Post by Darken Keinar on Dec 31, 2006 13:20:22 GMT 1
Sajnálatos módon azonban a pók hálója is elkezdett zuhanni velem együtt.
~Hát ezt nem így terveztem.~
Teljes erőmből rángatom az erős anyagot, ami azonban minden erőlködésem ellenére szilárdan kitart. A talaj egyre közelebbinek látszik. Hirtelen eszembe jut valami, és egy gyenge erőlökést indítok a háló felé, ami ennek következtében a falnak csapódik, és ráragad. A nyúlós anyag felfogja a lendületemet, és 4 méterre a talajtól megállok. Veszek egy mély levegőt, és lassan kifújom.
~Hát ez meleg volt.~
Telekinetikával magam elé lebegtetem a fénykardom, és aktiválom. Pár gyors vágás után kiszabadulnak kezeim, és leválok a hálóról.
Talpra érkezek, és felnyjtva a kezem elkapom a fénykardot, majd az övemre csatolom. Csak ekkor pillantom meg Davidot, amint szélesen mosolyogva sétáll felém.
-Ügyes. Már azt hittem meghalsz.
~Végig figyelt?! És hagyott volna meghalni?!~
Hirtelen elönt az indulat, de lenyugtatom magam, mielőtt még valami őrültséget csinállnék. Felidéződik előttem régi mesterem.
~Apám helyett apám volt, míg ez a sötét jedi...Tévedtem vele kapcsolatban. Az első adandó alkalommal otthagyom. Bár előtte tanulhatnék tőle még pár dolgot...~
Ismét megérzem, hogy valami közeledik.
-Veszélyt érzek. Valami jön.
Közlöm mesteremmel szárazon, és lassan a fénykardomhoz nyúlok, miközben a hatalmas termet fürkészem szemeimmel.
-Tudom. -Lassan előhúzza a fénykardját, és a barlang túlsó része felé fordul. Követem a pillantását, és elakad a lélegzetem, mikor egy csaknem 8 méter magasságú, gigantikus pók mászik elő a sötétből.
-Ez...
-Ezt kerestük. Hamarabb megtaláltuk, mint gondoltam.
-Nekem úgy tűnik, inkább ő talált ránk. -mondom cinikusan.
-Részletkérdés. A lényeg, hogy most megszerezhetem, azt amiért annyit fáradoztam. Te...Te tereld el a figyelmét! Fuss arra!
Mutat oldalra.
-Mi?! -kérdezem döbbenten, és azt hiszem megint szórakozik.
Ám mikor a szemébe nézek, rájövök; komolyan beszél. Halálosan komolyan.
~Hát ezt nem így terveztem.~
Teljes erőmből rángatom az erős anyagot, ami azonban minden erőlködésem ellenére szilárdan kitart. A talaj egyre közelebbinek látszik. Hirtelen eszembe jut valami, és egy gyenge erőlökést indítok a háló felé, ami ennek következtében a falnak csapódik, és ráragad. A nyúlós anyag felfogja a lendületemet, és 4 méterre a talajtól megállok. Veszek egy mély levegőt, és lassan kifújom.
~Hát ez meleg volt.~
Telekinetikával magam elé lebegtetem a fénykardom, és aktiválom. Pár gyors vágás után kiszabadulnak kezeim, és leválok a hálóról.
Talpra érkezek, és felnyjtva a kezem elkapom a fénykardot, majd az övemre csatolom. Csak ekkor pillantom meg Davidot, amint szélesen mosolyogva sétáll felém.
-Ügyes. Már azt hittem meghalsz.
~Végig figyelt?! És hagyott volna meghalni?!~
Hirtelen elönt az indulat, de lenyugtatom magam, mielőtt még valami őrültséget csinállnék. Felidéződik előttem régi mesterem.
~Apám helyett apám volt, míg ez a sötét jedi...Tévedtem vele kapcsolatban. Az első adandó alkalommal otthagyom. Bár előtte tanulhatnék tőle még pár dolgot...~
Ismét megérzem, hogy valami közeledik.
-Veszélyt érzek. Valami jön.
Közlöm mesteremmel szárazon, és lassan a fénykardomhoz nyúlok, miközben a hatalmas termet fürkészem szemeimmel.
-Tudom. -Lassan előhúzza a fénykardját, és a barlang túlsó része felé fordul. Követem a pillantását, és elakad a lélegzetem, mikor egy csaknem 8 méter magasságú, gigantikus pók mászik elő a sötétből.
-Ez...
-Ezt kerestük. Hamarabb megtaláltuk, mint gondoltam.
-Nekem úgy tűnik, inkább ő talált ránk. -mondom cinikusan.
-Részletkérdés. A lényeg, hogy most megszerezhetem, azt amiért annyit fáradoztam. Te...Te tereld el a figyelmét! Fuss arra!
Mutat oldalra.
-Mi?! -kérdezem döbbenten, és azt hiszem megint szórakozik.
Ám mikor a szemébe nézek, rájövök; komolyan beszél. Halálosan komolyan.