Lonan Aldan
4. szint (19 pont)
Jutalompont: +5
S?t?t Jedi, Shien ?s Ataru forma művelője
Posts: 141
|
Post by Lonan Aldan on Oct 31, 2006 18:27:06 GMT 1
A lyuk fölé görnyedve hangosan liheg és kapkodja a levegőt. Majd mikor megnyugszik, elcsendesíti gondolatait és a twi'lekre koncentrál, próbálja megkeresni, hogy vajon a közelben van-e. Számít a wookie vagyonára a fáradozásaiért. Nemsokára valamilyen életjeleket érez a közelből, és arra indul el. Kardját övére csatolja, hogy a többi azt ne lássa, majd hátratúrja a haját és bőszen hasítja a bozótot térdével. ~ Remélem gazdag volt az a wookie... nem akarok hoppon maradni... ~ Nagyot nyel, de tovább folytatja az utat, esze ágában sincs most feladni, amit ilyen nehezen elér - legfeljebb egy kicsit még behajtósdit is kell játszania. - Hé! Twi'lek... Kiálltja el magát végül.
|
|
|
Post by Anakin Skywalker on Oct 31, 2006 18:34:42 GMT 1
A kiáltásodra válasz érkezik, és csakhamar megtalálod a barlang bejáratát, ahonnan indultál. Előtte áldogáll két wookie, és a twi'lek elég idegesen. Furcsán néznek rád, és nem értik, hogy hogy kerülsz a bokrok közé. A twi'lek megszólal. -Volt más kijárat is? És mi a fene történt odabent? Kiálltást hallotunk, és a wookiek bementek, hogy kihozzák a társukat. Azonban -nyel egyet.- még mindig nem jöttek vissza.
|
|
Lonan Aldan
4. szint (19 pont)
Jutalompont: +5
S?t?t Jedi, Shien ?s Ataru forma művelője
Posts: 141
|
Post by Lonan Aldan on Oct 31, 2006 18:38:16 GMT 1
- Aki oda bemegy... az meghal... Elégedett vigyor. - És kifog engem megjutalmazni? A szütyőt a twi'lek lábához dobja, majd kigurul belőle egy pókfej, véres állapotban, elég undorító. - Ezek a barmok nem tudták, mi lakozik odabenn? Mert akkor elég merész dolog volt bemenni.. Kabátjáról lesöpör néhány maradványt. - Meddig kell itt várnunk? Nem vagyok biztos, hogy van még annyi időm... Egy lapos sziklára letelepszik, majd a twi'lekre függeszti jeges tekintetét.
|
|
|
Post by Anakin Skywalker on Oct 31, 2006 18:53:21 GMT 1
A twi'lek értetlenül néz rád. -De hát már elmúlt a veszély. Megölted a pókot. A wookiek egy ideig a levágott fejet bámulják, majd elismerő tekintetüket rád vetik. Az egyik beszélni kezd a kereskedőhöz, aki fordítani kezd. -Azt mondja, hogy bebizonyítottad a bátorságodat, és hamarabb ölted meg a prédát, mint az ellenfeled, ezért téged illet az ő vagyona. Kövessük őt vissza a városba, és ott te megkapod a jutalmad. A társa itt megvárja a többieket.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 22, 2006 13:31:25 GMT 1
A barlang bejáratához érve az egész csapat megtorpan. Nem is csodálom. Borzongás fut rajtam végig, amint a bizarr sötétségbe tekintek. Próbálom magam az erő adta hatalom tudatával nyugtatni, de nem használ. A borzongás egyre erősödik, és egyre mélyebbre hatol. Ott érzem a csontjaimban, a szívemben, és a lelkem mélyén. Sötét viharfellegként telepedik gondolataimra, míg mást nem is látok magam előtt, csak a sötét nyílást. Gyenge szellő áramlik ki belőle, melytől minden zsoldos reszketni kezd. ~A halál szele...~ Fut át az agyamon a gondolat, bár fogalmam sincs, hogy jutott eszembe. De az biztos, hogy halált érzek ezen a helyen. -Éppen megfordulnék, hogy tudassam kétségeimet mesteremmel, mikor éles vezényszó csattan: -Befelé! -kiáltja David, és az összes zsoldos engedelmeskedik neki. Szó nélkül figyelem, amint belépnek a barlangba, és elnyeli őket a sötétség. Ekkor mesterem odalép hozzám, és a fülembe súgja: -Légy bent nagyon óvatos! Ne nyúlj semmihez, és végig maradj mellettem! Ne feledd, amit az erdőben tanítottam! Szükséged lesz rá. Ez után ő is elindul a barlang felé. Kedvem lenne egállítani, de mégsem teszem. Nem tudom, hogy mit akar odabent elintézni, de az biztos, hogy nem lépünk ki mind élve innen. Megrázom a fejem, és próbálok másra gondolni. ~Akár tetszik, akár nem, be kell mennem oda. Nem lehetek gyáva! Ha azzá akarok válni, amire vágyok, meg kell tanulnom legyőzni a félelmet. Ehez pedig szembe kell néznem vele. Azt pedig csak odabent tehetem meg.~ Megropogtatom a nyakam, és eltökélten, lendületes léptekkel elindulok a nyílás felé.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 22, 2006 18:30:08 GMT 1
Belépve a barlang belsejébe, úgy éreztem, mintha egy másik világban lennék. Erre utalt a környezet is. Bár a kinti dzsungel sem volt éppen barátságos, de ez... Itt minden az elmúlásra emlékeztetett. A halál lehellete volt a szellőben, mely a barlangban fújt. Minden kőből, csontból áradt, melyek szétszórva hevertek a talajon, ott volt minden csepp vízben, mely a plafonról csepegett, hogy aztán kis tócsákban gyűljön össze. És a sötétségben, mely mintha megelevenedett volna körülöttünk.
Pár zsoldos zseblámpákat vett elő, és úgy döntöttem, követem a példájukat. Előhalásztam zsebemből az apró lámpát, melyet mindig magamnál tartok, de most először csalódnom kellett benne. Hiába kapcsolgattam, nem akart világítani, és már ott tartottam, hogy mérgemben földhöz vágom, mikor David mellém lépett. -Arra nem lesz szükséged...Ne láss, érezz. Ezen a helyen a szemed könnyen megcsalhat. Emlékezz csak arra a lényra a dzsungelben! És ne kószállj el megint mellőlem! Utasított végül kis éllel a hangjában, majd elindult az egyik járaton, én pedig szó nélkül követtem. Az erőre hagyatkozva kerültem ki az akadályokat, és miután utolértem mesterem, érdeklődve megkérdeztem tőle: -A zsoldosokkal mi lesz? Nem kéne... -Nem. Itt szétválunk. Ők boldogulnak, ahogy tudnak...Nekünk más dolgunk van. -És mégis mi? -kérdeztem immár sokadszorra, és legnagyobb meglepetésemre David megtorpant. Felém fordult, és vett egy mély lélegzetet. Nagyon úgy tűnt, mintha végre válaszolni akarna kérdésemre.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 22, 2006 18:54:48 GMT 1
-Hat hónapja beszálltam egy meglehetősen "érdekes" vállalkozásba. Pár tudós, akik biológiai kísérleteket végeztek különböző rovarokon, elkészítettek egy szert, mely bámulatos változásokat eszközölt azok szervezetén, akiknek beadták. Ember nem élte túl ezt a mutációs folyamatot, de bizonyos rovarok, mint egyes pókfajok igen. Ez a szer, a CDF-116-os felturbózta a sejtek nővekedését, így az alanyok bámulatos méreteket is elérhettek, ezeken kívül hatalmas intelligenciát birtokoltak. -Tehát hatalmas, és intelligens rovarok vannak itt? -Igen...és nem. -megrázza a fejét, és hosszan gondolkodik a folytatáson-Nem csak nagyok lettek, hanem erősebbek, gyorsabbak, és különböző mutációs folyamatokon mentek át, melyek nem tudjuk hova vezettek. -Értem. És mit keresnek itt? -Hát igen. Tudod, egy ilyen halálos, betanítható lény óriási összegeket érhet a feketepiacon, vagy akár az FRSZ-nek is. Több száz pedig...Így bizonyára megérted, hogy sokan szerették volna megkaparintani. Valahogy kitudódott a tudósok titkos laborjának helye, és egy csapat bűnöző megtámadta őket. Nem tudom, mi történhetett, de az egész labor a levegőbe repült, minden kutatási anyaggal, és a tudósokkal együtt. Én éppen itt tartózkodtam, az egyik tudós segédjével, és az egyik mintaegyed képességeit teszteltük, mikor jött a hír. Elutaztam, hogy kiderítsem mi történt, és mikor visszatértem, a tudóssegéd; Brett emberei halottak voltak, és minden jel szerint a mintaegyed kiszabadult. Csak Brett élte túl, és úgy döntöttünk, elölről kezdünk mindent. Én elutaztam, hogy megszerezzek minden szükiséges eszközt, és anyagot, ami a CDF-116-os előállításához kellett, Brett pedig berendezett itt egy labort. A gond csak az, hogy kell neki DNS minta a lényektől, pontosabban a mintaegyedtől, mert ha jól hallottam utodai születtek. Ezért jöttünk mi ide.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 23, 2006 18:54:46 GMT 1
Éppen válaszolni akarnék, mikor mesterem előrántja a kardját, és aktiválja. -Jönnek. -mondja, miközben láthatóan a semmibe néz. -Kik? Mik? Hol? -nézek körbe, de nem látok, vagy hallok semmit. David nem válaszol, de eszembe jut, hogy mit mondott korábban. Behunyom a szemem, és az erőre koncentrálok. Veszélyt érzek, mely sebesen közeledik. Kinyitom a szemem, és ismét körülnézek, de immár más szemmel. Tekintetem áthatolva a sötétségen, egy sötét szempárral találkozik. Pontosabban néggyel. Pár pillanattal később kirajzolódik a test többi része is, és egy hatalmas pók tornyosul fölém. Pár másodpercig mozdulni sem bírok, és mire észbekapva lenyúlok a fénykardomért tudom, hogy már késő. A lény undorító pofája felém lendül, de ekkor egy vörös fénycsík repül el mellettem, és áll bele a szörny nyakába. Megpördül, és a pók feje a kőre hullik. Ezután visszarepül, és David kezében áll meg. Előrántom én is fegyverem, és az újabb előmászó szörnyek miatt hátrálni kezdek. Egészen mesteremig, aki az ellenkező irányba fordul, és koncentrál valamire. -Van valami terved? -kérdezem, de nem felel. A lények -legalább egy tucatnyian- körülvesznek minket, és egyszerre ugranak felénk.
Ekkor David a magasba löki karját, és egy hatalmas erőhullámot indít meg, ami elsöpri a szörnyeket az útból. -Futás! Itt most értelmetlen a küzdelem. -Jó terv. -mondom, miközben követem őt az egyik folyosóra.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 23, 2006 21:07:46 GMT 1
Egyik folyosót a másik után hagyjuk magunk mögött, de a hatalmas pókok kíméletlenül a nyomunkban maradnak, sőt egyre közelebb kerülnek hozzánk. Hatalmas ugrásokkal közlekednek, vagy éppen a falakon, mennyezeten futnak.
Egyszer csak elbotlok egy kőben, és hasra esek. Szerencsére nem sérültem meg, így azonnal talpra ugrok, de az egyik pók hálót lövel a lábaimra, és újra elesek. ~Mi jöhet még?~ Megpróbálnám szétvágni a hálót, de egy mutáns pók rám ugrik, és hosszú kezeivel elkezd "becsomagolni". ~Mi vagyok én? Ajándék?~ Kezdek dühös lenni, és csapkodni kezdek a fénykardommal, de a félelem kerekedik felül, mikor a lény kiüti a kezemből fegyverem. Pár másodperc múlva elsötétedik előttem a világ, és érzem, hogy valami ragacsos anyag vesz körül. Nem bírok mozdulni, ráadásul valami cibálni kezd...
Hosszú percek telnek el így, és úgy gondolom több száz méteren át cipelt az a dög, míg megálltunk. Próbáltam kiszabadulni, de esélyem sem volt rá. A fénykardom ki tudja hol hever, más fegyver meg nincs nálam. Erről eszembe jut, régi mesterem egy mondása: ~Egy jedi sosem fegyvertelen, ha vele van az erő.~ Hirtelen elhatározásból összeszedve minden erőm egy hatalmas erőlökést indítok, aminek következtében a háló cafatokra szakad, én pedig zuhanni kezdek. Lassan tudatosul csak bennem, hogy 10 méter magasan voltam.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 24, 2006 11:29:39 GMT 1
Az erővel próbálom lassítani zuhanásom, de ez nem sikerül kellőképpen. Már csaknem felkenődnék az alattam lévő hatalmas sziklára, mikor hirtelen megállok. Lassan lelebegek a padlóra, és megpillantom mesterem a terem széllén. Elkezdek felé rohanni, de egy szörny elém ugrik. Lenyúlok a fénykardomért, hogy előrántsam, de ráeszmélek, hogy nincs nálam. Egy gyenge erőlökést intézek a pók felé, amitől kissé hátratántorodik, és esélyt hagy nekem arra, hogy valamijen fegyver után nézzek. Sajnálatomra azonban nem látok semmit, és a szörny is megindul felém. ~Hát legyen...~ Félreugrok a lény útjából, majd a meglepődött lény elé ugrok, és az erővel felgyorsítva mozgásom, és felerősítve ütéseim, megsorozom a potrohát. Valami dühös üvöltésféleséget hallat, és készülne belém harapni, de én dühömből erőt merítve eltaszítom magamtól. Megpillantok mögötte egy éles sziklát, és elmosolyodom. Épp mikor talpra áll éri őt az újabb erőlökés, amitől a levegőbe emelkedik, és felnyársalódik a sziklára. ~Erről ennyit.~ Mesterem felé fordulok, de nem látom sehol. Csak egy iszonyatos sebességgel pörgő vörös fénykardot, és egy sötét árnyat, ami forgatja.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 25, 2006 22:53:22 GMT 1
Elindulok mesterem felé, de két pók elém ugrik. Elég nagy túlerő, tekintve hogy nincs fegyverem, de kénytelen leszek megküzdeni velük. Egy erőlökéssel eltaszítom őket a közelemből, majd körülnézek valamilyen fegyver után kutatva. Meg is pillantok a földön 3 kardot. Felismerem őket. Ilyesmik voltak a minket kísérő wookieknál is. Felemelem őket, és a pókok felé irányítom. -Engem akartatok megenni? Hát...ezt elszúrtátok. -közlöm velük tréfás hangon, és megindítom feléjük a kardokat. Kettő a közelebbi pók mellkasába fúródik, kioltva ezzel a nagyranőtt rovar életét, a 3. azonban csak a másik dög oldalát súrolja. -Hopsz... Félrevetődök a felém ugró póktól, és ismét fegyver után nézek. Jobbat nem találva felemelek egy követ, és hozzávágom. A lény mordul egyet, és dühösen felém indul. Már majdnem elér, mikor egy hatalmas kőtömb csapódik az oldalának, összalapítva a lényt. -Ne aprózd el a dolgokat! -hallom mesterem hangját, és megfordulva látom, hogy két szörnnyel küzd. Hátralöki őket, és valamit leakaszt az övéről.
Felém dobja a fénkardom, amit elkapva tüstént aktiválok is. -Ezt ne veszísd el! Ez az életed. -Igen mester! Megpörgetem a kardot, és mesteremmel együtt a feltápászkodó szörnyekre vetjük magunkat.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 26, 2006 0:14:48 GMT 1
Végeztünk a 2 szörnnyel, és még sok másikkal. Én teljesen kimerültem, és kezdtem azt hinni, hogy végünk, de egyszer csak a lények elmenekültek. Mondjuk nem is csoda. A földön bármerre nézek pókok hullái hevernek. Undorító látvány.
Kimerülten a falnak dőlök, és elteszem a fénykardomat. -Hogy találtál meg? -Követtem a pókot. De ha nem így lett volna, akkor is bármikor rád akadnék. Messziről érezhető a majrézásod... -Én nem majrézok. -jelentem ki mérgesen, de hamar lenyugszom. -Merre van a mintaegyed? -A fészekben. -sóhajtok egyet, és dühösen nézek Davidra. Elmosolyodik. -Ha választ vársz a kérdésedre, előbb tedd fel! -Hol van a fészek? -kérdezem unottan, mire ő felfelé mutat. Elősször nem értem, mit mutogat, de mikor a barlang mennyezetére pillantok, elakad a lélegzetem. -Ez itt az...éléskamra. Itt tartják az élelmüket. -a szilát végig pókháló fedi, amin gubók függenek. Rengeteg gubó. -A fészeknek valahol a közelben kell lennie. -beleszimatol a levegőbe, és az egyik nagyobb nyílás felé mutat. -Arra van. -Miből gondolod? -Nem gondolom... tudom. Egyébként a szagokból. Nem tudok más helyet elképzelni, ami még a rothadó hulláknál is büdösebb lenne. Felugrik a nyíláshoz, és belép. Pár pillanat múlva, kétségekkel bár, de követem.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 29, 2006 21:41:36 GMT 1
Pár perc után a járat egyre alacsonyabb lesz, és kis idő múlva azon veszem észre magam, hogy a nedves kövön csúszok, mint egy féreg. Persze ez nem tarthat örökké...
Egyszer csak mesterem eltűnik előlem. A sötétség miatt nem látok semmit, de érzem, hogy nincs ott. Lassan tovább kúszok, de valami nyálkás dologba tenyerelek, és csúszni kezdek a lejtős járaton. Ez az állapot sem tart sokáig, mert egy méretes lyukba csúszok, és zuhanni kezdek.
Pár másodpercig forog körülöttem a világ, miközben pörögve zuhanok egy alattam kirajzolódó éles szikla felé, de hirtelen megtorpanok. Az az undorító nyálka, ami a járat padlóját borította, most elkezd lefelé csöpögni. Egyenest a homlokomra. Undorodva felnyúl...nék az arcomhoz, hogy letöröljem, de nem mozdulnak a kezeim.
Villámcsapásként ér a felismerés, hogy egy hatalmas pókháló kellős közepén fekszem, széttárt karokkal, és nem bírok mozogni. A lecsorgó nyálka hirtelenjében olyan távolinak tűnik, mint Dxun veszélyes holdja, ahol felnőttem. ~Bár sokak számára az a hely a pokolnak tűnhet, ehhez képest a menyországnak tűnik.~ Hirtelen 8 éjfekete szemet pillantok meg, amint engem figyel. Lassan előkerülnek a végtagok is, és egy különösen nagyméretű, de öreg pók indul meg felém araszolva. Pánikba esek, és eszeveszetten próbálom kirángatni kezem a hálóból, de csak annyit érek el vele, hogy még jobban belegabajodok.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 30, 2006 11:23:26 GMT 1
A pók egyre közelebb ér, és már tisztán látom a csáprágóját, amiről sűrűn csöpög a nyála. A mozgásából ítélve nagyon öreg lehet. Sem túl erősnek, sem gyorsnak nem látszik. Azonban most teljesen védtelen vagyok, és nem tudok mást csinállni, mint csendben nézni, ahogy lassan fölém ér. Becsukom a szemem, hogy ne kelljen látnom, mi történik.
Lassan bevillan egy emlékkép. Magamat látom kisgyerekként, amint elszántan ugrálok egy fa egyik felső ága felé, de nem tudom elérni. Újra, és újra visszaesek a földre, de nem adom fel. Hosszú órákba tellett, de elértem a célt, és örömöm akkor határtalan volt. A gyerekkor most olyan távolinak tűnik, mintha egy másik életben éltem volna át. Sokat változtam azóta, és nem a legjobb irányba. De van ami nem változik. Akkor nem adtam fel, mint ahogy máskor sem, és bármi is történjék, most sem fogom.
Kinyúlok az erőért, és minden figyelmemet a lényre fordítom, ami készül a szúrásra. Elmosódik előttem minden más, csak a pókot látom magam előtt, ami lassan megemelkedik. Forogni kezd, és pár pillanat múlva a sziklafalnak csapódik. A szemem sarkából látom, hogy talpra kecmereg, és ismét felém indul, de már nem félek. Felerősítve fizikai tulajdonságaimat ismét megpróbálom szétfeszíteni a hálót, ami lassan szakadozni kezd. Csakhogy túl lassan...
A pók most valahogy gyorsabban közeledik, és mikor két méternyire ért, felugrik. Egy elkeseredett rúgással kiszabadítom a jobb lábam, és az időközben hálót ért pók pofájába nyomom, megakadályozva ezzel, hogy vacsora legyek. Legalábbis időlegesen.
A szörny jóval erősebb nálam, és kezd egyre közelebb furakodni hozzám, miközben érzem, hogy a lábam hamarosan eltörik.
|
|
Darken Keinar
4. szint (19 pont)
Nagoon tan?tv?nyai Jutalompont: +5
Fiatal, sz?rke jedi, aki a s?t?ts?g fel? sodr?dik
Posts: 114
|
Post by Darken Keinar on Dec 30, 2006 18:23:14 GMT 1
Elkeseredetten küzdök az életemért, de csak idő kérdése, hogy a szörny leküzdje ellenállásom, akkor pedig nem sok jóra számíthatok. ~Nem épp a legkellemesebb halál pókeleségnek lenni.~ Az erővel kissé hátrább lököm, és rúgdosni kezdem a fejét. A lény kissé hátrál, és ekkor megpillantok egy kiálló szikladarabot, épp fölötte. ~Ez az egyetlen esélyem. Sikerülnie kell.~ Összeszorítom a fogaimat, és a sziklára kezdek kontrálni. Megremeg, de nem sikerül elmozdítanom. ~Nem megy. Túl nagy.~ Ismét bevillan egy emlékkép. Régi mesterem hangját fejemben hallom, mintha még most is élne, és beszélne hozzám. ~"A méret nem számít. Az erő hatalma végtelen. Hagyd hogy átjárjon, ürítsd ki az elméd, és akkor sikerülni fog. Bízz az erőben, és bízz önmagadban. Kétségekkel a szívedben valóban nem sikerülhet."~ Behunyom a szemem, és követve hajdani mesterem utasításait hagyom, hogy átjárjon az erő. Veszek egy mély levegőt, és mikor kiengedem, vele együtt távozik belőlem minden kétség. ~Sikerülni fog. Sikerülnie kell...~ Érzem, hogy testem minden porcikáját átjárja az erő, és úgy érzékelem a környezetet, mint még soha. Érzem az összes követ, fát, az itt meghaltak maradványait, és a szörnyeket. Rengeteg pókot, és valami mást is. Valamit, amiről fogalmam sincs, mi lehet, de tisztán érzem a közeledtét. Érzem az előttem lévő lény gondolatait, és bennük a haragot, és félelmet. ~Különös ez a két érzés. Oly különbözőek, és mégis...oly hasonlóak. Ha az ember fél valamitől, azt gyűlöli is. És amit gyűlöl, attól fél. Mint egy ördögi kör...~ Kinyitom a szemem, és a telekinetikát felhasználva összeszorítom a lény torkát, egy helyen tartva őt ezzel. Ismét koncentrálni kezdek, és a szikla lassan megremeg, majd emelkedni kezd. Elengedem, és a hatalmas kőtömb a szörnyre zuhanva lerántja őt a sötétségbe.
|
|