Jason Crawford
1. szint (10 pont)
A Humbarine kapit?nya, a K?zt?rsas?gi hadiflotta tisztje
Posts: 7
|
Post by Jason Crawford on Jan 5, 2007 8:21:40 GMT 1
//megkérném a moderátorokat, hogy ezt a képet tegyék be avatárnak, köszönöm.// Név: Jason Crawford Nem: Férfi Kor: 35 év Születési hely: Humbarine Születési idõ: Y.E. 56. Yelona hó 15. Beosztás: A Köztársasági hadiflotta tisztje Rang: kapitány
"Na, már megint újoncok. Ezek sem fogják sokáig bírni." "Ezek az emberek mindenféle kérdés nélkül az életüket adnák magáért parancsnok! Az elszántságuk a fontos. Ehhez az elszántsághoz méltóan kezelje az embereit!" Crawford kapitány és egy ismeretlen tiszt beszélgetése
Daran
Crawford kapitány gyermekkora közel sem volt mondható felhõtlennek. Jason 5 testvérével a Humbarine egy piszkos kis negyedében nevelkedett. Õ volt a család második legfiatalabb tagja. Apja rakodómunkás volt az egyik corelliai kereskedelmi cég helyi raktárában. Anyja egy valaha volt, mára már elszegényedett kereskedõcsalád sarja, az egyik helyi politikai párt képviseletén dolgozott.
Sajnos Jason apja notórius szerencsejátékos volt, mindemellett ivott is. Családját rövid idõ alatt a csõd szélére sodorta. Ha apja ivott, gyakran verekedett is. Jason anyja volt általában a feldühödött apa célpontja. Az anya nem akart, vagyis nem tudott elválni az apától, mert halálosan megfenyegette. A gyerekek általában nem tudtak a veszekedésrõl, a két legnagyobb testvér, Daran és Lia ilyenkor elvitte otthonról a kisebbeket.
Daran Crawford
Ám pár évvel késõbb Lia férjhez ment és Daran pedig jelentkezett az eriadui katonai akadémiára. Így a négy kisgyermek és anyjuk teljesen ki voltak szolgáltatva Reyn hirtelen haragjának. Tudtuk nélkül anyjuk a kábítószerekhez nyúlt. Aztán bekövetkezett Jason elsõ nagy csapása az életben. Az anya, Neeja egyszer túladagolta magát és nem kelt fel többé. Jason apja ezután még jobban az ital rabja lett. Gyermekei folyamatosan tartottak apjuk hirtelen haragjától. Egyedül Lia és Daran látogatása jelentett felüdülést a gyerekeknek. Egyszer Jason késõn ért haza barátaitól. Apja nem nézte ezt jó szemmel. Igazából csak meg akarta nevelni a kisfiút, de ez odáig fajult, hogy Jason az ütlegelés hatására elájult. Három nap múlva Daran kimenõt kapott és ellátogatott testvéreihez. Már csak azért is tette ezt, mert õ is jól ismerte apját és haragját. Amikor meglátta öccse karján a verés nyomait kérdezõsködni kezdett. Jason csak nagy nehezen vallotta be, hogy apja verte meg õt. Daran indulatában nekiment apjuknak és próbálta elverni. A férfi azonban elrohant fia elõl.
Késõbb Lia és férje, valamint Daran úgy döntöttek, hogy karrier ide-vagy oda, magukhoz veszik testvéreiket. Jogi úton akartak saját testvéreik gyámjává válni. Ám apjuk ismerõsei miatt és szerencsével megnyerte a pert és így a gyerekek továbbra is apjuknál maradtak. Reyn ezután a tortúra után megtudta, hogy Jason volt az, aki miatt ez az egész peres ügymegindult, fiát ezentúl különös figyelemben részesítette. Jason bármilyen apróságért verést kapott. Ám mindig várta nõvére és bátyja érkezését, amik mindig örömteli felüdülést okoztak a kisfiúnak. Daranra kezdett a példaképeként tekinteni és szinte apja helyett apjaként tisztelte bátyját.
Ez is megváltozott, amikor Jason 12 éves lett, B.E. 25-ben. Ugyanis Ebben az évben tört ki a Stark Hiperûri háború. Daran is - mint sokan mások, akik az Eriadui akadémián végeztek - Ranulph Tarkin flottájában szolgáltak. Pontosabban Daran Tarkin zászlóshajóján az Invincible-ön szolgált. Ám sajnálatos módon, mind Daran, mind az Invincible teljes legénysége (Tarkinnal együtt) elpusztult az elsõ Qotile-i csatában, amikor Iaco Stark csapdába csalta a flottát és szinte teljesen felõrölte azt. Daran hõsi halált halt Tarkin zászlóshajóján és ez mélyen megrendítette Jasont, aki ekkor 12 éves volt. Ekkor kezdte úgy érezni, hogy mivel bátyja meghalt, nincs aki megvédhetné õt, ezért el kell menekülnie otthonról és apja haragja elõl. Egyetlen hely volt, ahová mehetett: ez pedig a Humbarine másik felén lévõ nõvérének lakása.
Jason kishúgát és egy évvel idõsebb nõvérét sikerült rábírnia, hogy az egyik éjszaka, mikor apjuk kellõképpen felönt a garatra, elhagyják az otthonukat. Nem kellett sokat várniuk erre a napra. Jason felpakolta az úthoz szükséges holmikat és apja maradék 40 kreditjét is ellopta, ami már valószínûleg nem volt elég italra. A fiú két lánytestvérét vezetve nekiindult az éjszakának. Bátran végighaladt a környéken, egészen addig, amíg el nem jutott egy bolygóközi járatra. Ott felszálltak az egyik jármûre és azzal mentek tovább. A kalauzok nem gyanakodtak arra, hogy a három kisgyerek menekült, mert 3 ilyen gyerek nyilván szülõi felügyelet mellett utazik. 4 óra utazás után sikerült eljutniuk a bolygó másik oldalára. Ott már nappal volt. Szerencsére bátyjával utazott már Nõvérükhöz még régebben, így ismerte az utat. Mikor a bolygó azon az oldalán hajnali ötöt ütött az óra, Lia Crawford lakásának ajtaján kopogtattak. Mikor a nõ kinyitotta az ajtót a három kisgyerek élükön Jasonnel megrohamozta az igencsak meglepett nõvérüket.
-Ti meg mit kerestek itt? -Jason mondta, hogy jöjjünk ide! - mondta a legkisebbik.
Lia ekkor megragadta Jasont a fülénél fogva, majd berángatta a lakásba. A lányokat a konyhában ültette le, õt pedig a fürdõszobába rángatta és magukra zárta az ajtót.
-Jason megõrültél? Kimész az utcára a két testvéreddel egyedül?! Bajotok is eshetett volna! -Meg tudtam volna védeni õket... - mondta a fiú és egy tokból egy kést húzott elõ. Lia arca szinte megfagyott ebben a pillanatban, aztán kikapta a fiú kezébõl a kést. -Azt hiszed, ezzel meg tudtad volna védeni õket? És mi van, ha többen jöttek volna, vagy fegyveresekkel találkozol?! - kiabált a nõ az öccsével. -Mindig jól kivilágított helyen mentem, ott, ahol sokan jártak és sok a biztonsági. És nagyon figyeltem, hogy véletlenül se állítsanak le minket idegenek. - mondta a fiú kissé megszeppenve. Ekkor Lia vett egy nagy mély levegõt és leült a fürdõszobában található egyik székre. Hangja ekkor nyugodttá vált és kezét Jason felé szólt: -Jól van, higgadjunk le. Ne haragudj, hogy kiabáltam veled, de nagyon aggódok értetek, jól tudod. Gyere - mondta, majd ölelésre tárta karjait. Jason nõvére karjaiba sétált, amik körülfonták a fiú testét. Jól esett Jasonnek, nõvére ölelése, hiszen anyja halála óta, nem kaptak igazi szeretet apjuktól - Miért jöttetek ide? - mondta Lia, és elengedte a fiút az ölelésbõl -Apa... -Mi történt? - kérdezte a nõ. -Megint iszik. Az utóbbi idõben nagyon. Én nem félek tõle, a veréstõl sem. De Tawnit és Ritát féltem nagyon. Lia, kérlek, hadd maradjunk itt! -Tudod jól, hogy apátokkal kell maradnotok... A gyámhatóság nem engedi, hogy gondoskodjak rólatok. - Ekkor Lia szeme könnybe lábadt - De maradjatok, amíg értetek nem jönnek, megpróbálok kitalálni valamit. - mondta a fiúnak és újra átölelték egymást. Jason és a testvérei a nõvérüknél töltötték az elkövetkezõ 3 napot, míg a gyámhatóság rájuk nem talált és nem vitte õket. Lia és férje ellen szerencsére nem indítottak vádeljárást, mert megbeszélték a gyerekekkel, hogy a gyámhatóságnak azt mondják, hogy aznap érkeztek. Jason számára csodálatosan telt ez a három nap. Liaval és a férjével igazi családban érezhette magát és fõleg biztonságban. Késõbb ez a biztonságérzet nyújtása és érzése meghatározó lett Jason életében. Aztán visszakerültek az apjához, aki persze megint azzal kezdte, hogy összeverte fiát, de annyira, hogy ezúttal a karját is eltörte. A karja 2 hónap alatt beforrt, a lelki seb talán sosem.
Pár hónappal késõbb Lia és férje látogatták meg Jasonékat, akik nagyon fellelkesedve fogadták a nõvérüket és férjét. A nõ ekkor volt várandós elsõ gyermekével, így egy kissé nehezen lépdelt be. Ajándékokat is hozott magával, amiket testvérei és apja szívesen fogadtak. Egy rövid ideig általános dolgokról beszéltek, majd Lia Jasonhöz félrehúzta, mert négyszemközt akart vele beszélni. A fiú kíváncsian figyelte nõvérét, aki rámutatott a karján lévõ egyik lila foltra: -Apa tette? - kérdezte, mire Jason igenlõen bólogatott. - A többieket nem bántotta? - kérdezte. -Nem, mindig én vittem el a balhét. -Jason... azért jöttem ide, mert talán találtam nektek megoldást, hogy elmenjetek. - mondta a lány és Jason arcára felhõtlen boldogság ült ki. - A lányokat egy hozzánk közeli neves internátusba szeretném elhelyezni, ezzel azt hiszem nem is lesz baj. Tõled pedig azt szeretném kérdezni, hogy még mindig szeretnél Daran nyomdokaiba lépni? Tudom, hogy nagyon szeretted õt és mindig olyan akartál lenni mint õ. -Igen, szeretnék. -Akkor azt hiszem ennek örülni fogsz: Sikerült hosszas beszélgetések útján elérnem annak az akadémiának a vezetõjét, ahova Daran is járt az Eriadun. Megemlítettem neki, hogy lenne egy fiú, aki talán szívesen tanulna náluk... -És mit mondott? - kérdezett vissza izgatottan a fiú -Azt mondta, lehet róla szó. Amikor megemlítettem neki Daran nevét, azonnal igent mondott. Persze nem kötelezõ menned, csak ha akarsz. -Persze, hogy akarok! - válaszolta gondolkodás nélkül. -De nem lesz ilyen egyszerû. Az akadémiát 17 éves korodban kezdheted el. Addig egy katonai iskolába kell járnod. De ez azt jelenti, hogy minket sem láthatsz, csak néhány havonta. Na, bumm. Jason nem számított erre. Meg akart szabadulni apjától, de nem akarta elveszíteni testvéreit. De mégis tudta, hogy talán most rendezõdhet a helyzet és mindenkinek jobb lesz. Sóhajtott egyet, majd válaszolt: -Rendben. Ha ez az ára a dolognak, akkor elvállalom. - mondta, majd Lia megsimogatta öccse fejét. -Örülök. - mondta kedvesen - Gyere, azt hiszem kész az ebéd.
|
|
Jason Crawford
1. szint (10 pont)
A Humbarine kapit?nya, a K?zt?rsas?gi hadiflotta tisztje
Posts: 7
|
Post by Jason Crawford on Jan 5, 2007 8:22:07 GMT 1
Trauma
Ezután Jason élete gyökeres fordulatot vett. A fiúnak mostantól nem kellett tartani apjától és a veréstõl sem semmi mástól. Jason Örömmel vonult be az egyik eriadui katonai iskola padjaiba és költözött be annak kollégiumába. Eleinte nehezen barátkozott meg az új hellyel és nehezen kötött új ismeretségeket, de egy év múlva már tisztában volt a helyi szokásokkal és már új barátai is voltak. Tanulmányai közepesnek voltak mondhatók, teljesen átlagos volt a diákok közt. Egy év után Jason Crawford végre olyan életet élhetett, mint amilyenrõl mindig is álmodott: normális életet. 2-3 havonta 4-5 napra hazautazott Liahoz, és testvéreihez, hogy láthassa õket. Apját nem látta csak egyszer, amikor az megtudta, hogy hazaérkezik. Amikor meglátta apját a nõvére házában Jason azonnal elhallgatott és nem szólt apjához, egyszer sem. Az mindig is próbálta õt kérdezgetni, De Jason hajthatatlan volt. Amikor aztán apja megszellõztette, hogy csakis miatta kerülhetett el Jason az Eriadura, a fiú azonnal felállt és elhagyta a lakást. Egy utcasarki holo-konzolon üzent nõvérének, hogy addig nem hajlandó visszamenni, amíg apja el nem tûnik. Végül sikerült estére meggyõzni a forrófejû fiút, hogy menjen haza. Nem sokkal ez után az eset után Jason kapott egy holo-üzenetet az Eriadun Liától, hogy testvéreit visszahelyezték apjukhoz, mivel apjuknak nem tetszett az internátus és kivette onnét a lányokat. A fiú ez után kötelességének érezte, hogy valóban néhai bátyja nyomdokaiba lépjen és testvérei védelmére keljen, ahogy bátyja és nõvére is megtették ezt annak idején. Ezután már Jason haza járt, ahelyett, hogy a nõvérét látogatta meg. Szerencsére apja kezdte félni Jasont, mivel tudta, hogy az iskolában egyre erõsebb és veszélyesebb lesz. Pedig még csak 13 éves volt, nem jelentett igazi veszélyt. Úgy látszott apja kezdett felhagyni az ivással, így Jason is megnyugodott valamennyire.
Aztán egy nap ez megváltozott. Jason épp leszállt a menetrend szerinti járatról. Fáradt volt és elgyötört, mert pár nappal azelõtt volt egy fizikai vizsga az iskolában, amire sokat edzett és eléggé megterhelte a próba. Felszerelésével hazaért, kinyitotta az ajtót. Belépett, már látta, hogy apja egy üveggel a kezében tespedt az egyik székben és horkolt. Jason már megszokta ezt, úgyhogy azonnal régi szobájába ment és ledobta a csomagját, majd a testvéreit kezdte keresni. Bekopogott a szobájukba, majd Rita nyitotta résre ajtót. Szemei fel voltak dagadva, látszott, hogy egy jó ideje sírt. Jason nagyon elcsodálkozott.
-Szia, mi az? Mi történt? Rita beengedte bátyját a szobába, majd utána becsukta. -Mondd el mi történt. - szólalt fel idegesen a fiú. -Apa... -Mit csinált? -Tawnit... megölte... -Mit csinált? -Tegnap... megütötte és - itt szipogott egyet a kislány - nem kelt fel többet... elvitték õt valahova.. és azóta nem láttam... Jason félek! -És te jól vagy? - kérdezte? -Aha. - mondta sûrû könnyek között a lány. -Mutasd csak magad - mondta a lánynak és két karján felhúzta a pólót. Nem látott semmit. - A hátad is mutasd! mondta neki. Rita felhúzta a pólóját és a látványtól Jason elborzadt húgának a háta tele volt kék és zöld foltokkal. Valamilyen tompa tárggyal verhették meg nem is olyan rég.
Jasonben megfagyott a vér, a pulzusa az egeket verte. Arca elsápadt a borzalomtól. A fiú most húga felé fordult, aki önkéntelenül is a szemébe nézett. Látta, hogy valami megváltozott a fiúban. Félelmetes sötétség telepedett Jason szemeire, ráadásul még a dühét és haragját is lehetett a szemében látni. Jason az ajtóhoz lépett, majd kilépett és bezárta maga mögött az ajtót. Ezután lassú kimért léptekkel saját szobájába ment és kinyitotta az egyik szekrényét. Mindent kiszórt a földre, aztán a következõ szekrényhez lépett. Onnét is mindent kiszórt a földre. Egy percen belül a szoba szinte romhalmazzá vált, ahogy Jason holmijai a földön hevertek. Jason miután mindent kiszórt a földre, négykézlábra ereszkedett és elkezdett kutakodni a holmijai közt. Végül kezébe akadt egy aprócska pisztoly.
Annak idején még a barátaival használta a pisztolyocskát, hogy konzervdobozokra lõjenek. A fegyver igazából még kábítólövedéknek is gyenge volt, mivel egy nagyon apró plazmagolyót lõtt ki, ami még egy jól megtermett patkánnyal se tudott volna végezni. Az energia-kibocsátó is csak egyszer használatos volt, úgyhogy, ha az kimerült, a fegyvert is el lehetett dobni. Mivel gyakorlatilag veszélytelen volt, szívesen használták riasztófegyvernek és viszonylag könnyen hozzá lehetett jutni és a hatóságok is engedélyezték. Minden srácnak volt ilyen a környéken, így Jasonnek is kellett egy. Annak idején Jason az egyik ismerõsétõl vette az egyik kedvenc játékáért cserébe. Késõbb, amikor már megunta, a pisztolyt elrakta az egyik dobozba és elõ sem vette, egészen mostanáig.
Jason az egyik fizikaórán tanulta, hogy a tibanna-gáz igen instabil, így a sérült fegyverek igen veszélyesek lehetnek. Társai pedig mesélték, hogy valaki úgy tett szert éles fegyverre az egyik felsõ tagozatban, hogy egy kábító pisztolyban kitörte az egyik biztonsági szelepet és annyira kiszélesedett az adagoló, hogy a kiáramló tibanna gáz egy 2 centis dúracél lemezt is át tudott volna lyukasztani.
Amikor is Tawni kimondta az utolsó mondatokat, Jason azonnal tudta mit fog tenni és nem is gondolkodott el rajta. Mikor megtalálta végre a régi kispisztolyt, odament az ajtóhoz és az ajtókeretnek vágta a pisztolyt. Aztán még egyszer és még egyszer. Végül a pisztoly halkan sziszegni és hûlni kezdett. Jason letörte a pisztoly csöve mögötti biztonsági szelepet. Jason a konyhába sétált, aztán a pisztolyt lazán a kezében tartva ordítozni kezdett:
-Kelj fel! Kelj fel, te disznó! - mondta forrongó dühvel -Öö... - nyögte Reyn értelmetlenül - Fiam... hát te hazajöttél? -Kuss! - kiáltotta erélyesen - Hogy merted megtenni?! Hogy merted megtenni a saját lányaiddal?! -Mi van? - kérdezte a férfi még mindig bódult állapotban. -Hogy merészelted ezt megtenni?! Megölted anyát, Darant is elüldözted itthonról és most halott! -Hülye vagy Jason... Menj a... - mondta az apa, de nem tudta befejezni a mondatot. -Kuss! - kiáltott újra a fiú - Azt még elviseltem, hogy engem megvertél, de azt már nem tûröm, hogy Ritát és Tawnit is bántsd! -Ssszemmi közöd ehhez... -De igenis van! Gyûlöllek! Gyûlöllek, Gyûlöllek, te mocskos dög! - ordította a fiú és felemelte a pisztolyt az apjára tartotta pisztolyt. -Hö? - jött ki Reyn száján - te' meg, tedd meg te kis hülye, úgysemmered... - mondta és maga mögül felemelt egy kést és megpróbált vele a fia felé megindulni. -Azt te csak hiszed... - mondta Jason halkan és meghúzta a ravaszt. És még egyszer és még egyszer. Három lövést tudott leadni, mielõtt a tibanna-gáz patron megadta magát és kiürült. Ám a kiáramló gáz szinte megfagyasztotta Jason jobb tenyerét. Ám a fiúnak ez fel sem tûnt. Nem is látott. Csak az indulatai voltak. A düh, félelem és minden érzés, ami a sok év alatt felgyülemlett, most tört ki rajta. Egy fél perc telt el. Eközben Jason leeresztette a kezében a pisztolyt és térdre ereszkedett. Nem tudta volna elengedni a pisztolyt, mivel kezei görcsösen szorították azt, másfelõl a kiáramló gáz miatt hüvelykujja a markolatra fagyott. A vérnyomása az egekben volt. A vérbe fagyott apját már nem látta maga elõtt, mert minden vörösbe borult. Legközelebb akkor eszmélt fel, mikor húga sikítva meglátta õket az ajtóban. Jason ránézett Ritára aztán apjára, végül a saját kezére. Ekkor döbbent rá, hogy mit tett. Próbálta a fegyvert eldobni, de az odafagyott kezéhez. Aztán egyre jobban próbálta elhajítani a pisztolyt, rángatta a kezét, végül a pisztoly a tenyerén lévõ nagyobb bõrdarabbal együtt elhagyta a tenyerét és az egy hangos koppanással az egyik bútoron landolt. Jason a fájdalomtól azonnal a tenyeréhez kapott. Tawni visszarohant a szobájukba és Jasontõl tartva újra magukra zárta az ajtót. Jason minden tagja remegni kezdett, de végül is felállt és apja halott testét megkerülve odament az egyik csaphoz és elkezdte lemosni a kezébõl csordogáló vért. Egy pillanatra visszanézett apjára, majd vissza is fordult, hogy ki tudja adni magából aznapi ebédjét. Negyed órán belül megérkezett a helyi rendfenntartó erõ és Jasont és a húgát elvitték. Késõbb kiderült, hogy Tawni csak könnyebben sérült meg és könnyen felépül.
Két hónapos vizsgálat után az igazságszolgáltatás lezárta az ügyet, tekintve Jason fiatal korát és az apa viselkedését és azt, hogy az apa kést rántott a fia ellen. Jasonnek nagy nehézségek árán végül is sikerült visszatérnie a katonai iskolába, tekintve az intézmény nevelõ jellegét és azt, hogy bátyja az intézmény egy nagyon jeles tanulója volt. Neki és testvéreinek pedig pszichológiai kezelést rendeltek el, hogy fel tudják dolgozni az eseményeket. Attól a bizonyos naptól fogva csak Lia állt szóba Jasonnel tette miatt.
Neela és beilleszkedés
Mikor végül visszatért az Eriadura tanulni, Jason magába roskadt. Kerülte társait és az érintkezést a külvilággal minimálisra csökkentette. Jason ekkor a könyvei felé fordult. A tanulásba és az edzésekbe próbált menekülni, több-kevesebb sikerrel. A pszichológus, aki Jasonnel foglalkozott nem nézte ezt jó szemmel, de nem tudott különösebben mit tenni a fiú miatt, hiszen soha nem hallgatott az õt kezelõ orvosra. Egy évvel az eset után Jason nem is járt be többet az orvoshoz. Közben eltelt újabb két év és Jason nagy nehezen megbirkózott tettével. Soha senkinek nem beszélt errõl az eseményrõl, addigi barátai is elidegenültek tõle. Szerencsére a tanároktól sem tudódott ki, hogy mit is tett a fiú, mivel a tanári kar is úgy tudta, hogy a fiú jogos önvédelembõl tette, amit tett. A fiú fáradozásai eközben kifizetõdtek. Szépen lassan osztályelsõvé vált és az edzéseken is a csoport legjobb háromja között volt. Jason az idõvel megbékélt tettével. Látszólag. A fiú ugyanis nem tett mást, csak ismét elnyomta saját érzéseit. Rengeteget olvasott, fõleg stratégiai témájú könyveket a mandalóriai háború idejérõl. Kedvenc témájává a hadvezetés és hadihajók irányítása lett.
|
|
Jason Crawford
1. szint (10 pont)
A Humbarine kapit?nya, a K?zt?rsas?gi hadiflotta tisztje
Posts: 7
|
Post by Jason Crawford on Jan 5, 2007 8:22:51 GMT 1
Minden rendben ment addig, amíg Jason be nem töltötte a 16. életévét. Ekkor következett a szakmai érettségi és gyakorlati vizsga. Ez jelentette az eriadui akadémián az alapképzés végét. Akik itt végeztek, vagy elvégeztek egy rövid alapképzést és 18. éves korukig egy tartalékos kiképzõhadtestben szolgálhattak, hogy onnantól majd egy szárazföldi hadiegység részévé válhassanak. A másik lehetõség az volt, hogy folytatja a tanulást és a tiszti fõiskolát végzi el valamilyen szakon. Mivel Jasonnek semmi kedve nem volt ahhoz, hogy az elsõ sorból élje át a harcokat és az apjával történt eset óta kifejezetten meggyûlölte a fegyvereket, ezért elhatározta, hogy a tiszti iskolába kíván bejutni. De ez korántsem volt ilyen egyszerû. Mivel a gazdag nemesi családok sarjai, vagy éppen a kitûnõ elõmenetelû és teljesítményû diákok tölthették be ezt a posztot. Jason azonban egyik közé sem tartozott. Bár eredményei kiválóak voltak, de személyi lapján még mindig ott volt az a fekete folt három évvel azelõttrõl. Jasonnek újra eszébe jutottak a régi sebek és ismét letargiába esett. Ám ezúttal elszánt volt. Teljesíteni akarta a tisztiiskolát és ebben az egyben elszánt volt.
A mindig mosolygó Neela Krotan
Végül a szerencse Jason mellé szegõdött Neela személyében. Neela Krotan Jason egyik évfolyamtársa volt és persze azt sem szabad elfelejteni róla, hogy apja az intézmény egyik jeles oktatója volt. Habár Neela szimpatikus volt Jasonnek, mégsem foglalkozott a lányokkal, mivel jobban érdekelte õt a hadviselés. Amíg társai a kimenõkön a helyi szórakozóhelyeken és kocsmákban mulatták az idõt, addig Jason általában a könyvtárban üldögélt és szabadidejében is mûvelte magát. Most azonban úgy látszott, hogy érdemes lett volna a többiekkel tartani, hogy legalább ismerõsöket szerezhessen magának. Tudta, hogy egyedüli reménye most a lányban lesz, hogy továbbjusson. Mivel elég gátlásos volt és soha nem élt társadalmi életet, ezért nagyon nehéz volt a lány közelébe kerülnie. Aztán a sors végül is kegyes volt Jasonhöz: A fiú taktikai elmélet órán egy csoportba került a lánnyal és Neela nem jeleskedett a tárgyból. Jason nagy szerencséjére Neela egyszer a fiúhoz ment kérdezni. Jasonnek nem esett nehezére válaszolnia, hiszen ezek a tárgyak jelentették az életét. És ezek az események egyre csak folytatódtak, mert Jason továbbra is jeleskedett a tárgyban, Neela pedig kihasználta Jason tudását. Jason pedig megpróbált Neela felé közeledni a maga suta módján. A fiú jóformán nem tudott csak a katonai témákról beszélni, amikor olyan mindennapi dolgok jöttek szóba, mint a zene, vagy szórakozás, Jason mindig is bajban volt és botladozott, akár egy sánta bantha a forró homokban. De meglepõ módon Neela aranyosnak találta a fiút. Tetszett neki a botladozó fiú, aranyosnak találta esetlenségét. Idõvel Jason elhívta a lányt egy italra, közös tanulásokra és szép lassan kialakult egy kapcsolat. Mondhatnánk, hogy ez a kapcsolat felhõtlenül boldog, de valójában ez csak a látszat volt. Míg Neelát valódi érzelmek kötötték Jasonhöz, addig a fiú csak tette az érzéseit. Szüksége volt Neelara, hogy továbbjuthasson az akadémiára, de igazi érzéseket nem táplált a lány iránt.
Így telt az év és elérkeztek záróvizsgák. Jason minden baj nélkül átment a vizsgákon, akárcsak Neela. Az iskola befejezõdött és már csak annyi dolguk maradt, hogy kivárják az értesítõket az akadémiáról. Neelát minden gond nélkül felvették, Jasont pedig nem. A fiú teljesen összetört emiatt. Neela próbálta vigasztalni a fiút miatta, de nem sikerült, Jason nagyon bunkó módon elzavarta maga mellõl a lányt. Neela pedig összezavarodott: az az aranyos, nyugodt fiú, akit eddig ismert, teljesen kifordult önmagából egy iskola miatt. majdnem egy hétig nem találkoztak, amikor is Neela meglátogatta Jasont a kollégiumában. A fiú ágyán feküdt és a plafont nézte. Mintha nem is vette volna észre a lányt, amikor bejött:
-Jason? Jason ébren vagy? - kérdezte a lány a szobába beérve. Jason szobatársai már rég vakáción voltak, egyedül Jason volt még azon a szinten. Neela lassan odasétált a fiú ágyához leült és megfogta a kezét. -Aggódom érted Jason. Egy hete kis sem jöttél. Látom rajtad. - mondta a lány, de Jason még csak nem is reagált. - Beszéltem Apával rólad. Elmesélte, hogy mi történt veled 3 éve. Mondd Jason, miért nem mondtad el? -Miért érdekel ez téged? - szólalt meg végül -Mert... mert segíteni szeretnék... szeretlek Jason. - Jason egy mélyet sóhajtott. -Te ezt nem értheted... -De miért nem? Jason, miért nem mondtad el nekem? -Mert... -Nem beszéltél róla senkinek? - kérdezte a lány. Jason ekkor igenlõen bólogatott. -É... én nem akartam... nem tudom... nem tudom, hogy miért tettem... - hebegte e fiú. Neela leült az ágy szélére és ott megfogta Jason kezét -Nekem nyugodtan elmondhatod. - válaszolta. A lány kedvesen mosolygott rá. -Én... - nézett Jason valódi zavarában Neelára. A fiú most valami fura nyomást érzett a szívében, ahogy Neelara nézett. Valami melegség töltötte el és ettõl még jobban zavarba jött és lesütötte a szemét.
Azon a napon Jason végre beszélt a tettérõl. Õszintén és nyíltan. Mindent elmondott a kezdetektõl fogva Neelanak, aki türelmesen végighallgatta a fiút. Kicsit megrendült, amikor a gyilkosságról beszélt, de valahol megértette a fiút azok után, amiket az apjáról elmesélt és túlságosan szerette ahhoz õt, hogy haragudjon rá. Jason 3 év óta elõször meg tudott nyílni egy emberi lény elõtt. Õszintén tudott beszélni a lelkét nyomó teherrõl és enyhíteni tudta a benne már régóta felgyülemlett feszültséget.
Ez az alkalom volt az, aminek végül az lett a következménye, hogy végül Jason is kezdte megkedvelni a lányt. Szerelemrõl nem igazán volt szó, de kedvesnek és aranyosnak találta a lányt és jól érezte magát mellette. Persze Neela nagy nehezen elintézte, hogy apja révén bekerülhessen a tisztképzõbe és valóra válhasson Jason vágya. Megkezdõdött a három éves elméleti képzés.
Jason végre elemében volt. Sok éve elõször boldognak érezte magát, hogy ott van és azt teheti, amit akar. Az akadémián a hadihajó-parancsnoki szakág felé orientálódott, míg Neela a katonai-gazdaságtant kezdte tanulni. Bátyja nyomdokaiba kívánt lépni és nagy hajón szolgálni olyan nagyszerû elmék mellett, mint a Tarkinok. Köztudott volt, hogy bár a Tarkinok az Eriadun hercegi családhoz tartoztak, mégsem volt jellemzõ rájuk a nemesi család hozzánemértõsége, a családból rengeteg kiváló stratéga és kapitány került ki már hosszú évszázadok óta. Jason megtiszteltetésének érezte volna, hogyha valamelyik nagy név mellé osztanák be a késõbbiekben. Az elkövetkezõ 4 év békésen telt el. Lassan rendezte a kapcsolatát testvéreivel, akik idõközben Lia gyámsága alá kerültek és egyre gyakrabban járt már Jason is haza.
A 4 év szinte elrepült és Jason ott állt jó jegyekkel az akadémia kapujában. Ezután következett az elsõ év gyakorlat. Jason szeretett volna kicsit családjához közelebb lenni. Így a Humbarine-i haditengerészethez csatlakozott. Egy hatalmas csatahajóra került a Köztársaság szeme nevû hajóra. A hajó hatalmas méretû volt. Még a késõbb megjelenõ Acclamator osztályú hajóknál is nagyobb volt, azzal a különbséggel, hogy a haj nem rendelkezett hiperhajtómûvel, így korlátozott mozgástere volt. Viszont egy jól megtermett ûrállomásnak is megfelelt. Jasont elõször a tüzérséghez osztották be. A hajó egy a Humbarine melletti rendszerben járõrözött és havi ciklusban járta körül a csillagrendszert. A gyakorlati év végére egészen megszokta a kadét létet, de ideje volt továbblépni. Visszautazott az Eriadura, hogy átvegye a diplomát és a végzést.
Jason diplomával a kezében az Eriadui flottához szegõdött. Nem volt ugyanolya a légkör, mint a Humbarine-i flottában, de ez nem is volt baj a fiatal férfi számára. A szigorúság a Stark-hiperûri háború óta egyre csak nõtt, de ez inkább elégedettséggel töltötte el Jasont, helyesnek vélte ezeket a lépéseket. A férfi büszke volt, hogy ott szolgálhatott, ahol bátyja is szolgált azelõtt. Egy kis cirkáló fedélzeti tisztje lett. Sok helyen megfordult az elkövetkezõ években. Rendszerint a Köztársaságnak teljesítettek rendfenntartó szerepet és kisegítõ haderõként vettek részt néhány konfliktus megoldásában. Ez alatt az idõ alatt még mindig töretlen maradt kapcsolata Neelával, habár még mindig nem táplált a barátságnál jelentõsebb érzéseket a nõ iránt. Neela az Eriadun dolgozott az egyik gazdasági hivatalnál, és egy közös lakásban éltek a bolygón, amikor Jason nem valamelyik hajón szolgált.
Felemelkedés
Egy kisebb változás következett be Jason életében, a Birodalom megalakulása elõtt 12 évvel, amikor is Neela bejelentette, hogy várandós elsõ gyermekükkel. Jason nagyon megörült a hírnek és szinte azonnal megkérte Neela kezét. A hírrõl Jason, aki eközben már hadnagyi rangot ért el, az Ostor nevû korvetten értesült és a hír hamarosan a feletteseihez is eljutott. A hajó 3 hét múlva ért vissza az Eriadura hogy feltöltsék a készleteit az elkövetkezõ hónapokra. Sileus kapitány, az Ostor kapitánya igen nagylelkû volt: egy hónap eltávozást adott a fiatal férfinek az esküvõ megszervezésére és lebonyolítására. Mivel Neela és Jason is hivatalosan az Eriadui haderõ kötelékében szolgáltak ezért az esküvõ is ehhez méltó volt. Neela munkatársai és Jason volt- és akkori munkatársai is megjelentek az esküvõn, ahol a szertartást Jason egyik korábbi kapitánya Dolat kapitány irányította és adta össze a párt. Két hétig tartottak a mézeshetek, de Jasont nem engedték szabadulni a gondolatai, amik a hajója körül forogtak. Szinte minden percben arra gondolt, hogy vajon mi lehet a kajütben a fegyelmezése nélkül, vagy hogyan boldogulnak Seswenna szektorban, ahová indultak, vagy hogy mi lehet a tüzérekkel, akiket alája osztottak be.
Két hét után egy kis hajóval elszállították a korvettre, ahol végre belevethette újra magát a munkába. Itt már végre teljes nyugalomban végezhette a munkáját és nem aggódott afelõl, hogy mi történik, ha otthagyja a hajóját. Kilenc hónappal késõbb megszületett Jason elsõ gyermeke. A fiút anyja Nikonak keresztelte el. Jason nem tudott ott lenni elsõ gyermeke születésénél, ám hajója következõ hazatérése után kérvényezett kapitányától egy hosszabb kimenõt, amit családjával tölthet. Jason nagyon nem volt otthon az apaszerepben, akármennyire is szeretett volna jó apja lenni fiának. Saját viselkedése és természete nem volt alkalmas a gyereknevelésre. Túlságosan merev és távolságtartó volt már hosszú évek óta. Azt azonban korántsem lehetett mondani, hogy nem szerette fiát, mert bár ezt soha nem tudta, talán nem is akarta kimutatni, de szeretett volna a lehetõ legjobb apja lenni gyermekének. Persze ebben nagyban gátolta az, hogy nem mert fiához közeledni, mert mindennél jobban félt attól, hogy végül olyanná válhat, mint saját apja. Félelme alaptalan volt, mivel soha nem lett volna képes saját szeretteit bántani. Habár próbált Nikonak jó apja, lenni, de mivel Jason nagyon gátlásos volt, ezért ennek az lett a következménye, hogy fia idõvel elidegenedett apjától és nem alakult ki köztük igazi apa-fia kapcsolat. Jason a kudarc eredményeként ismét a munkájába menekült.
Niko Crawford napjainkban
|
|
Jason Crawford
1. szint (10 pont)
A Humbarine kapit?nya, a K?zt?rsas?gi hadiflotta tisztje
Posts: 7
|
Post by Jason Crawford on Jan 5, 2007 8:23:26 GMT 1
Az ifjú Dagon Niritz
A következõ fordulat a férfi életében két évvel a Kereskedelmi szövetség Nabooi blokádja után következett be. Jason hajójára új kapitány érkezett a kapitányt Dagon Niritznek hívták. Niritz viszonya Jasonhöz nagyban befolyásolta a férfi késõbbi hozzáállását a munkájához. Niritz Jason korábbi feletteseihez képest abszolút pacifistának bizonyult. A kapitány mindig törekedett az erõszakmentes problémamegoldásra, még ha ezzel a saját hajóját is veszélybe sodorta. Mindig is tudta mit tesz. Több mint 30 év tapasztalat állt a kapitány mögött, amit az eriadui flottánál töltött el. Sok baja akadt a vezetéssel, kik eleinte rossz szemmel nézték a kapitány békés módszereit, de a sokévnyi tapasztalat után megbíztak a bevált módszerben és szemet hunytak a kisebb kihágások felett. Niritz magabiztos volt, és soha nem félt volna feláldozni saját, vagy emberei életét egy jó ügy érdekében. Jasont pedig ez borzasztóan zavarta. Jason azon a nézeten volt, hogy az ellenfelet példásan kell mindig megbüntetni, hogy többször ne legyen mersze ellenszegülni senkivel se. A megfélemlítést tartotta Jason a leghatásosabb fegyvernek. Sokat olvasott a mandalóriai háborúkról és a mandalóriai-sith harci-manõverekrõl és felkeltették a fiatal férfi érdeklõdését azok a csaták, ahol sith erõk erõbeli hátrányban voltak, mégis csatákat nyertek. A sithek haderejüknél mindig kihasználták a tömeg erejét, azaz mindig látványosan és nagy számban vetették be haderejüket. Az ellenség látva a seregeket rendszerint hanyatt-homlok menekült a helyszínrõl. A menekülõ seregeket pedig jóval kisebb erõfeszítések mellett is le tudták gyõzni, mint egy nyílt csatában. Jason ugyanennek a taktikának a híve volt. Ha sikerült az ellenfelet megfélemlíteni Jason a hajó tüzérségével addig lövette az ellenséget, amíg abból csak por és hamu maradt. Kegyelmet és a megadásra lehetõséget nem szívesen adott. Ha tudta megkerülte a Köztársaság törvényeit és újból harcra kényszeríttette a magukat megadni hajlandókat.
Jason és Niritz különbözõ nézetei az évek alatt sok konfliktushoz vezettek. Bár Jason mintakatona volt, így soha nem tagadta meg a parancsot, gyakran keveredett szóváltásba a Niritzcel, és bár óvatosan, de mindig kifejtette véleményét a kapitány módszereirõl. A kapitány egy idõ kezdte unni Jason kritizálását és neheztelni kezdett elsõtisztjére. Ez pedig Jason magánéletére is kihatott. Folyton feszült volt és feleségét és fiát is elhanyagolta, ismét magába fordult. Jason folyton attól rettegett, hogy Niritz egyszer fegyelmi eljárást indít miatta. Jasonnek meggyõzõdése volt, hogy Niritz megutálta õt. Újabb tévedés. volt ez részérõl. Niritznek nem tetszett ugyan Jason viselkedése, de megbízható volt és nagyszerû tiszt, így esze ágában sem volt megválnia tõle. Jason a kamaszkori esete ellenére kitûnõ szolgálati lappal rendelkezett. Haladéktalanul végrehajtotta felettesei parancsait és maximális teljesítményt nyújtott a maga területén. Beosztottjai habár ki nem állhatták Jasont a szigorúsága és vaskalapossága miatt, de tisztelték õt, mivel soha nem élt vissza hatalmával és ha arról volt szó kiállt saját emberei mellett. A tüzérek egymást közt gyakran emlegették, hogy legszívesebben a pokolban látnák viszont Crawford hadnagyot, de maguk sem voltak biztosak abban, hogy jól járnának, ha leváltanák a férfit.
A geonózisi csata elõtt pár évvel az Ostor fedélzetén Niritz kapitánnyal és Jason Crawforddal egy rutinellenõrzésre utazott a Senex szektorba. A jedi tanácstól kapott a Seswenna szektor haditengerészete egy olyan információt, hogy egy terrorista csoport székhelye található az Asmeru bolygó közelében, ahol korábban egy másik terrorista csoport, a Nebula front vert gyökeret. Az Ostortt küldték rutinellenõrzésre. A hajó tûzereje elég volt egy kisebb hajóraj elpusztításához, így biztonságosnak tûnt megközelíteni a helyet. Az Ostor napokig keringett az Asmeru környékén és a mélyûrt pásztázta gyanús jeleket figyelve. 5 nap után végre találtak egy ismeretlen jelet. Niritz kapitány kiadta a parancsot és a korvett elindult felkutatni a jel forrását. Ám a jel egy tévedésnek bizonyult, ugyanis csak egy neutron csillag torzított el egy mélyûri szonda-jelet. Amikor fény derült a tévedésre, Niritz kapitány 24 óra készenlét után visszavonult kabinjába és Crawford hadnagynak adta át a hidat. Jason feladata a neutron csillag árnyékában az volt, hogy tovább pásztázza a környéket.
Az elsõ néhány órában semmi nem történt, ám, amikor az Ostor egy a csillaghoz közeli aszteroida-mezõt kezdett vizsgálni, akkor az aszteroidamezõbõl szinte a pillanat törtrésze alatt vadászgépek törtek elõ. A vadászok úgy látszik már készültek a találkozóra, ugyanis ion- és pár protontorpedókkal szerelték fel a gyors gépeket. Az ion-töltetek gyorsan kiiktatták a hajó pajzsait és a proton-torpedók pedig egy hatalmas lyukat szakítottak a hajó oldalán, ami miatt az automata légzsilipek mûködésbe léptek és kettéválaszozták a hajót. Mivel a hajó hátsó felérõl és az ott tartózkodó legénységrõl és Niritz kapitányról semmi hír nem volt, így Jason rangidõs tisztként átvette a hajó irányítását. Elsõ tüzéreinek kiadta a parancsot, hogy a hajó ágyúival szedjék le a támadó gépeket. A gépek azonban túl gyorsan mozogtak ahhoz, hogy a hajó ágyúi követni tudják õket. Közben a hajó szenzorai érzékeltek az aszteroidamezõbõl eredõ energiaforrást, ami valószínûleg egy elhagyott bányászkolóniától jött. A legvalószínûbb az volt, hogy a vadászok is onnét érkeztek. Egy további robbanás rázta meg a hajót, és tette tönkre a hajó kommunikációs berendezését. Jason egy radikális lépésre szánta el magát: a hajó két protontorpedó-vetõjét betöltette. Hajón 6 torpedó volt, mivel a korvettet nem csatahajók elleni küzdelemre készítették fel, de az alapfelszerelés része volt a 6 torpedó. Jason kilövette a két torpedót két aszteroidára. A két objektum szilánkjaira robbant és a szikladarabok sugárirányban vetõdtek szét, sok vadászgépet elpusztítva. Ám az Ostor is ugyanúgy megkapta a maga sérüléseit, több helyen ismét felrepedt a hajótest és a levegõ kezdett szökni és az egyik ágyút is tönkretették a szikladarabok. A megmaradt 5 vadászgépet a hajó ágyúi célba vették, ám ezek ismét túl gyorsnak bizonyultak. Mivel az ágyúk miatt nem tudtak a hajóra támadni, ezért a vadászok visszavonultak az aszteroidamezõbe. Jason a hajó mérete miatt nem tudta követni a gépeket, ezért a szenzorokkal figyeltette a hajók útjait. A hajók az energiaforráshoz menekültek. Jason azonnal intézkedett. A hajóval az aszteroidamezõ körül kezdett körözni és figyelte az égitesteket. Fél óra út után végül talált egy helyet, ahol láthatóvá vált az energiaforrás. Egy aszteroida belsejébõl érkezett a jel. A scannerek erõs nagyítással egy apró bejáratot mutatattak a szikladarabon. Az aszteroida közel volt a mezõ széléhez, viszont az ágyúk lõtávolságán kívül volt. Jason azonban nem hagyta annyiban a dolgot. A protontorpedókkal célba vették az aszteroidát. Ám most Jason nem küldött felszólítást az ellenfélnek, hanem azonnal tüzeltetett a bánya-kolóniára. A két torpedó célba ért és hatalmas robbanást okozott az égitesten. Ezután egy vészjelzés érkezett az ellenféltõl, valószínûleg meg akarták adni magukat. Jason azonban újra betöltette a torpedó-vetõket az utolsó töltetekkel és újra célba vették a támaszpontot. Mielõtt még a következõ üzenet megérkezett volna Crawford hadnagy kilövette az utolsó torpedókat. Az elsõ töltet a távolság miatt jócskán elvétette a célját, ám a második telitalálatot ért el. Egyenesen az aszteroida belsejébe hatolt, és ott egy olyan láncreakciót indított be, aminek a végén az égitest egy vörös fénycsóva mellett robbant darabjaira.
A hajó borzasztó állapotban volt. 5 órába telt, amíg helyreállították a hajó belsõ kommunikációs rendszerét és életet leheltek a nagy-hatótávolságú rendszerekbe. A nehézkes segélyhívás után egy nappal megérkeztek a mentõalakulatok és megkezdõdött az Ostor helyreállítása és mentése. Minden remekül haladt, ez Crawford hadnagyra azonban nem volt igaz. Niritz amint találkozott a mentõhajón Jasonnel, a sárga földig lehordta, amiért kérdezés nélkül megsemmisítette a bázist. Az Eriadura visszatérve Niritz vizsgálatot indított, az esettel kapcsolatban. A vizsgálat végsõ eredménye végül Jasont igazolta. A fiatal tiszt lépését azzal indokolta, hogy vadészok valószínûleg újratöltés miatt vonultak vissza és az Ostor nem bírt volna ki egy újabb támadást. Niritz kapitány aggályai ellenére Jason nagy elismerést kapott az Eriadui tengerészek körében és a vezetés végül elõléptette akciója miatt a tisztet.
A ceremóniára az Eriadun került sor. Jason egész családja jelen volt. Az ünnep igen emlékezetes maradt Jason számára, mivel egyik példaképe, maga Wilhuff Tarkin, a nemesi család egy tagja tüntette ki. Az ünnepség után beszédbe elegyedett Tarkinnal, jól megértették egymást. Tarkinnal jó kapcsolatot alakított ki és Wilhuff ezek után figyelni kezdte a fiatal tisztet. Háromhónapnyi kényszerpihenõ után Jason és az Ostor teljes legénysége visszatért a szolgálatba. Amikor Jason a fedélzetre ért Niritz fogadta õt meglepõ jókedvvel. A kapitány pár perc általános beszélgetés után végül megköszönte négyszemközt a fiatal férfinek a hajó megmentését és egy olyan mondattal búcsúzott el Jasontõl ami egy új korszak kezdetét jelentette Jasonnek:
-Crawford fõhadnagy, öné a híd.
Jason élete ezután látszólag szerencsés fordulatot vett. Az Ostor elsõtisztjeként boldogan élte mindennapjait és a Tarkinnal való találkozás után érdeklõdni kezdett a politika iránt. Szimpatizált Tarkin nézeteivel és ahogy egyre több világ lépett ki a Köztársaságból egyre inkább hajlott õ is afelé a nézet felé, hogy a Köztársaságot egy erõs hadsereg és egy erõskezû vezetõ tudja összefogni. Így nagyon nem értett egyet azzal, hogy a Padmé Amidala és a Naboo vezette pacifisták ennyire ellenezték a hadsereg felállítását. Persze ezekbe az ügyekbe nem tudott beleszólni, ám véleményét gyakran hirdette a tengerészet által hirdetett ünnepségeken fõleg Tarkinnak és társainak, akik persze osztoztak férfi véleményén.
Évek teltek el, míg végül a Szeparatista krízis ki nem csúcsosodott a Geonózisi csatában és ki nem robbant a Klónok háborúja. Ekkorra már valamennyire rendezõdött Niritz és Jason kapcsolata. Ám most idejük sem akadt a civakodásra, mert a Köztársaságnak szüksége volt minden megmozgatható emberre. Az Eriadui haditengerészet legkiválóbb emberei megkaphatták azt a megtiszteltetést, hogy a Köztársaság legnagyobb hajóit, a hatalmas Acclamator csatahajókat irányíthassák. Niritz kapitányt is egy ilyen hatalmas hajóra, a Nirein Szemére helyezték. A kapitány szabad kezet kapott beosztottjai felett, így sikerült Jasonnek élete elsõ csillagrombolójára kerülnie, mint elsõtiszt.
|
|
Jason Crawford
1. szint (10 pont)
A Humbarine kapit?nya, a K?zt?rsas?gi hadiflotta tisztje
Posts: 7
|
Post by Jason Crawford on Jan 5, 2007 8:23:58 GMT 1
Crawford fõhadnagy most kamatoztathatta az akadémián szerzett tudását mindenek felett boldog volt, hogy végre ott lehet egy olyan nagyszerû hajón, mint egy Acclamator. Áthelyezése elõtt Crawford hadnagy kapott egy hónapos kimenõt, ugyanis amikor Niritz kiválasztotta õt, a Nirein Szeme még a Rothana-i mûhelyekben volt. A családjával töltött hónap után kitûnõ lelkesedéssel állt újra szolgálatba. A férfit elbûvölték a Köztársasági klónok. Tökéletesek voltak minden szempontból. Lojálisak, minden parancsot kritika és kérdés nélkül hajtottak végre, még ha tudták, hogy az az életükbe is fog kerülni. A klónokat Jason mindennél jobban tisztelte és nagy becsben tartotta az alája beosztott katonákat. Jasonnek újra egy dologgal volt baja: a vezetéssel. Az olyan katasztrofális vereségek után egyre jobban az lett a katona érzése, hogy a jedi tábornokok alkalmatlanok a hadsereg vezetésére, ezért minél elõbb le kell váltani õket. Ezúttal az öreg Niritz is osztotta Jason véleményét abban, hogy a jedik nem arra hivatottak, hogy hadseregeket vezessenek. Talán ez volt az elsõ olyan vélemény, amiben a két férfi megegyezett a sok év alatt.
A Nirein szeme õrjáraton
Teltek a hónapok és a csaták egyre hevesebbé váltak. Jason helytállt minden megmérettetésben. Eközben megszületett második gyermeke Allison is. A kislányt csak születése után pár hónappal láthatta meg, mivel folyton úton voltak.
Allison Crawford napjainkban
Deus ex machina
A háború pár napon belül már két év hosszúságú lesz. A Nirein Szeme a Koradin szektorban üldözött egy szeparatista fregattot két Dreadnaught-osztályú fregattal. A fregatt üldözése végül abba maradt, amikor a hídon tevékenykedõ elsõtisztet a kapitány a kabinjába hivatta. Amikor Jason belépett az idõs férfi asztalánál ült, összekulcsolt kezekkel. Látszott Niritz kapitány arcán, hogy gondterhelt valamiért. Jason azonnal észrevette ezt amint belépett, hiszen az évek alatt kiismerte már felettesét, de nem szólt semmit. Belépett vigyázzba vágta magát és tisztelgett:
-Pihenj, Crawford, kérem üljön le. - Erre Jason helyet foglalt a kapitány elõtt. Kezeit az ölében pihentette és figyelte a kapitány reakcióit, aki továbbra is gondterhelten figyelte az elsõtisztet. Jason is kezdett feszült lenni a kapitány mozdulatai miatt, de egyelõre megõrizte hidegvérét. -Crawford, maga ugye a Humbarine-ról származik, igaz? -Igen, uram. - válaszolta teljesen nyugodt hanggal és melléje bólintott egyet. -Félbeszakítjuk az üldözési akciót. A fregattok már el is indultak. Mi is pár pillanat múlva a hipertérbe lépünk. -Ha szabad kérdeznem: miért, uram? -Most kaptuk a hírt a Fõvárosból, hogy Grievous újra lecsapott. Azonnal üldözõbe kell vennünk. -Ez nagyszerû hír, uram! - mondta egy szolid mosoly keretében a férfi - Végre elkapjuk a grabancát annak a... -Megtámadta a Humbarine-t. Ahogy Dagon Niritz belevágott az elsõtiszt szavába, Jason arcáról azonnal lehervadt a mosoly és helyét egy rémült, elképedt arckifejezés váltotta fel. Ezután már, szinte remegõ hangon szólt a kapitányhoz: -Mi? E-ez biztos? -Igen. Az Invisible Hand nemrég ért be a rendszerbe. A helyi flotta tartja magát, de már nem sokáig. Minket küldtek erõsítésnek a két fregattal. Elõször mi fogunk odaérni és utánunk küldenek további erõsítéseket. Nézze Crawford, tudom, hogy sok minden fûzi magát ahhoz a bolygóhoz, de kérem: most próbálja meg ezt a csata erejéig elfelejteni és maradjon higgadt, bármi történjék is; háború van, viselkedjen ehhez méltóan. Tudom, hogy maga jó katona és ez nem fog magának gondot okozni. -Igen, uram. - válaszolta Jason. Abban a pillanatban nem tudta, hogy mire is mondta, hogy igen, de ez már reflexszerû volt. -Most menjen Crawford, pihenje ki magát én is ezt fogom tenni. 4 óra múlva érünk ki a hipertérbõl, akkorra legyen készen és várom a hídon. - A menjen szóra kapta fel Crawford a fejét, utána felállt, zavartan tisztelgett a kapitánynak, és távozott a terembõl. Niritz az ajtó bezáródása után halkan még magának megjegyezte -Szegény ember...
Jason összetörve tartott a kabinja felé. Aggódott testvéreiért és azok családja miatt. Megfogadta gyerekkorában, hogy megvédelmezi õket, történjék bármi is. Apjával is ezért kelt marokra, de most úgy érezte, hogy ezúttal nem fog tudni semmit se tenni. Maga akart cselekedni. De tudta, hogy az öreg Niritz bár jó katona, de már öreg és Grievous nem az a személy, akivel egyedül el tud bánni. Ezért Jasonnek a saját kezébe kellett vennie az irányítást. De ezt nem tudta megtenni, amíg Niritz az útjában állt. Megszokott útját a terv megszületése után megváltoztatta, és útját a hajóorvos felé vette. A doktorhoz benyitott, aki azonnal fogadta a tisztet. Jason pedig álmatlanságra panaszkodott a doktornak. A doktor felírt Jasonnek egy altatót. Jason panaszkodott, hogy az orvosságoktól felfordul a gyomra. Az orvos gyomorgyógyszert ajánlott a férfinak, Jason ezt azonban azonnal elutasította. Az orvos végül egy inhalálással beszedhetõ altatót írt fel, amit azonnal Jasonnek adott. Jason megköszönte a férfi segítségét távozott a rendelõbõl. Ám azonban a saját kabinja helyett Niritz kabinja felé indult. Amikor a férfi a kapitány kabinja elé ért, Jason jelzés nélkül benyitott a kabinba. A kapitány mindig is nyitva hagyta az ajtaját, nem félt a támadásoktól és megbízott a jó biztonságában. Ezért is szereltette ki saját kérésére a biztonsági kamerákat a kabinból. Ráadásul nem is szerette, hogyha folyamatosan megfigyelés alatt állt, így egyértelmû volt a kamerák kiszerelése. Jason belépett a kabinba, onnan pedig a kapitány hálószobájába. A kapitány nem ébredt fel az elsõtiszt lépteire. A szobába lépve Jason elõkapta a zsebébõl a fiolát és elolvasta a használati utasítást. Pár cseppet kellett forró vízbe önteni és a gõz belélegzése után fél órával a gyógyszer kifejti a hatását. Jasonnél nem volt forró víz, így saját eszére kellet hagyatkoznia. Kiment a szobából és a fürdõben lévõ csapnál forró vizet engedett saját zsebkendõjére. Ezután visszament a kapitány szobájába, a fiola teljes tartalmát kiöntötte a gõzölgõ zsebkendõre és a zsebkendõt a kapitány ágyára rakta, közel a kapitány arcához. Niritz kapitány megmozdult álmában, ettõl Jasonnek az egekbe szökött a pulzusa, de végül nem ébredt fel. Jason eltávolodott az ágytól, végül pedig leült az egyik kint asztalhoz és pár szolgálati lapot kezdett átnézni. A saját emberit kereste. Mikor pár perc keresgélés után megtalálta az iratokat, visszament a kapitány szobájába, elvette az addigra kihûlt zsebkendõjét. Aztán következett az igazság pillanata. Jason pár csettintéssel megpróbálta felébreszteni a kapitányt. Gondolta, ha fel is ébred, akkor valamilyen mondvacsinált indokot mond neki. De a kapitány nem ébredt fel semmilyen hangra. Jason szívérõl egy hatalmas kõ esett le, zsebre vágta a zsebkendõt a fiolával együtt és sietve elhagyta a kabint. Útja most a saját kabinjába vezetett. Ám aludni nem tudott, mert gondolatai csak a családján jártak. Egy örökkévalóságig tartott az a pár óra a hiperûrben. Jason egy óra után felment a hídra és ott a transpariacél ablak elõtt figyelte a hiperûri alagút fényjátékát. Negyed órával az út vége elõtt Jason szólt az egyik altisztnek, hogy szóljanak a kapitánynak. Pár perc múlva idegesen tért vissza a tiszt.
-Uram, Niritz kapitány nem ébred fel! -Mirõl beszél? -Nem válaszolt a kopogásra és miután bementünk nem ébredt fel semmire sem. -Katona, nem ez a megfelelõ alkalom a viccelõdésre! - teremtette le az altisztet a férfi, aki erre idegesen nyelt egyet. -Uram... ez nem vicc. - Jason erre meglepõdött arcot vágott, majd ingerülten folytatta -Akkor vizsgáltassák ki! Hívják az orvost! Emiatt nem állhatunk meg! -Igen uram intézkedünk.
5 perc elteltével újabb hír érkezett a hídra: Niritz kapitány egy darabig nem fog még felkelni és nem is lesz szolgálatkész 5-6 óráig. Jason, mint a hajó elsõtisztje, gondterheltnek látszott, ám a felszín alatt ismét számító és teljesen higgadt volt. Jason végül döntést hozott: a kapitány utáni rangidõs tisztként átveszi a hajó parancsnokságát. Crawford fõhadnagy vörös riadót rendelt el és a 156 V-19-es vadász felkészítését. A hajó kiért a hiperûrbõl. A tánc megkezdõdött. A radar legalább 3 Munificent és 3 Recusant osztályú fregattot és egy hatalmas hajót, az Invisible Hand-et jelezték, mellettük a megmaradt 4 Humbarine-i bolygóvédõ hajóval. A két fregatt a rendszer szélén várta az Acclamatort, ami azonnal a bolygó felé indult alatta a két nehézcirkálóval.
Jason elõször parancsot adott a Recusant osztályú hajók megsemmisítésére. A Recusant hajók hajtómûveit egy nagyon vékony szakasz kötötte össze a hajó többi részével. A pajzsok leválása után a megerõsített, de vékony szakaszt könnyû volt oldalról tönkretenni. Míg 4 szeparatista fregatt küzdött a bolygóvédelmi erõkkel, addig a maradék két fregatt és az Invisible Hand a bolygó másik felét bombázta. Jason a Nirein Szemét egyenesen a négy konföderációs fregatt felé irányította. A bolygó napsütötte oldalára érkeztek, és a férfit sokkolta a bolygót betöltõ áthatolhatatlan füstfelhõ. Egy rossz álom volt ez, amibõl Jason nem tudott felébredni. A bolygóvédelmi erõk jócskán alulmaradtak a fregattokkal szemben, mert bár méretük az Acclamator hajóknál is nagyobb volt, de sebességük és fegyverzetük jócskán alulmaradt a szeparatista fregattokhoz képest is. A dreadnaught cirkálók és az Acclamator össztüze miatt az elsõ Resucant hajó pajzsai szinte a pillanat törtrésze alatt leváltak. Jason az Acclamator protontorpedó-vetõit és a nehéz turbólézereket pedig a szûk hajótestre célozták, és tüzeltek. Az elsõ fregatt megadta magát és két darabra hullott, belül pedig egy láncreakció-sor miatt több nagyobb darabra robbant szét.
A szeparatista fregattok most a Köztársasági erõk felé kezdtek koncentrálni. A dreadnuaght cirkálók és az Acclamator hajók pont szemben álltak a konföderációs hajókkal így nem sok kárt tettek bennük. A Humbarine-i hajók eközben alakzatba fejlõdtek, hogy saját hajótesteikkel védték a menekülteket szállító hajókat. A köztársasági és konföderációs erõk közt egyelõre patthelyzet alakult ki, amikor is az egyik Humbarine-i hajó vörösen izzani kezdett, végül darabjaira hullott szét. Ezt követte egy másik társa is. A támadó a bolygó északi sarka felõl tûnt elõ. A jellegzetes hátuszony úgy szelte a törmelékhalmok tengerét, mint egy firaxai cápa a Manaan tengereit. Az Invisible Hand támadásba lépett. Két kisebb társa azonban a bolygó túlfelén maradt továbbra is.
|
|
Jason Crawford
1. szint (10 pont)
A Humbarine kapit?nya, a K?zt?rsas?gi hadiflotta tisztje
Posts: 7
|
Post by Jason Crawford on Jan 5, 2007 8:24:53 GMT 1
Jasonnek nem volt más választása, így a hajóját és a két cirkálót Grievous zászlóshajója felé fordították. Elkeseredett próbálkozás volt ez. A föderációs cirkálók visszatértek a bolygóvédõ hajók és a menekültek támadásához. Jason látta, hogy sem a dreadnaught hajók, sem az Acclamator nem volt képes elölrõl bármilyen sérülést okozni a hajónak. Így Crawford fõhadnagy a föderációs fregattokat célozta ismét:
-Teljes tûzerõvel a fregattokat támadják a cirkálók is! -szólt a parancs -De uram, a zászlóshajó... -Indítsák a vadászokat! -Uram, a vadászok nem lesznek képesek legyõzni egyedül Grievous zászlóshajóját! -Addig lefoglalják, amíg végzünk a fregattokkal! -Értettem. Vadászok, indulnak.
Pár pillanat múlva apró szúnyogokként a V-19-es vadászok megkezdték utolsó útjukat Grievous tábornok hajója felé. A rajtuk utazó, hõsi halált halt klón-katonákra senki sem fog emlékezni, pedig ezek a katonák ezrek életét mentették meg a bolygón azzal, hogy lefoglalták az Invisible Hand-et. Újabb össztûz zúdult a második Resucant hajóra, aminek a végén a második fregatt is megadta magát. Közben az Invisible Hand ismét támadásba lendült. Nem törõdve azzal, hogy ágyúinak tüzében saját vadászai is benne voltak, torpedóvetõikkel a Humbarine-i hajókat célozták meg. A megmaradt két rombolónak esélye sem volt a többszörös túlerõvel rendelkezõ Invisible Hand és a megmaradt két cirkáló támadásai ellen. A V-19-es vadászok gyorsan bevégezték a keselyû droidok többszörös túlereje miatt és az Invisible Hand elõtt Ismét szabad volt az út. Ekkorra a bolygó mögött állomásozó két fregatt is elõtûnt, alulról támadva a két nehézcirkálót. Eközben Grievous tábornok a csillagrombolót vette célba. A két hajó minden turbólézere egymás felé köpködte halálos sugarait. Eközben a cselt alkalmazó két fregatt sikeresen szétzavarta a két cirkálót és a két Munificent és az egyetlen megmaradt Resucant az egyik nehézcirkálót vette célba. A másik nehézcirkáló pedig az alulról érkezõ Munificent fregattal küzdött, illetve próbált a támadásai elõl kitérni.
Eközben az Invisible Hand újra betöltette a torpedó-vetõket és sebesen robogott a Nirein Szeme felé. A három föderációs fregatt kitartó támadása végül eredményhez vezetett: az elsõ dreadnaught cirkáló is elveszett. A pajzsot pedig a Providence osztályú romboló nehéz turbólézerei már leválasztották. A csata közben azonban nemcsak a konföderációs és köztársasági hajók cikáztak az ûrben a sok törmelék mellett, hanem a bolygóról és a bolygóra érkezõ mentõhajók is váltották egymást. Kockázatos vállalkozás volt ez az õ részükrõl is, hiszen a konföderációs erõk kíméletlenül kipécézték ezeket a hajókat és amint tûzvonalba kerültek, megsemmisítették õket.
A Nirein Szemét folyamatosan szaggatták Invisible Hand turbólézerei. Ellenben Grievous hajóján a pajzs kitartott. A providence romboló ismét betöltötte a torpedó-csöveit és tüzelt. A hajót érõ elementális támadás miatt Crawford fõhadnagy 4 altiszttel együtt bezuhant a parancsnoki híd mögötti kommunikációs árokba és ott eszméletét vesztette. Mire felébredt, a Nirein Szeme is nagyon rossz állapotban volt. Talán 5 percig lehetett eszméleten állapotban, de mikor felkelt, ismét úgy érezte, hogy ismét egy rossz álomba csöppent. Az egyik kommunikációs tiszt mondata azonban valamennyire megnyugtatta férfit:
-Uram, a radar szerint 3 Acclamator és Venator tart felénk! 3-4 perc múlva lõtávolba érnek. -Tartsuk a pozíciót! - hangzott a gyors válasz. Crawford fõhadnagy vérzõ fejjel lassan felmászott a hídra és szédelegve adta tovább a parancsokat. Ám mire bármit is tehetett volna a fregattok és az Invisible Hand irányt váltottak és beléptek a hiperûrbe, katasztrofális vereséget mérve a köztársasági erõkre. A Nirein Szeme lassan sodródott a bolygó északi oldala felé, ahol Crawford fõhadnagyot egy olyan látvány fogadott, ami élete végégig beleégett elméjébe. A sûrû füstfelhõ mögül sárga és vérvörös fény sejlett át. Az egész bolygó lángokban állt. A hídon a döbbenet csendje uralkodott el. Csak a gépek és mûszerek monoton csipogása volt az, ami megtörte néha a csendet. Amikor Jason Crawford elméje felfogta, hogy mit is lát, agyát elborította a vér és szinte õrjöngve rontott neki a transpariacél ablaknak:
-Nem! NEM! NEEM! - kiáltozta. Ezután a felé a pont felé fordította tekintetét, ahol a konföderációs hajók a hipertérbe léptek: -Gyere vissza! Gyere vissza! Végezni akarod veled szörnyeteg! Kormányos vegyük fel az üldözést és lépjünk azonnal hipertérbe! -De uram, a hajtómûveink 17%-on mûködnek, nem tudunk hipertérbe lépni... -Nem érdekelnek a kifogásai, azonnal utánuk indulunk! Nem menekülhetnek sokáig! Nem... nem... nem... - halkult el Jason hangja és ismét eszméletét vesztette. Körülölelte a sötétség, ám ezúttal nem engedte ki szoros ölelésébõl...
Vendetta
Jason egy fehér szobában ébredt. Az ágya mellett Neela ült meggörnyedve. Amikor szemét kinyitotta egy kis idõre úgy érezte, hogy a legutolsó események csak egy rossz álom részei voltak. Halkan megszólalt és kezével felesége kezét kezdte keresni:
-Neela... - szólalt meg szinte suttogva -Jason! Jason, hála az Erõnek, hogy élsz! - borult Neela könnyeivel küszködve férje nyakába -Mi... mi történt Neela? - mondta és félig felült ágyában. -Az orvos azt mondja, hogy csúnyán beütötted a fejed. Pihenned kell. -Hol vagyok? -Coruscanton. A jedik mentettek meg titeket. -Minket? És a hajó? -most próbálják elvontatni. Pihenned kell Jason. Nagyon kimerültél. - Crawford fõhadnagyban ismét éles tõrként tudatosult a csata eseményei. Fejét visszaejtette a párnára és ismét álmatlan álomba zuhant. 7 óra múlva ébredt fel újra, Felesége nem volt már akkor a szobában. Jason Crawford fõhadnagy feje zúgott. A férfi kitámolygott a szobából és a kórházban kezdett céltalanul bolyongani, amíg el nem ért egy holo-terminálhoz. Remegõ kézzel és emelkedett pulzussal vizslatta a fõcímeket:**Újabb Venator hajók álltak szolgálatba** **26 Magvilág Támadás Alatt! A hadsereg minden erejét magvilágokba csoportosítja részletek...** Jason már közömbösen nézte végig a cikket:A szeparatista erõk egy váratlan támadássorozat részeként 26 magvilágot támadtak meg. A magvilágok védelmére kihelyezett erõk többszörös túlerõvel néznek farkasszemet. A tegnapi nap kezdõdött a támadássorozat a békés Humbarine bolygó támadásával. A katonai hírszerzés szerint maga Grievous tábornok vezette az elsöprõ erejû támadást, ami megsemmisítette az összes védelmi erõt. Egy négyórás bombázás során a konföderációs erõk szinte a földdel tették egyenlõvé a városbolygó felszínét. A bolygó felszínét a bombázások megolvasztották, és mérgezõ hamu és gázok lakhatatlanná tették a bolygót. A köztársasági erõk nem tudnak mentõakciókat sem folyatni a bolygó körül található roncsok miatt. A szakértõk szerint alig néhány ezren élhették túl a támadást, így az áldozatok száma közel 27 milliárdra tehetõ. A többi rendszerrõl a háborús helyzet miatt tudósítani nem áll módunkban, azonban nemrég érkezett a hír, hogy a napokban kirobbant agymétely-járványért, amely már lassan 50 milliárd emberéletet követelt a Weemell szektorban, egyértelmûen a szeparatisták tehetõk felelõssé.Crawford fõhadnagy csak többszöri olvasásra tudta befogadni a borzalmas tényeket. Akciója teljes kudarc volt. Cserben hagyta családját és hazáját is. Gondolatok nélkül sétált vissza szobájába. Szemei elõtt csak a Grievous tábornok alakja és az Invisible Hand lebegett. Élete romokban hevert. Szerettei halottak voltak. Nem tudta saját ígéretét teljesíteni és kudarcot vallott, szégyent hozott bátyja emlékére és mindarra, amire feltette az egész életét. Jason Crawford elméjét egy gondolat kezdte el foglalkoztatni: a bosszú. Vissza akart vágni mindazoknak, akik életét tönkretették. Neela többször meglátogatta Jasont a kórházban, aki megint ügyet sem vetett feleségére. Nem tudta az sem jobb kedvre deríteni az sem, hogy az akciója, több mint egymillió menekült életét mentette meg, akik hajóikkal ki tudtak menekülni a bolygóról, amíg a konföderációs hajókat lefoglalták. Sajnos Jason testvérei nem voltak a menekültek között. Õk életüket vesztették a bolygón. De Jasont már ez sem érdekelte, mostantól csak a bosszú éltette a férfit. Két hét múlva már szolgálatba akart állni, de az orvos szigorú utasítására nem tehette meg ezt. Otthon szinte megõrült. Folyton a dolgozószobában ült a sötétben és csak néha jött elõ enni.
A hónap végén a katonai vezetés jelentést kért a fõhadnagytól a csatáról. Crawford fõhadnagy pár óra alatt egy részletes jelentést készített a csatáról és annak kimenetelérõl. Niritz kapitányról nem ejtett sok szót, bár most már az sem érdekelte volna, ha fény derülne a tettére. A jelentést elküldte a flottának és pár nap múlva egy behívó parancsot kapott egyenesen Coruscantra. A férfit nem érdekelte különösebben a behívás, de eleget tett a parancsnak és bejutott Coruscantra. Egy bizottság elõtt még számot tett újra a csata eseményeirõl, majd a jelentés végeztével váratlanul megjelent a flotta egyik parancsnoka Jan Dodonna kapitány hívta félre Jason-t:
-Örülök, hogy megismerhetem. Jan Dodonna. - nyújtotta a jobbját a férfi felé -Jason Crawford. -Csak gratulálni szeretnék. -Ugyan miért? -Nem sokan mondhatják el, hogy túlélték a találkozást Grievous-szel -Ez nem számít. -Ha magának nem is, de annak az egymillió menekültnek igen, akik önnek köszönhetik az életét. -De a bolygó halott lakosságát ez nem hozza vissza. -Ne hibáztassa magát, Crawford kapitány. -Fõhadnagy. Crawford fõhadnagy. -Nos, akkor van egy jó hírem: elõterjesztették egy elõléptetésre. -De miért? -Ezt még maga kérdi? A helytállásért a Humbarine-on. -De hát én kudarcot vallottam... -Hõsiesen helytállt. Nézze, ha ennyi vesztes alak lenne közöttünk, mint maga, már megnyertük volna a háborút - mosolygott a kapitány. - Higgye el, megérdemli. Minden jót Crawford kapitány. - búcsúzott el a Lázadás késõbbi vezéralakja a férfitól. Azon az estén ismét hivatták Crawford fõhadnagyot a központba, ahol ismét Wilhuff Tarkin fogadta õt. Most még példaképe sem tudta jobb kedvre deríteni, viszont legalább szóra bírta õt. A saját irodájába hívatta a férfit és hivatalosan is átadta az elõléptetését. Wilhuff Tarkin elmondta azt is, hogy most Jason megkapja az elsõ saját hajóját, egy Venator osztályú csillagrombolót. Jason lelkesedése ismét éledni, mert végre látott esélyt személyes bosszúja végrehajtásához. Ekkor eszébe jutott az öreg Niritz. Megkérdezte Tarkint a férfi sorsáról, aki azt válaszolta neki, hogy kényszernyugdíjazták a kora miatt. Jason pár héttel ezelõtt megsajnálta volna régi felettesét, de most a csata után nem érzett semmilyen érzést a saját bosszúvágyán kívül.
A Humbarine A csata mély nyomokat hagyott Jason lelkében. Új hajója, amit csak Humbarinenak kereszteltek el a bolygó lakosai emlékére, ezután folyamatosan úton volt, Jason nem hagyta el a hajót a kimenõk idején sem. Saját rögeszméinek megszállottja lett és Grievous után kutatott mindenhol. A parancsokat a lehetõ legalaposabban hajtotta végre, menekülõket soha nem hagyott. A megadás lehetõségét soha nem adta meg mások számára.
|
|
|
Post by Asajj Ventress on Jan 5, 2007 13:26:50 GMT 1
Üdv az oldalon!
Részletes, gyönyörű, nagyon hosszú, képekkel dúsított, és fantáziával tarkított, valamint egyedi előtörténet. Ki kell jelentenem, megszületett at SwHun legjobb Nem Erőhasználó előtörténete. Én nagyon szeretek úgy ellenőrizni, hogy minden hibátlan legyen, néha szőrszálhasogatásba megy át, ám úgy gondolom itt felesleges. Azok a kis hibák abszolúte elhagyhatók nálad.
Előtörténet elfogadva, egy kis apróság, adatlapot kérek...
A játékot majd: 10 000 (mivel csak ennyit adhatok maximum), de én megtoldom még +5000 kredittel, így 15 000 kredittel kezdheted!
Jó játékot kívánok neked, az Erő Legyen Veled!
Asajj Ventress
|
|
|
Post by Obi-Wan Kenobi on Jan 5, 2007 17:52:12 GMT 1
Assaj kolléga ugyan megelőzött a bíráskodással, de én is gratulálni szeretnék, ehhez a szép hosszú, ötletes sztorihoz, tetszik, hogy magyar filmsztárokat csentél bele Ennek ellenére adatlapod várjuk, addig nem játszhatsz, a szabály az szabály
|
|
Jason Crawford
1. szint (10 pont)
A Humbarine kapit?nya, a K?zt?rsas?gi hadiflotta tisztje
Posts: 7
|
Post by Jason Crawford on Jan 6, 2007 11:58:29 GMT 1
Név: Jason Crawford Szint: 1 Pontok száma: 10 NJK-k: - Neela Krotan Crawford
- Niko Crawford
- Allison Crawford
(A családtagok gondolom nem számítanak segítõ NJK-nak, így nem számolok fel értük pontot.) Eszközök, létesítmények: Nagylakás az Eriadun: 7 pont Felhasznált pontok: 7 Fennmaradó pontok: 3 Utolsó módosítás: 2007. Január 6. 11:00
|
|
|
Post by Dooku gróf on Jan 6, 2007 12:04:56 GMT 1
Segítõnek? Az attól függ hogy használod õket, ha nem irányítod õket akkor így jó!
Az adatlapot elfogadom!
|
|