Jabba palotája - Régi HSzek (lezárt)

[Jabba Desilijic Tiure]

/Szívesen /

[Wedge]

Követem Micheal példáját, és enni kezdek. Közben egyfolytában a tányért vizsgálom, és végül megszólalok:
-A tanítóm, aki a harcművészetekre tanított, egyszer azt mondta: Bármi halálos fegyverré válhat, ha megfelelő kezekbe kerül. Bár ez csak egy szimpla vastányér, de elég masszívnak tűnik. Ha visszajönnek az őrök, ezért a szar kajáért cserébe megetetem valamelyikükkel.

[Micheal Knight]

Igazad van. Amelyik a kajámba köpött annak belenyomom a képébe. Aztán visszaszerezzük a fegyvereinket és elt
ûnünk Tatooinról.

[Jabba Desilijic Tiure]

Bejön a cellába hét gammorai.
- A méltóságos Jabba láttni kiván titeket.- mondja a vezérük röffögö hangján.

[Wedge]

Ránézek a tányérra, majd a hét gammoraira, és végül leteszem a tányért, és felállok.
-Hát, ha a méltóságos Jabba látni kíván minket, nem tehetünk mást, mint követünk titeket. -Mondom angyali ábrázettal, majd odasúgom Michealnak:
-Na az nagyranőtt féreg úgy tűnik döntött a sorsunk felől. Várjuk ki a végét. Őrültség lenne most letámadni ezeket a disznókat.

[Micheal Knight]

Igazad van. Túl sokan vannak. És kiváncsi vagyok hogy Jabba mit talál ki. Mehetünk õ ekcelinciájához.
// nehéz volt leírni ;D//

[Jabba Desilijic Tiure]

Betuszkolnak titeket a trónterembe. Jabba rátok nézz csúf feje vigyorba torzul.
- Fíuk most a pokolba mentek. Egyenesen a taszken erödbe. Tudjátok én szeretem az igazi ritkaságokat.- mondja Jabba- Hozzatok el nekem egy halott taszkent maszk nélkül. Aztán majd meglátom hogy lessz e valami feladatom számotokra.

[Wedge]

Miközben Jabba beszél, az õrséget nézem, de látom, hogy semmi esélyünk. Odasúgom Michealnek:
-A taszken erõdnél szerintem megszökhetünk. -Aztán hangosan megszólalok:
-És a fegyvereinket visszakapjuk a feladatra nemes Jabba?

[Jabba Desilijic Tiure]

Jabba felemeli a kezét majd eléd köp. Aztán odaint két ishi tib-nek akik egy ládát raknak ellétek.
- Tessék itt van. Válogasatok kedvetekre. Jabba a hutt méltóságának jele.- majd felröhög- ha elhagyátok a Tatuint akkor felrobban a kezetekben. Válaszatok fegyvert és loduljatok debwac-kokal fogtok majd menni.

[Maedhor Achas]

Fekete ruhákba öltözött férfi lépdel, Jabba a Hutt palotája felé. A sivatag kegyetlen klímája õt sem kíméli, s ez meg is látszik rajta, ahogy egyre lassabban, és bizonytalanabbul közeledik. Végtére is eléri, a palota árnyékát, s nyugodtan lélegezhet fel. Fekete ingének ujjával megtörli izzadt arcát. Térdére támaszkodva pihen még egy kicsit, hogy ne lihegve kelljen a Hutt elé állnia majd. Miután pár percig még piheg elindul megkeresni az ajtaját ennek a hatalmas, s nem épen csúf palotának.
-Elfogadnék egy ilyet, még ha a sivatag közepén is lenne, mint ez. –morogja magában a férfi. Megtalálja a kaput, s betér az elõtérbe. Azaz, hogy csak betérne, mert az ajtó két oldalán egy-egy Twi'lek áll. Az õrök nyomban megállítják a férfit, mielõtt, az betérne.
-Mi dolgod itt, merre csak ritkán téved ilyen nem hívott.
A férfi felemeli kezeit, nyugtatóan, s közben arcára széles vigyor ül:
-Nyugi fiúk, csak nem attól féltek, hogy megölöm a nagy Jabbát? Mondjátok, ha én orgyilkos volnék, akkor a fõbejáraton keresztül próbálnék bejutni?
Az õrök arcára zavar ül, ki majd látszik, hogy gondolkodóba esnek. Maedhor jobbnak látszik maga folytatni a beszédet:
-Hacsak nem olyan ravasz vagyok, hogy így próbálom elaltatni a kételyeiket.
Az õrökön már végképp látszik, hogy teljesen elbizonytalanodta, s már az sem tudják a vendég fiú-e vagy lány. A férfi finoman eltolja a két Twi’lek-et, és besétál az elõtérbe. Az õrök nem követik, mert Achas egy órányi gondolkodnivalót adott nekik elõzõ mondataival. Nyugodtan sétálhat tovább, a Hutt kedvenc fõterme felé, ahol valószínûleg megtalálhatja.
Belépve oda egyszerre több embert is megpillant, s jobbnak látja nem tolakodni, az érkezési „sorban”. Inkább meghúzódik csendben, ahogy ilyenkor szokás, s inkább vár. Vár arra, hogy mindenki végezzen, és nyugodtan beszélhessen Jabbával. Eközben gondolatai kavarognak, s mint a kisiskolás gyermeken, rajta is izgalom lesz úrrá. Ez lehet az elsõ munkája egy Huttal.

[Jabba Desilijic Tiure]

-Hé te-szól oda neked Jabba huttul majd a töbihez szól.( a Wedge partynak)- loduljatok.
Mikor odamész hozzá megszólal.
- Ki vagy és mit keresel a palotámba?

[Maedhor Achas]

A megszólított, aki eddig karját összefonva, s a falhoz támaszkodva hallgatta a beszélgetést, most megfordul, és bár tudja, valószínûleg nincsen a fejvadászokon, no meg rajta kívül, itt senki, mégis a háta mögé tekint, ellenõrizve, hogy hozzá beszél a nagy Hutt. Széles vigyorral, konstatálja, tényleg nincs itt senki más, így biztosan õ a megszólított, s tõle várja a választ Jabba.
-A nevem Maedhor Achas, és bár elcsépelten hangzik, és bizonyosan sokan teszik ezt nap, mint nap, de mégis szándékom az, hogy munkát kérjek tõled, tiszteletre méltó Jabba. –nyel egyet, majd folytatja –Az én foglalkozásom a csempészet, és meg vannak a megfelelõ eszközeim, ennek megfelelõ elvégzésére. Hajóm az Avenger pár mérföldnyire pihen, és a raktere, még üres. Lehet, nem hangzik túl igaznak, de idõre is szállítok, ha úgy kívánod, megvonom magamtól a pihenést is, hogy a határidõt teljesítsem.
Még a beszédje elején Jabba trónusa elé sétálva letérdel, s fejét is lehajtja, csak miután végez mondanivalójával, akkor emeli csak fel tekintetét a Huttra. Mélykék szemében egy kis fény gyúl, mint ahogy az elsõ pislákoló lángok, a hatalmas lobogó tûz elõtt. Ismét veríték gyöngyözik homlokán, mert a forróság, még ha Jabba palotájában nem is olyan erõs, így is kínozza a férfit, és ez meg is látszik rajta. Ingujjával, törölgetve homlokát várja, vajon, mit reagál majd a Hutt.

[Jabba Desilijic Tiure]

A huttv elvigyorordik. Majd lenéz rád láthatóan szórakoztatja ez a hirtelen ajánlat tétel. Majd hozat neked egy üveg italt.
- Nos fiam. Lenne neked egy fontos feladatom. Menj el Neronak bolygóra a huttok börtön trónjához és hozd el a méltóságteljes szülömet Zorbát. Szükségem lenne rá. Hozd ide a Tatuinra.- majd közelebb húzodik hiv magához és mikor közelebb mésu megszólal- de vigyáz a Zöld Reek bünbandával õ is pályázik a fejére.

[Maedhor Achas]

A férfi örömmel elfogadja az üveg bort, és vigyorogva fordul ismét Jabba felé. Egész közel hajol hozzá, és úgy suttogja, hogy csak a Hutt hallja szavait:
-A Zöld Reek-tõl nem félek.
Arcán széles vigyor jelenik meg, majd hátrál pár lépést, és következõ szavait, már hangosabban intézi Jaba felé:
-Mikorra menjek oda uram? –kérdi, majd folytatja is rögtön- Gondolom, nem nekem kell, majd kiszabadítanom, s erre már véleményem szerint meg is van az embere.
Itt pihenteti egy kicsit a nyelvét, s közben kezével próbálja kinyitni az üveget, mert szomjúságában, már igen csak megkívánta az italt. Végre sikerül kiszedni a dugót a palackból, és most meg is húzza a férfi, jó keményen, ahogy azt illik ilyenkor. Elismerõen, kezdi szemlélgetni a palack oldalát, mert a bor meg kell hagyni, nagyon finom, és a szomjat is jól oltja. Ismét feltekint Jabbára, és az arcán a vigyor szélesedik egy kicsit, ha ez lehetséges:
-És nem utolsó sorban uram, mennyit fizetne a szolgáltatásért? –szemében fény csillan –Mert tudja nálam nem az utolsó helyen áll a fizetés is.
Mondja sejtelmesen. Közben végig a Huttot figyeli, hogy az hogyan reagál szavaira.

[Jabba Desilijic Tiure]

- Akkor indulj kedves barátom.- majd felé nyujtom kezem.- tud meg hogy megbizom bened.