Kikötõváros

[Mila]

Általános ismertetõ

Kikötõváros az egyetlen hely, ahol a bolygóra érkezõ hajók le és felszállhatnak. Az egész sziget kb. harmadát töltik ki a dokkok, melyek jelölése A-D-ig, számozása 1-59-ig tart, és ahogy a szám nõ, a dokk mérete csökken.

Kikötõvárosban található a legtöbb üzlet, hiszen a sziget kereskedelmi központ is egyben, valamint a legnagyobb egészségügyi létesítmény, melynek vezetõje Dr. Joon Matt.

Felhívjuk azok figyelmét, akik még nem jártak a bolygón, egy mérgezõ rovarfajra (Fou Insecte), melynek csípése viszketõ és nagyon fájdalmas, valamit kedélyes dührohamot kap tõle az ember. Érdemes rögtön beoltatni magunkat, a szérum évekig védettséget nyújt e hatszárnyú rémek ellen.

Éhezõ és szomjazó utazók számára a Dokkoló Bárt ajánljuk, és a ház specialitásait: Cala-hal tálat és paradinnye levet.

Az északi parton található a buboréksikló kikötõ, ahonnan óránként indulnak ingajáratok a többi sziget felé.

[Mila]

Mila összepakolta kevés holmiját, és lesétált a sziget partjára, ahol a buboréksikló járat várakozott. Volt még néhány perce az indulásig, de mindig korábban érkezni mindenhová, mint késni akár csak fél percet. Csak néhány utas szált ki a menetrendszerinti járatból, és rajta kívül nem volt sok várakozó.
Csomagjait bepakolta, majd a partról a szelíden hullámzó vizet figyelte, ahogy a nap egyre inkább világoskékre színezte.
- MILA! Mila! - a lány hátrakapta a fejét a kiáltások hallatán. Dalenn rohant utána, mögötte pedig egy ezüstös droid bukdácsolt esetlenül.
- Mila! Még jó hogy utolértelek - lihegte a rövid hajú lány, amikor végre odaért Milához. A droid is hamarosan csatlakozott hozzájuk, mire Dalenn jelentõségteljes pillantást vetett barátnõjére.
- Nos, a Vének majdnem elfelejtették, hogy kapsz egy protokoll és tolmács droidot. A jelzése CC-17 és tolmácsrobot létére meglehetõsen keveset beszél... fölöslegesen. - nevetett Dalenn, mire Mila is elmosolyodott, majd megölelte barátnõjét.
- Köszönöm, hogy utánam hoztad. És a véneknek is, hogy veled küldték.
- Ugyan már, hát elengedtelek volna csak úgy? - nézett le Dalenn Mila mosolygós arcára. - Ó, úgy látom menned kell. Sok sikert.
- Köszönöm - felelte Mila, és beszállt a buboréksiklóba. A jármû sebesen száguldani kezdett Kikötõváros felé.

Az út közel két órája alatt Mila igyekezett megismerni új droidját CC-17-et. Az ezüstös borítású robotnak kék optikai szenzorai voltak és ovális fejformája, kerek vonásai az újdonsült szenátort egy lányra emlékeztették. Hangját is nõi felhangokra hangolták, Mila pedig következetesen Sziszinek szólította. Sziszi pedig meglehetõs csendben ülte végig az utat, bár a kikötõhöz közeledve sorban figyelmeztetni kezdte a lányt tennivalóira.
- Szenátornõ, kezdhet készülõdni, hamarosan partot érünk.
- Köszönöm, tudom. Van még idõ, és minden holmim együtt van.
- Értem, asszonyom. De....
- Sziszi, ne szólíts asszonyomnak... van nevem is, Mila.
- Igenis, asszonyom. - Mila erre sóhajtott, nos mégis olyan mint a legtöbb tomácsdroid.
Végül a sikló kikötött, s a kékbõrû lány könnyû táskáját vállára véve, nyomában a droiddal megindult a dokkok felé. Indulás elõtt kapott még egy adattáblát, pontosan feltüntetve rajta, melyik dokkból indul a hajója. Egy szenátusi szállítóhajót utaltak ki számára, a neve pedig Nautilus volt, ha jól emlékezett. Ezt kereste most, ahogy a dokkok számozását figyelte B- dokksor.... 25-ös állás...
- Ez lesz az. - állt meg végre az egyiknél. Ahogy közelebb mentek, elõtûnt a hajó. Kékre volt festve, oldalán vörös sávokkal, a hagyományos jelzéssel, mely a hajó diplomáciai mivoltára voltak hivatottak felhívni mások figyelmét. Egy férfi sietett eléjük.
- Mila Szenátor? Nedil kapitány vagyok, kérem fáradjon utánam.- Köszönöm kapitány. Követem önt.
A hajó nem volt túl nagy, de kényelmes, egyszerûen berendezett - jellemzõ a caldaniakra, nem szeretik a nagy hûhót és flancolást: célszerûség, egyszerûség, kényelem.
Mila elhelyezkedett az egyik ovális ülõalkalmatosságba, és bekötötte magát. Nedil kapitány pedig megkezdte a felszállást.
Kilenc perc múlva a Nautilus már a hiperûrt szelte a Coruscant felé.

[Mila]

Ahogy a Nautilus megkapta a landolási engedélyt Mila gondolatai elkalandoztak. Különös módon nem aggódott a jövõ miatt, és az sem aggasztotta már hogy bolygóján katonák és jelentõs haderõ van jelen. Amolyan furcsa, tudom mi vár rám érzés fogta el, amely nyugalmat és szemlélõdés hozzott számára.
A Kikötõvárosban Dalenn várta egy üzenettel és egy buboréksiklóval, és a siklókig vezetõ úton elmagyarázta mit vár el tõle a tanács.
- Tartsd õket szem elõtt, és ne hagyd hogy zavarják a caldaniak nyugalmát!
- Figyeld meg õket, és ha valami olyat látsz ami veszélyezteti bolygónk életét azonnal jelentsd!
- Légy segítségükre, de tudd mik a korlátaink, és ami a legfontosabb, ha van rá mód, gyõzd meg õket hogy minél hamarabb távozzanak a Caldanról!
Mila elcsodálkozott az intelmeken, ez nem Araa tanácsnokasszonyra és támogatóira vall. Inkább Danup keze lehet a dologban.
- Dalenn, ki mellé is vagy beosztva? - kérdzete baránõjétõl, mikor megálltak a kis kétszemélyes buboréksikló mellett.
- Tezra és Danpu tanácsnokok mellé. Miért kérdezed?
- Á semmi, csak sose mesélsz magadról az utóbbi idõben - felelte halkan, majd elfoglalta helyét a kicsi jármûben, és elindultak a Nehéz Szigetre.

[Mila]

Mila örült, hogy végre ismét szilárd talaj van a lába alatt. Nem félt a repüléstõl, de ezen a Laaton vagy min elég rémes volt utazni.
- Köszönöm - mondta a katonának, majd körülnézett. - Látja azt a nagy, kékes kupolájú építményeket? Az az orvosi központ. Oda kell mennünk.

[Zeta 125]

- Értem hölgyem. Akkor induljunk. Tud szerezni egy siklót vagy egyéb felszíni jármûvet. Most nem biztonságos gyalog közlekedni.

[Mila]

'Nem biztonságos gyalog közlekedni.' - visszhangzott Mila fejében a katona utolsó mondata. Még hogy nem biztonságos!
A szenátornõben harag támadt. Ostoba katona! A Caldanon semmi veszély nincs. Ez a katonai cécó jórészt túlzott aggodalom. Méghogy nem biztonságos... Aztán vett néhány mély lélegzetett, lecsillapodtott, és kifelé egyáltalán nem mutatta, mit érez. Ehelyett kedvesen elmosolyodott és lágy hangon válaszolt a katonának.
- Látszik, hogy ön még csak nem régen érkezett, és biztosan nem volt ideje tájékozódni a helyi sajátosságokról. Nem, nem tudok szerezni semmilyen siklót - mert nálunk nincsenek. Nincs szükségünk terep, vagy égi siklókra, hiszen a szigeteken a távolság minimális. A szigetek között buboréksiklókkal közlekedünk (a vízen vagy alatta), a szigeteken pedig gyalogosan. Bár néhányan használnak az idõsek közül gurrit (áttetszõ, gömb alakú, egyszemélyes szállítóeszköz). Én azt hiszem, hogy ezt a háromszáz métert, ketten gyalogosan is meg tudjuk tenni az orvosi központig. - fejezte be, majd választ sem várva elindult a kék kupolák felé a parti ösvényen.

[Zeta 125]

Legyûrve a dühömet a nõ után megyek. Még hogy biztonságos. Ha biztonságos lenne nem lenne itt háború és mi sem lennénk itt- gondolom magamban. de ha megtámadnak én szóltam.

[Mila]

Mila, nyomában a katonával alig pár perces séta után elérte az orvosi központ kupoláit. Útközben jó néhány caldanival találkoztak, akik kedvesen intettek vagy üdvözölték a fiatal szenátornõt.
A központban ma sem volt nagy forgalom, hiszen a caldaniak szinte soha sem betegednek meg, baleset és az idegeneket ért rovarcsípéske a leggyakrabb esetek, melyeket el kell látniuk.
Mila belépett a földszinti fogadótérbe.
- Dr. Matt! Joon! Mila vagyok! - kiáltotta, majd fülelt a válaszra.
- Erre Mila - jött jobb felõl a válasz, mire a kékbõrû nõ elmosolyodott, és megindult az ember-orvos irodának kinevezett helysége felé.
A szenátornõ nem lepõdött meg amikor a dokit játékba merülve találta egyik droidjával. Ahogy Joon meglátta a nõt felállt, és széles mosollyal üdvözölte.
- Jó látni téged kicsi. Te aztán szépen megnõttél. Pedig emlékszem milyen apró halacska voltál.
- Én is örülök neked. Sajnálom hogy mostanában nincs idõm játszani - intett Mila a tábla felé. - Ó, engedd meg... Õ itt Zeta ... 125. - mutatta be a mellette álló katonát.
A doki kezet nyújtott felé: - Üdvözlöm. Mit tehetek önért? - kérdzete.

[Zeta 125]

Mivel nem ismerem ezt a szokást a sisak alatt furán nézek a férfi.
- A szenátornõt védelmezem. Csak õ miatta vagyok itt.

[Rakjaa]

A hajóm leszált az egyik dokkban.Kifelé jövet feltűnek nekem a helyi lakoság.Az egyiktől megkérdezem hogy merre van az orvosi központ.Elkezd mutogatni egy hatalmas kupolás épület felé aminek én csak a helyét sejtettem.Elindulok a mutatott irányba.Pár perc múlva belépek az épületbe ahol egy helyi nő,egy klón és orvos beszélget.Odalépek a társalgókhoz.
-Üdvözlön önöket!Oltásért jöttem a rovarok ellen.-majd a nő és a klón felé fordulok.-Rakjaa vagyok,jedi padawan.A tanács küldött ide hogy a segítsem a helyzetet.

[Mila]

A doki leengedte a kezét, mikor a klón nem a várt módon reagált, végül megvonta a vállát. Nem számít.
Mila csak elmosolyodott, aztán halk hangon elmondta miért jöttek.
- A Caldan védelmére több katona érkezett, akiknek védõoltásra lenne szükségük. Remélem elég a készlet ami van...
Mielõtt azonban Joon válaszolhatott volna újabb férfi érkezett a kék kupolákba.
Rakjaa, egy jedi amint a bemutatkozásáából kiderült, és épp oltást szeretne.
Mila nem tudta hirtelen örüljön, vagy bosszankodon. Kezdte furcsának találni, hogy egy kósza hírbõl, egy névtelen fenyegetésbõl kiindulva milyen helyzet alakult ki - blokád, hadsereg, védelmezõ, jedi - mind azért hogy védjék a Caldant és népét a semmitõl...
A kékbõrû nõ végül egy üdvözlésnek és beletörõdésnek szánt bólintással válaszolt, míg a doki nem zavartatva magát szokásos derûjével lépett oda az egyik tárolószekrényhez.
- Ha csak ez a vágya... tegye szabaddá az egyik vállát - kérte, majd kivett egy adag oltóanyagot, és belehelyezte a pneumatikus fecskendõpisztolyba.
- Figyelmeztetem, hogy nem fájdalommentes, amíg felszívódik úgy fogja érzeni mintha égne a karja.

[Rakjaa]

-Renben van.A fájdalom nem akadály nekem.-mondom miközben szabadá teszem az egyik vállamat.
A doki beadja az oltást.A karomban azon nyomban égető fájdalom kezd eluralkodni.
-Igaza volt doktor ez tényleg fáj.-a karomat dörzsölöm.-A klónok számára van elegendő oltóanyag?Mert kellemetlen lenne,ha elkezdenének dühöngeni.

[Mila]

A doki némi gúnyos mosollyal az arcán válaszol.
- Persze, van egy raktárra való. C kupola. Ha van szállító eszközük, a kupola mögött leszállhatnak és lehet rakodni.
Mégis, mennyi adagra van szükségük? - kérdezte Matt, miközben a jedi öltözékét méregette.

[Zeta 125]

- Nagy a sereg- szakítom félbe a csevejt.- Számításaim szerint 100-200 ezer kéne belõle. Remélem enyi elég lesz. Ha van ennyi akkor azonnal elvisszük ha nincs akkor az összeset elkobozzuk.

[Mila]

Mila eddig hamarosan elmondandó beszédén gondolkodva, alig figyelt a dokira és a két férfire, de amikor a katona utolsó szavát meghallotta ismét feltámadt benne a harag.
- Még hogy elkobozzák! Mégis mit képzelnek magukról? Úgy tudtam segíteni jöttek, és nem uralkodni rajtunk... Természetesen lesz elég oltóanyag, ha a raktárkészlet nem elég, azonnal elkezdünk még gyártani. De ha egy mód van rá ne fenyegessen elkobzással - még jó hogy nem.... - hagyta végül abba a szenátor amikor megérezte karján Matt doki érintését.
- Hagyd rájuk Mila, úgy látszik hadseregben nem tanítanak nekik se jómodort, se diplomáciát. A teljes készletet elvihetik, nekünk caldaniaknak ugyanis nincs oltásra szükség, csak a többi hozzánk látogatónak. Mivel az oltóanyag alapja növényi eredetû, melyet bõségesen ad a Caldan tengerei, bármikor pótolhatjuk a készleteket. Vigyék csak el a raktárból az összeset. - mondta Joon majd elengedte Mila karját.
A nõ bólintott. Igaza van a dokinak, nem érdemes felhúznia magát egy ostoba kifejezésen. A Tanács teljes együtt mûködést ígért, és a katonák ezt meg is fogják kapni.
- Rendben - mondta - azt hiszem innen már boldogulnak nélkülem is. Nekem a helyi holonet-adóba kell mennem, hogy elmondjam caldaniaknak miért vannak itt, és mire számítsanak.