Fûszerbánya

[Palpatine]

Ide küldik le a rabokat dolgozni.

[Luam Mold]

Egy nagy előcsarnokban ébredt, egy férfi vállán. Azonnal elpírult, és félre húzta a fejét. Ásít egyet, majd észreveszi, hogy teljesen más ruha van rajta. Egy szakadt, rongyos kis poló, és nadrág. Egy kisár, vagy tarisznya vana nyakába akasztva, amit látszólag már sokan használtak.
-Áh, hol vagyok, meg tudnád mondani?-kérdi a fiatal fiútól, akinek a sötétség megöregítette arcát.
-Most fogunk menni a csilllékhez, és megyünk bányászni...sok mindent itt már nem fogsz tudni csinálni!-mondja a fiú, és lesüti a szemét. Luamon a döbbenet lett látható.
Mi, miért mi eza hely, és mit kell csinálnunk?-mondja, mintha nem tudná.
-Hát itt fogunk majd fűszert kaparni a levert kődarabokról, és a földről, beleteszed a tarisznyába, és aztán vissza jövünk ide. Ez kérlek szépen, a fűszerbánya, Kesselen!-mondja a fiút.
Ezután minden beugrott Luamnak, csak mitnha másnapos lenne, úgy belefeledkezett az alvásba.
~Na, most jól benne vagyok, ezt is annak a hülye baromnak köszönhetem!~mondta mérgesen, majd kijárat után nézett, de sehol nem talált. Előttük őrök áltak, és figyelték a rabokat. A fiú látja, és megszólal.
-Nem tudom mióta vagyok itt...mióta megszüklettem, innen nincs kiút!-mondja, majd beforul a fal felé, és várja az őrt. Luam tihálni kezd, és egyre idegesebb. Nézi, ahogy a sok rab, kétségbeesetten várja, hogy végre elinduljanak.

[Luam Mold]

Lassan eltelik egy jó fél óra, majd megjelenik az egyik őr.
-Na rabok, mozgás, megyünk dolgozni!-az őrön szemüveg volt, amit Luam nem értett.
-Hé, ezen az őrön miért van szemüveg, ez sztájlos, vagy valami haszna is van!-mondta, de a fiú nem nevetett, látszott, hogy nagyon nem érdekli már semmi.
-Hát, ott bent a fűszer miatt minden sötét, mi nem látunk majd semmit, soha nem látunk semmit,a fűszer törkre menne, ha világosság lenne, ezért egy éjjellátó van rajtuk!-mondta, majd újra a fal felé fordult. Luam megdörzsölte arcát, majd a levegőre nézett.
-Felállni!-csattant egy hang Luamon, majd megmozdult, és felállt.
-Libasorba, induljatoka csillékhez!-mondja, majd a rabok engedelmeskednek. Mindeki beszáll egy-egy csillébe, és elindulnak. A fűszerbány valóban nagyon sötét Luam csaka szél suhoigását érzi, ahogy a csillékkel száguldoznak a hatzalmas bendőben. Kijárat sehol, csak sötétség. Luam próbálkozik, hogy nyitva tartja a szemét, de abszolút mindegy, mert ugyanannyit lát csukott, mint nyitott szemmel.

[Luam Mold]

Pár pillanat múlva a csille, megáll, és az utasok kiszállnak. Luam érzi, hogy megfoják az övét, így ő is megkeresi előtte állónak az övét, hogy el ne vesszen. Mögötte megszólal egy hang.
-Üdv jedi, mióta vagy lent?-mondja egy mély hang.
Luamot nagyon meglepte a hang, és felhúzta a szemöldökét. Hátra akart fordulni, de eszébe jutott, hogy tök mindegy merre néz.
-Most jöttem, de honnan tudod hogy...-mondta, de enm tudta befejezni, mert férfi újból megszólalt.
-Nem, itt most hadd én kérdezzek, a Jedi Templom tagja voltam hajdanán. Endos Fe'Rono vagyok Jedi Mester, egy küldetésem során kerültem ide, jól elbántak velem, bizonyára Yoda nem is foglalkozott az üggyel!-mondta cslódottan.
~Yoda? Eza férfi ha jedi, akkor sokat tudhat...ráadásul mester!~gondolja, majd megszólal.
-Én már rég nem vagyok tagja a rendnek, elbújdostam, még mindig bújdosnék, ha nem kerültem volna oda, de annyit mondhatok, hogy Yodán nem múlt!-monda, majd elgondolkozott.
-Mióta vagy lent?-kérdezte.
-Fogalmama sincs, mi itt lent nem érezékeljük az időt, de mivel az Erő mutatja utam, így nem is nagyon érdekel!-mondja a mester, és újra megszólalt.
-Még nem próbálkoztam szökéssel, de...-indította el a mondatot, miközben a zabrakba kapaszkodotta libasor közepénz, de az őr rájuk kiáltott.
-Nincs duma tunya népség!-üvölt, de ekkor Luam érzi, hogy valaki használja az Erőt, erős rezgéseket érzett.
-De, én most beszélhetek, te eltűnsz!-mondja.
-Igen, te beszélhetsz, én elmegyek!-mondja az őr, majd úgy is tesz.
-Elmetrükk!-kiállt fel a jedi, nagy kedve van most ehhez,m soha senkitől nem tanult ehhez hasonlót.
-Pontosan, ifjú padawan!-mondja ammester, a zabrak nem volt biztos benne, de úgy gondolta a mester most mosolyog.

[Luam Mold]

-És nme kísérelhetnénk meg a szökést, esetleg nekünk sikerülhet?!-kérdi Luam, majd hátrafordul.
-Halkabban..ööö, mi is a neved?-kérdezi.
-Lu, Luam!-feleli a padawan, majd ő is megszólal.
-Rendben, halkabbbra veszem. De olvastam erről a helyről, azt mondjás sokan eltűnnek itt a járatokban, és soha nem étnek vissza, ez mitől történik?-mondja kérdőn Luam.
-Hát, erre talán Yoda sem tudná a választ. Bizony sok évnyi tapasztalatom van, és azt mondom, akik elvesztek, azok kijutottak innen, az Erő, is ezt súgja fiatal barátom...és tudod mit, neked elmondom!-áll meg egy pillanatra.- Én találtam egy kijáratot. De ott ezernyi jégdémon van!-mondja kicsit megremegve a jedi mester.
-Jégdémon!-értetlenkedik Luam, amjd ki sem kell mondania, a mester tudja, hogy választ vár.
-NEm tudjuk mik ezek, de embert ölnek, erős karmuk van, ott átjutni lehetetlen, bár még senki nem próbálta!-mondja a férfi, mintha bízna benne, hogy mégis lehetséges.
-Próbáljuk hát meg, mit veszíthetünk!-mondja Luam a zabrak jedi, majd észreveszi, hogy az előtte lévő eltűnik. MÉghozzá leugrik, egy gödörbe. A mester megint elmosllyodik, majd ezt mondja:
-Itt muszály lecsúsznod, minden nap meg kell tennünk!-mondja a mester, és meglöki a padawant, aki zuhan lefelé, iszonyatos gyorsasággal, der ekkor a midi-chlorianok súhnak valamit. "fogd meg a korlátot", így is tesz, és innentől lassan elkezd csúsznia mélységbe.

[Luam Mold]

Leérve ugyanolyan sötét van, mint fent, de már abban sem biztos, hogy felfelé ment, mert akármi történehetett a sötétben. Luam körbenéz, és megérinti a libasorban előtte kerülő szíját, majd tovább haladnak, a beszélgetést újra elkezdnia jedi mester.
-Most elmegyünk egy lelőhejre, ott bányászunk, majd amikor már leaszott a kezed, visszamegyünka várakozóba, ott kell egy kis csetebpatét csinálnunk, hogy elküldjenek plusz munkára, ez bizony nem 15-20 őrrel folyik, hanem 1-el, és én meg te!-neveti el magát a mester.
.Értem, tehát ezt kell tennünk!-mondja, majd előre tekint.
Innentől a dolgog nem volt valami kellemes kaparták a földet, a nagy hidegben, a semmi közepén. Az őrök egymás mellett áltak, és verték le a csákányokkal a faélat, amiből friss fűszer került elő. Ez ment körülbelül 14 órán keresztül.

[Luam Mold]

A kellemetlen munka után az őr, megszólalt.
-Na, gyerünk mára végeztünk, indulás felfelé!-mondja, majd a csapat ismét összeáll, és egymásb akapaszkodva másznak fel a felszínre.
Mitunán felértek, újra gyalogoltak picit, amíg elérteka csillékhez, ami az előcsarnokba vezette vissza a csoportot.
-Nos, akkor most csináljuk?-kérdezi Luam, már klészítette öklét.
-Nem, nem most, még várjunk két napot, ez így túl feltűnő, csak ne veszítsd ela fejed, bölcsen kell eljárnunk!-mondja, majd leül a földre.

Két napon keresztül ismerkedett kollégájával, míg eljött a váratlan perc. Két nap kínlódás, és robotmunka után, végre eljött az idő.

[Luam Mold]

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Luam, viszont belekezdett a kis akcióba.
~Ha ez bejön, nem kell itt sokáig rostokolnunk!~gondolta, majd elkezdte a sort. A mester odalépdelt az egyik őrhöz, és mutaogatott Luamra, aki egyszerűen elvetette magát, és epilepsziás rohamot zínlelt, az őr maga mellé rendelt még hármat, és odalépdeltek elé. Luam tetette a halottat.
-Úgy tűnik belehalt!-mondja az egyik, Luam habos szájára mutatva.
~Ezt bekaptad te kis senki!~mgondolja, majd felugrik, és erőlökést még véletlenül sem alkalmazva, ököllel nekiesik ellenfelének. Brutálisan püföli az őröket, míg elszabadula pokol. Több keménylegény is beszálla harcba, és végül kialakul egy kis tömegbunyó. Luam mindekit üt vág, akit lát, és a végén arra lesz figyelmew, hogy élvezia kis csetepatét. Kapott néhány rúgást a vádlijára, de nagydarabnak bizonyult, és az ütések nagyja elől elhajlt, és teljees erőből püfölte ellenfeleit. A mester is beszállt, és esküjéről megfeledkezve elkezdte leszorított lábfejjel rugdosni az őrök fejét. Kis vérfürdő alakult ki, mert az őrök nagyrészének eltört az orra, vagy az álkapcsa. A mester erőt vett magán, és elhajolva egy bénító sugár mellől, úgy lábon rúgta az egyik társát, hogy kettétört a lába.

Pár órával az eset tuán vagyunk. A véres rabok a tett helyszínén, őrökkel körülvéve sorban állnak.
-Ki felelős ezekért a sérülésekért!-mutat végig az egyik nyakatekert őrön, aki elpanaszolta sérüléseit.
~Végre eljött a mi időnk!~gondolta Luam, majd a mesterre nézett.
-Mi!-mondta a mester, majd előlépett Luammal együtt.
Az őr nagyon szigorú arcot vágott, és az arcán düh rajzolódott ki.
-Rendben, akkor maguk fogják a cókmókot, és egy két őr kiséretében elmennek robotmunkázni, 2 napig megállás nélkül ha hetes tárnába. A teremben alap moraj hallatszik, mindenki együttérez a két elítéltel, akik a hetes tárnába mennek. Az kijelölt őrök is megremegnek, de erőt vesznek magukon, amikor észreveszik, hogy a főnök arcva rájuk szegeződik.
-Mia fene aza hetes tárna!-kérdezi Luam.
-Pont ami nekünk kell!-mondta kissé széles mosollyal a mester.

[Luam Mold]

A két őr előállt, szemüveggel az arcukon, és fegyverrel maguk előtt.
-Na indulás bajkeverők, hosszú napoknak nézek elébe miattatok, ne legyen panasz!-mondja az őr szigorúan.
-Nem lesz májszter!-mondja Luam incselgedve, de kap egyet az oldalába, így elhalgat.
-Na menjünk!-mondja, majd beszállnak egy csillébe, sé elindulnak a cél felé. A két erőhasználó a szelet érzi csak amik csapdossák így is kipirosodott arcukat. A mester jobban bírja, mint Luam, mert egy szava sincs, míg odaérnek. Mikor odaérnek, a nagyon hasznos képességet vetik be. Illetve csak a mester.
-Levesziteka szemüveget, odaadjátoka fegyvereket, és halkan bemerészkedtek a hetes tárnába!-mondja a mester kezét mozdítva, és az Erőre koncetrálva.
-Igen, levesszük a szemüveget, odaadjuk a fegyvereket, és bemegyünk halkana tárnába!-mondja a két őr hangosan, kánonban. Meg is teszik, amiket mondtak, majd bemenneka tárnába. Ott semmi nem hallatszódik elsőre, de aztán üvöltések zaja veri fela csendet. Luam, és a mester összenéznek, majd bemenneka zaj irányába.

[Luam Mold]

Először semmit nem halklanak, és nem látnaka szemüvegen keresztül, de Luam balra fordulva, csillogó szempárakara lesz figyelmes, és egyre több lesz.
~EZek vajon mik lehetnek!~undorodik el, de a mester megüti a vállát.
-Ez egy pók, enneka hálóját bányásszuk, érzem, hogy az, fuss!-üvölti a mester, majd pánikos futásba kezdenek. MIkor elkezdenek futni, hátra hátra néznek. A pók nincs senhol, denem sokára kirajzolódik előttük a vörös körvonalak sokasága, ami merőben rémületet kelt bennük. ÉLetük, most az Erőre van bízva. NEm tehetnek sokat. De gíy ér véget rövidke életük? Gondolkoznak el! Életüket az Erőnek szentelték, mindezidáig megbíztak benne, akkor most, most miért ne lehetne. A mester is, és a Luam is ezen törték a fejüket, de egyre inkább érezték, ahogy a pók közeledik, és véres csíkot húz maga után, ahpogy kinyírta a két őrt, vészesen közeledik, de nem tehetnek semmit. Kilő egyhálót, és elkapja a mester lábát.
-Fuss Luam, menekülja csillékhez, ez az alagút nem járható, roissz felé jöttünk!-üvölti, majd az Erővel egy iszonyatos erőlökést mér a pókra, aki meghátrál ennek hatására.A szemüvegen át, csak vörös fényfoltokat látott összemosódni, de talán a csillékhez vezető utat megtalálja. Félelem öntötte el szívét, és egészében szűnt meg benne a keménység lángja, visszasírta a régi napokat, amiko egy óriási pók üldözi, véres csápokkal. Végül az erő mutatta neki az utat, és visszatalált az alagútbóla csillékhez. Bepattant, majd fegyveréhez nyúlt, és a vörös fényfoltot leste.

[Luam Mold]

Aztán egy hatalmas omlást lehetett hallani.
~Ez vajon mia fene lehet?~kérdezi magától, majd oldalra tekint. A mester volt az és beugrott a csillébe.
-Húzzunk innen a fenébe, eza pók kinyír mindkettőneket, ráomlasztotta egy nagyobb adagot, de ki tudja meddig marad alatta, gyorsítsd!-üvöltötte az elinduló csillének, majd Luamra nézett.
-Akkor most mi legyen?-kérdezi mester létére.
~A fene egye meg, abból az alagútból nem lehet kijutni, na mérleeljük a helyzetet, üldöz minket egy pók, de...nézzük a jobbik oldalát, az őrök nincsneka nyomunkban!~gondolta, de ahogy végigfutott az agyán, őrök tucatjai jelentek mega két erőhasználó után eredve, fegyverrel megrakva.
-Most meghaltok jedik, a börtönigazgató parancsa, hogy a zabrak nem juthat ki!-üüvölti az egyik a többieknek, és meggyorsítják a csilléket.
~A fenébe, miért mindig én kerülök ilyen helyzetbe.~gondolta, és nagyon szánalmasnak érezte saját magát.
-Nyugalom padawan, az Erő van velünk, csak bízd ráa csillét, és kivezet innen, ne feledd, te vagy csille!-mondja a mester, majd megfogja Luam vállát.
-Értem mester!-és ekkor jött rá, hogy milyen régen mondta ezt már.

[Luam Mold]

Az ellenséges csilléken, az őrök, egy jókora nagy fényágyút vettek elő, majd a vállukra téve, el akarták pusztítani a két jedit.
-Ne feledd az Erő vezesse a kezedet!-mondja a mester, és nagyon koncetrál, így miután elmentek a kiszemelt omlásra ítélt sziklák alól am mester a következő csillét darabokra szedte a "vakolattal". Luam nagyot nevetett, de neki mélgjobban kellett kormányoznia, persze nem annyira, mert a csille egy sínenn futott végig, de le fel, irányíthatta a mozgását. Szerencséjükre, az első fénynyaláb messze elkerülte a csille oldalát, így megremegett. Épp a megfelelő pillanatban tette előrébba csillét, mikor az fény beleszált a törmelékbe, és egyszerre csak tiszta világosság szökött be. Egy út nyílt kifelé.
-Ott, ott kimehetünk, Luam irányítsd oda!-mondja hangosan, amikor gond történt. Az őrök eltalálták a csillét, ami darabokra szakadt. Az utolsó pillanatban a gyors reflexek mentették meg a jediket.
-Most ugroj!-kiáltotta el magát a mester.

[Luam Mold]

A menekülő jedik, felugrottak a lyuk szélére, és ott kapaszkodtam, amikor fényzáport kaptak a fejükre. Majdnem eltalált őket,. amikor az erőt felhasználva felugrottak, és végre ismét kint voltak a fényben. El kezdtek futni, amikor ráébredtek,m hogy egy hajó hangárában vannak.
-Gyere ha találunk egy jó hajót, megbütykölhetem, és kijuthatunk innen, hacsak nem nyel el minket a Bendő!-mondja hangosana mester, majdm meglátja, hogy Luam mozdulatlanul áll.
-A fénykardom annál az igazgatónál van, akit el kell vinnema megbízómhoz. NEm mehetek el nélküle, az az egy van, óriási kincs, és a pénzre is szükségem van!-mondja Luam, és megfordul, másik út felé veszi az irányít. Az őrök lent ragadtk, mert a vastag törmelék szinte teljesen ellepte a jukat, kirobbantani sem lehetett, ezt az óriási fémtömböt.

[Luam Mold]

A mester látja, hogy Luam tántoríthatatlan.
-Figyelj fénykardot csinálhatsz még...elmehetsz egy barlangba, és szerzel követ hozzá!-mondja a mester.-Luam nem mehetünk vissza oda, megint visszazárnának, azt nem élném túl...-gondokkodik el, és végül rájön, hogy teljesen igaza van.

[Luam Mold]

-Sajnálom, nem tehetem, elvégzem a feladatomat, és visszaszerzem ami az enyém, még ha az életembe is kerül!-mondta Luam, és elindult, majd félúton visszafordult.-Örülök, hogy megimertelek mester!-majd laposan, szonte észrevehetetlenül el akart jutni a hajókm között, vissza a börtönkomplexum felé, talán ha vissza tudna menni az utcára, nem keltene feltűnést.