Rengeteget gyakorolt miniatûr fénykardjával a röpdösõ kiképzõdroidok ellen, kemény összpontosítást kívánó feladat volt. Milyen elégedett volt mikor sikerült kivédenie az energialövedéket, de sokszor elégedettsége a semmivé foszlott a következõ pillanatban, amint az öröme elterelte a figyelmét, és a figyelmetlenség okán a következõ lövedék elérte õt, egy hirtelen, szúrós kis lökéssel.
Nemsokára saját mestert kapott Kir KK’hanoss személyében. Öreg mestere testesítette meg mindazt, amivé idõvel válni szeretett volna. Az öreg jedi mester harmóniában élt az erõvel. Örökké nyugodt és csendes, akár egy feneketlen tó, mégis õ volt a rend egyik legjobb harcosa. Úgy forgatta a lézerkardot, mint senki más. Ray remélte, hogy egy nap majd mestere képességeinek legalább a töredékét elsajátíthatja.
Mestere mindig azt tanította neki, hogy soha nem kell egyedül szembe néznie a veszélyekkel, hiszen vele van az erõ. Ezáltal olyan dolgokat vihet véghez, amiket a legtöbb ember csodának tartana. Ez akkor teljesedik majd ki a legjobban, amikor egyé válik az erõvel: „Olyan mintha megszûnnél létezni. Mint szélcsend a viharban, harmatcsepp a sivatagban. Tombolhat körülötted a káosz, te mégis nyugodt maradsz.”
Volt egy õsi jedi mondás, amit mestere szívesen ismételgetett neki: „Minden ellenséget le lehet gyõzni – a megfelelõ pillanatban.”
A háború éveiben:
Aztán eljött a háború, mely több száz jedi életét követelte eddig. Mint a legtöbb jedit õket is kivezényelték a frontra.
A tanács az egyik nap magához hivatta Rayt és mesterét. Ott álltak a tanács elõtt. Felemelõ pillanat volt Ray számára. Az eddigi életét szinte teljes egészében a templom falai között élte le. A tanulással, a fegyveres és pusztakezes harc verejtékes gyakorlásával, valamint az erõ mélyebb szintjei kutatásával teltek a napjai. Most pedig ott állt abban a kör alakú helyiségben ahol a rend tizenkét legnagyobb mestere foglalt helyet. Noha kiképzésének évei alatt ritkán látta õket – ez a második alkalom, hogy ott jár – a nevüket és a múltjukat ismerte. Adi Gallia, Plo Koon, Eeth Koth, az õsöreg és legendás Yoda, és persze Mace Windu. Ray feje már abba is belefájdult, hogy ilyen híres mesterek társaságában lehet.
- Kir KK’hanoss mester és Ray Grent padawan. – szólalt meg Windu mester.
A jedi mester nem pocsékolta az idõt formaságokkal.
- Elmentek a 213. és 345. dandárral, valamint a Skarabeus és Achiles csatacirkálókkal a Yavin 4-re. Az FRSZ átfogó támadást indított a rendszer ellen és a ti dolgotok lesz visszaverni õket. A feladat végeztével térjetek vissza a templomba.
- Értettük Windu mester, nem fogunk hibázni. – szólalt meg az öreg mester Ray helyett is. Meghajoltak, majd elindultak a terem kijárata felé.
- Az erõ legyen veletek. – tette hozzá még Yoda mester.
A Skarabeus és az Achiles a Yavin 4 mellett lépett ki a hipertérbõl. Legnagyobb meglepetésükre egy felkészült ellenséges flotta várta õket, abban a pillanatban lézersugarak töltötték meg az ûrt.
Ray a Skarabeus hídjáról feszülten figyelte a történéseket. A Skarabeus fedélzetén szikrák csaptak ki a falakból, a találatok következtében. A hajó megremegett. A klónok fel alá rohangáltak, hogy elfoglalják a megfelelõ pozíciójukat és viszonozzák a tüzet.
A Skarabeus hangárjaiból kiözönlöttek a vadászgépek. Ray csodálattal figyelte õket – Olyanok, mint egy felbolydult méhkas, de mégis halálos pontossággal cselekszenek. – állapította meg.
Az egyik FRSZ hajó a találatok következtében elveszítette a manõverezõ képességét és magatehetetlenül sodródott a rendszer napja felé. Pillanatokkal késõbb elérte a végzete, a nap magába olvasztotta a hajót és legénységét egyaránt.
De a harcnak még koránt sem volt vége, két ellenséges hajó teljes tûzerõvel tüzelt.
A Skarabeus rendszerei kezdték felmondani a szolgálatot, a találatok következtében. Beindultak a szirénák és a hangszóróból a kapitány hangja hallatszott:
- Minden egység hagyja el a hajót, ismétlem minden egység hagyja el a hajót! Ez nem gyakorlat!
Ray zavartan fordult mesteréhez és a kapitányhoz. Már csak a beszélgetés végét tudta kivenni.
- … De hát ez õrültség kapitány! – hallotta mestere hangját.
- Éppen ezért nem számítanak rá.
- De a két hajó túl közel helyezkedik el egymáshoz.
- Annál jobb, két legyet üthetünk egy csapásra. Erre az alkalomra már megvannak az önkénteseink. A Skarabeus pedig már menthetetlen, túl nagy károsodás következett be a rendszerekben. A folyamat megállíthatatlan a hajó így vagy úgy, de el fog pusztulni.
- Rendben kapitány, tegye, amit jónak lát. – érezvén, hogy tanítványa õket nézi, oda fordult hozzá - Ray irány a mentõkabinokhoz.
Ray értetlenül nézett mesterére, nem várt választ, tudta, hogy majd annak is eljön az ideje, amikor minden kérdésére válaszol majd a mestere.
- Igenis mester. – hangzott Ray eltökélt válasza. Azzal sarkon fordult és elindult a mentõkabinokhoz.
- A bolygón találkozunk, ott majd válasz kapsz a kérdéseidre, padawan.
Ray a hídról kiérve futásnak eredt. Az egyik sarkon fordult be, amikor egy robbanás rázta meg a hajót. A nagy nyomás a szikrázó falhoz préselte a magatehetetlen Rayt. Éles fájdalom hasított a karjába, mikor ránézett látta, hogy az teljesen szétroncsolódott.
A fájdalmat kizárta az elméjébõl, összeszedte minden erejét, majd folytatta útját a mentõkabinokhoz.
A kabinokhoz érve már alig ált a lábán a vérveszteségtõl, betántorgott az egyik kabinba, majd összeesett.
Mikor magához tért, már az ûrben jártak, de mesterét nem látta a közelében. Meg akarta kérdezni, hogy hol van, de a fájdalomtól nem jutott szóhoz.
- Meg fog maradni, ha leszálltunk ellátjuk a sebesülését. – mondta fölé hajolva egy klón tiszt.
Ray kinézett az ablakon, így még láthatta, amint a sérült Skarabeus becsapódik a másik két hajóba, a három hajó egy hatalmas tûzgömbben egyesült. De aztán megjelentek a megmaradt ellenséges vadászgépek, és tüzet nyitottak a túlélõkre.
Az õ kapszulájukat is találat érte. A találat következtében füst csapott ki a központi konzolból.
Megint elveszítette az emlékezetét.
Mikor magához tért már a bolygón voltak, egy orvosi szobában.
- Látom, magához tért. Sajnos rossz hírrel kell szolgálnom. – hallatszott egy gépi hang.
- Hol van a mesterem? – tette fel az õt legjobban nyomasztó kérdést.
- Sajnálom, de erre vonatkozólag nem rendelkezem információval. – hangzott az orvosdroid hangja. – Viszont a végtagját nem tudtuk megmenteni. Egy robot karral pótoltuk az elveszített végtagot. Az eredeti súlyos károsodást szenvedett és menthetetlennek bizonyult.
- Meg kell tudnom, hogy hol van a mesterem!
- Maradjon nyugodtan, ez nem tesz jót a gyógyulásának.
Ray hajthatatlan maradt, felugrott és kiszaladt a táborba. A droid meg sem próbálta megállítani, nem arra volt tervezve.
Kiérve megpillantotta az Achiles kapitányát. Oda rohant hozzá.
- Kapitány, hol van a mesterem?
- A csatát sikeresen megnyertük az ûrben és a bolygón is, de a mestered az összecsapások következtében meghalt. Hõsiesen küzdött, neki köszönhetjük a gyõzelmünket. Az ellenség csapatösszevonásokat tervezett, hogy összevonja a fõ erõit, de a mestered egy kis csapattal megakadályozta. Nagyon sajnálom, hogy így történt.
Ray érezte, hogy elhagyja az összes ereje, majd összeesett.
A 345. dandár kivételével mindenki visszatért a Coruscantra. A Yavin 4 elleni FRSZ támadás sikertelen maradt.
Ray beszámolt a tanácsnak a bolygón történtekrõl. A tanács úgy rendelkezett, hogy kap egy új jedi mester, hogy folytassa a tanulmányait.
Kor: 19 év
Faj: Ember
Kaszt: Jedi padawan
Felszerelés: Szürke színû fénykard, szokásos jedi öltözék.
Élettörténet:
A templom falain belül:
A Coruscanton látta meg a napvilágot. Szüleirõl semmit sem tud, emlékei szertefoszlottak már a hosszú évek alatt.
Két évesen került a jedik közé, a templomukba.
Nincs érzelem, csak béke.
Nincs tagadás, csak tudás.
Nincs szenvedély, csak méltóság.
Nincs halál, csak az erõ.
A jedi kódex volt az elsõ dolog, amit Ray a jedi templomban megtanult. Minden padawan elsõ lépései közé tartozik e sorok elsajátítása. Ray gyerekként órákon át ült törökülésben a hideg padlón, ezeket a sorokat ismételgetve, eltöprengve a jelentésükön.
A tényleges kiképzése négy éves korában kezdõdött el. Yoda mester csoportjába került. Még mindig élénken emlékezett az elsõ közös órájukra:
Részt vett egy küzdõtechnika órán, amit a mester tartott. Yoda szemben állt a hallgatósággal, és beszélni kezdett, a jellegzetes vékony hangja bármiféle mikrofon nélkül eljutott a terem legtávolabbi zugába is.
- Az erõ jobb a gyakorlásnál, úgy ám. Többet jelent a tapasztalatnál, többet a sebességnél.
Gyakorlati bemutatót is tartott. A tanács három tagja – Plo Koon, Saesee Tiin és Depa Billaba, mindhárman kiváló harcosok – támadtak egyszerre. Yoda mesternél nem volt fegyver, és talán egyméternyit mozdult el a helyérõl, azt is lassú, kimért léptekkel. Ennek ellenérre még csak meg sem tudták érinteni. A lecke tanulsága: a technikánál milliószor többet jelent az erõ ismerete.
Rengeteget gyakorolt miniatûr fénykardjával a röpdösõ kiképzõdroidok ellen, kemény összpontosítást kívánó feladat volt. Milyen elégedett volt mikor sikerült kivédenie az energialövedéket, de sokszor elégedettsége a semmivé foszlott a következõ pillanatban, amint az öröme elterelte a figyelmét, és a figyelmetlenség okán a következõ lövedék elérte õt, egy hirtelen, szúrós kis lökéssel.
Nemsokára saját mestert kapott Kir KK’hanoss személyében. Öreg mestere testesítette meg mindazt, amivé idõvel válni szeretett volna. Az öreg jedi mester harmóniában élt az erõvel. Örökké nyugodt és csendes, akár egy feneketlen tó, mégis õ volt a rend egyik legjobb harcosa. Úgy forgatta a lézerkardot, mint senki más. Ray remélte, hogy egy nap majd mestere képességeinek legalább a töredékét elsajátíthatja.
Mestere mindig azt tanította neki, hogy soha nem kell egyedül szembe néznie a veszélyekkel, hiszen vele van az erõ. Ezáltal olyan dolgokat vihet véghez, amiket a legtöbb ember csodának tartana. Ez akkor teljesedik majd ki a legjobban, amikor egyé válik az erõvel: „Olyan mintha megszûnnél létezni. Mint szélcsend a viharban, harmatcsepp a sivatagban. Tombolhat körülötted a káosz, te mégis nyugodt maradsz.”
Volt egy õsi jedi mondás, amit mestere szívesen ismételgetett neki: „Minden ellenséget le lehet gyõzni – a megfelelõ pillanatban.”
A háború éveiben:
Aztán eljött a háború, mely több száz jedi életét követelte eddig. Mint a legtöbb jedit õket is kivezényelték a frontra.
A tanács az egyik nap magához hivatta Rayt és mesterét. Ott álltak a tanács elõtt. Felemelõ pillanat volt Ray számára. Az eddigi életét szinte teljes egészében a templom falai között élte le. A tanulással, a fegyveres és pusztakezes harc verejtékes gyakorlásával, valamint az erõ mélyebb szintjei kutatásával teltek a napjai. Most pedig ott állt abban a kör alakú helyiségben ahol a rend tizenkét legnagyobb mestere foglalt helyet. Noha kiképzésének évei alatt ritkán látta õket – ez a második alkalom, hogy ott jár – a nevüket és a múltjukat ismerte. Adi Gallia, Plo Koon, Eeth Koth, az õsöreg és legendás Yoda, és persze Mace Windu. Ray feje már abba is belefájdult, hogy ilyen híres mesterek társaságában lehet.
- Kir KK’hanoss mester és Ray Grent padawan. – szólalt meg Windu mester.
A jedi mester nem pocsékolta az idõt formaságokkal.
- Elmentek a 213. és 345. dandárral, valamint a Skarabeus és Achiles csatacirkálókkal a Yavin 4-re. Az FRSZ átfogó támadást indított a rendszer ellen és a ti dolgotok lesz visszaverni õket. A feladat végeztével térjetek vissza a templomba.
- Értettük Windu mester, nem fogunk hibázni. – szólalt meg az öreg mester Ray helyett is. Meghajoltak, majd elindultak a terem kijárata felé.
- Az erõ legyen veletek. – tette hozzá még Yoda mester.
A Skarabeus és az Achiles a Yavin 4 mellett lépett ki a hipertérbõl. Legnagyobb meglepetésükre egy felkészült ellenséges flotta várta õket, abban a pillanatban lézersugarak töltötték meg az ûrt.
Ray a Skarabeus hídjáról feszülten figyelte a történéseket. A Skarabeus fedélzetén szikrák csaptak ki a falakból, a találatok következtében. A hajó megremegett. A klónok fel alá rohangáltak, hogy elfoglalják a megfelelõ pozíciójukat és viszonozzák a tüzet.
A Skarabeus hangárjaiból kiözönlöttek a vadászgépek. Ray csodálattal figyelte õket – Olyanok, mint egy felbolydult méhkas, de mégis halálos pontossággal cselekszenek. – állapította meg.
Az egyik FRSZ hajó a találatok következtében elveszítette a manõverezõ képességét és magatehetetlenül sodródott a rendszer napja felé. Pillanatokkal késõbb elérte a végzete, a nap magába olvasztotta a hajót és legénységét egyaránt.
De a harcnak még koránt sem volt vége, két ellenséges hajó teljes tûzerõvel tüzelt.
A Skarabeus rendszerei kezdték felmondani a szolgálatot, a találatok következtében. Beindultak a szirénák és a hangszóróból a kapitány hangja hallatszott:
- Minden egység hagyja el a hajót, ismétlem minden egység hagyja el a hajót! Ez nem gyakorlat!
Ray zavartan fordult mesteréhez és a kapitányhoz. Már csak a beszélgetés végét tudta kivenni.
- … De hát ez õrültség kapitány! – hallotta mestere hangját.
- Éppen ezért nem számítanak rá.
- De a két hajó túl közel helyezkedik el egymáshoz.
- Annál jobb, két legyet üthetünk egy csapásra. Erre az alkalomra már megvannak az önkénteseink. A Skarabeus pedig már menthetetlen, túl nagy károsodás következett be a rendszerekben. A folyamat megállíthatatlan a hajó így vagy úgy, de el fog pusztulni.
- Rendben kapitány, tegye, amit jónak lát. – érezvén, hogy tanítványa õket nézi, oda fordult hozzá - Ray irány a mentõkabinokhoz.
Ray értetlenül nézett mesterére, nem várt választ, tudta, hogy majd annak is eljön az ideje, amikor minden kérdésére válaszol majd a mestere.
- Igenis mester. – hangzott Ray eltökélt válasza. Azzal sarkon fordult és elindult a mentõkabinokhoz.
- A bolygón találkozunk, ott majd válasz kapsz a kérdéseidre, padawan.
Ray a hídról kiérve futásnak eredt. Az egyik sarkon fordult be, amikor egy robbanás rázta meg a hajót. A nagy nyomás a szikrázó falhoz préselte a magatehetetlen Rayt. Éles fájdalom hasított a karjába, mikor ránézett látta, hogy az teljesen szétroncsolódott.
A fájdalmat kizárta az elméjébõl, összeszedte minden erejét, majd folytatta útját a mentõkabinokhoz.
A kabinokhoz érve már alig ált a lábán a vérveszteségtõl, betántorgott az egyik kabinba, majd összeesett.
Mikor magához tért, már az ûrben jártak, de mesterét nem látta a közelében. Meg akarta kérdezni, hogy hol van, de a fájdalomtól nem jutott szóhoz.
- Meg fog maradni, ha leszálltunk ellátjuk a sebesülését. – mondta fölé hajolva egy klón tiszt.
Ray kinézett az ablakon, így még láthatta, amint a sérült Skarabeus becsapódik a másik két hajóba, a három hajó egy hatalmas tûzgömbben egyesült. De aztán megjelentek a megmaradt ellenséges vadászgépek, és tüzet nyitottak a túlélõkre.
Az õ kapszulájukat is találat érte. A találat következtében füst csapott ki a központi konzolból.
Megint elveszítette az emlékezetét.
Mikor magához tért már a bolygón voltak, egy orvosi szobában.
- Látom, magához tért. Sajnos rossz hírrel kell szolgálnom. – hallatszott egy gépi hang.
- Hol van a mesterem? – tette fel az õt legjobban nyomasztó kérdést.
- Sajnálom, de erre vonatkozólag nem rendelkezem információval. – hangzott az orvosdroid hangja. – Viszont a végtagját nem tudtuk megmenteni. Egy robot karral pótoltuk az elveszített végtagot. Az eredeti súlyos károsodást szenvedett és menthetetlennek bizonyult.
- Meg kell tudnom, hogy hol van a mesterem!
- Maradjon nyugodtan, ez nem tesz jót a gyógyulásának.
Ray hajthatatlan maradt, felugrott és kiszaladt a táborba. A droid meg sem próbálta megállítani, nem arra volt tervezve.
Kiérve megpillantotta az Achiles kapitányát. Oda rohant hozzá.
- Kapitány, hol van a mesterem?
- A csatát sikeresen megnyertük az ûrben és a bolygón is, de a mestered az összecsapások következtében meghalt. Hõsiesen küzdött, neki köszönhetjük a gyõzelmünket. Az ellenség csapatösszevonásokat tervezett, hogy összevonja a fõ erõit, de a mestered egy kis csapattal megakadályozta. Nagyon sajnálom, hogy így történt.
Ray érezte, hogy elhagyja az összes ereje, majd összeesett.
A 345. dandár kivételével mindenki visszatért a Coruscantra. A Yavin 4 elleni FRSZ támadás sikertelen maradt.
Ray beszámolt a tanácsnak a bolygón történtekrõl. A tanács úgy rendelkezett, hogy kap egy új jedi mester, hogy folytassa a tanulmányait.
