Palpatine étteremje

[dzsedi]

- Üdvözlöm önöket - köszöntötte a szenátort és pilótáját az egyik pincérnõ - nem dohányzó részleg? Erre tessék - mondta, és kitárt karjával mutatta az utat. Josh fejethajtott neki, Peet pedig üdvözölte.
A pincérnõ bevezette õket egy belsõ, különálló részre, ahol csak kevesen ettek. Elsõ ránézésre mindegyik jómódú ember, vagy nonhumanoid lény volt - hiába, a Palpatine étterem az Palpatine étterem.
- Italt hozhatok önöknek? - csipogta csevegõ hangon a fiatal nõ, miután a két férfi egymással szemben leült egy mûablak elé. Az étterem ezen alsó szintje meglehetõsen alacsonyan volt, azonban mesterséges kivetítõk segítségével az ember úgy érezhette, mintha kilométer magasakban ülne.
- Én kérek egy pohár Arwe-t... és ha már itt tartunk, a mai menübõl is kérnék egy adagot. Itt mindig finom a menü, ugye Peet?
- Így igaz Josh úr... én is ugyanezeket kérem - mosolygott a pincérnõre Peet, aki pittyegett valamit a datapadjén, aztán bólintott, és tovább állt.
Peet kinézett az ablakon, s látta a kitárulkozó várost. A fenti kamera teljesen élethû képe szinte teljesen életidõben adta vissza a szép képet, miszerint most a szemközti épület falára éppen két lebegõdroid próbált meg felakasztani egy : "We need you, in the Repub. Army" címû feliratot, kevés sikerrel, mivel az épületen alig volt valami kiálló rész, amire sodronyt lehett volna húzni.
- Min gondolkodik? - kérdezte a már majdnem fél perce csak csendben figyelõ Josh a pilótáját.
- Ó... semmi semmi... elgondolkodtam az elõbb hallottakon... amit mesélt. Nem tudom, hogy mi lenne velem, ha kiderülne, hogy egyik nap elrabolják a családom... - Josh szemébe nézett - Mindennél jobban szeretem õket. Értük élek.
- Tudom... tudom, ezért is vállaltad el ezt a veszélyes, ám, (hála nekem, megjegyzem halkan;)) annál jövedelmezõbb munkát. Igen... de hidd el. Az IO-n teljes biztonságban van az ember... legalább is, amíg a köztársaság minden jó dolgával be nem viszi akaratlanul a rosszat is.
- Ön szerint teljes függetlenség kéne? Véghez tudná ezt vinni? - kérdezett rá Peet õszinte csodálkozással.
- Óh, ugyan... mindent véghez lehet vinni... - kacsintott rá Josh, majd felnézett, ahogy a pincérnõ megérkezett a két pohár kék itallal.

[dzsedi]

- Sajnos azonban - folytatta Diamend, miután a nõ elbattyogott, - mindenki azt hinné, hogy Köztársaság ellenesek vagyunk, ezért nem is engednénk meg a függetlenedést. Ez persze nem igaz... amivel csak tudjuk, minden eszközünkkel a KÖztársaságot támogatjuk, ó igen. De én úgy vélem, hogy jobb függetlenedni. Segítünk nekik, amikor kell, õk is segítenek rajtunk, amikor kell... és ki tudja? Lehet, hogy manapság nem kifizetõdõ ilyen távolságra Coruscanttól Köztársaságpártinak lenni.
- Nekem semmi bajom a Köztársasággal. A fõkancellár is szimpatikus embernek tûnik.
- Hm - hümmögött Josh. - Tûnik. Ez a legnagyobb szó... nekem kicsit... uralkodó típusnak tetszik. Úgy értem persze - nézett körbe gyorsan, nehogy valaki kihalgassa - hogy nem tudom, mennyire bízhatunk abban, hogy lemond a különös jogairól, amikor vége a háborúnak.
- Ha vége lesz a háborúnak, HA vége... - mondta Peet.
- Na igen... gyáva embernek is tûnik... de talán ez is csak valami álca. Nem tudom... nem ismerem személyesen. Persze semmi bajom vele, amíg neki sincs a mi rendszerünkkel. - dõlt hátra Josh, és megsimogatta állán lévõ éppenhogycsak meghagyott borostáját.

A pincérnõ kihozta az ebédet, és letette eléjük az asztalra. Peet gyorsan megköszönte, és egy szalvétát kötött a nyakába.
- Beszélhetnénk most másról? A politikát úgy érzem már unom... nem is értek hozzá... nem véletlen ön a Szenátor, és én a pilóta!
Erre mindketten felnevettek, és nekiláttak a falatozáshoz. Evés közben az IO-pathi fûszertermelõk helyzetérõl beszéltek, majd innen áttért a szó az egyik fûszerre ((Peet vállig állította, hogy egy éjszaka alatt 5 centimétert vastagodott a muszklija az egyik fajtától, amit kéz alatt vett az egyik gyárból frissen)), majd a Pazaakra terelõdött a szó, s megemlítõdött a fogatverseny is, mint jó sport. Lassan az evés végéhez közeledtek.

[dzsedi]

A finom fogások teljesen eltûntek az asztalról, helyettük immáron már csak két tányér, néhány villa és kés árválkodott arról árulkodva, hogy valaha ott bizony mesteri étkek foglaltak helyet. Josh Diamend hátradõlve elégedetten törölte meg a száját a már elõre kivett szalvétával, míg Peet az utolsó korty Arwe-ját is megitta. A pincérnõ odalépett az asztalukhoz, és megkérdezte:
- Látom ízlett az ebéd, ugye? Szabad még hoznom valamit?
- Neem, köszönjük - válaszolta Josh Peetre nézve - úgy gondolom mindeketten halálosan telelettünk... nagyon finom volt ma is a leves... de inkább nem kérdezem meg mibõl volt - nevetett fel Josh, mire a pincérnõ frappánsan vigyorogva ennyit válaszolt:
- Jobban ját, higyje el - kacsintott, majd letette a datapedet Josh elé. Õ elõrehajolt, megnézte a rajtalévõ összeget, aztán beledugta az elektronikus kredit kártyáját a datapaden erre külön kialakított leolvasó részbe. Az pittyent egyet, majd kiírta, hogy a tranzakció sikerült.
- Köszönjük hogy ma is nálun ettek. További kellemes napot - mondta a nõ, s máris elviharzott egy újabb páros felé, akiket most a dohányzó részleg felé vezetett el, ami egy szinttel feljebb volt.
- Egyszer megnézzük élõben is ezt a képet - mutatott Peet a mesterséges ablakra, majd leakasztotta a kabátkáját a fogasról, ami automatikusan odanyújtotta neki azt, ahogy a kijárat elé értek. Josh mégegyszer körbenézett, majd megnyomta a falon található gombot, s az ajtó feltárult. Kiléptek a napsütötte utcára, ahol most a délutáni sziesztának köszönhetõen alig voltak, csupán pár száz élõlény. Hirtelen megvakította õket a most már szembe sütõ nap, de ez sem zavarhatta pket abban, hogy eljussanak Josh hajójáig, aminek az ajtaját Peet gyorsan lenyitotta, és elõretessékelte a Szenátort.
Josh gyorsan bemászott, majd helyet foglalt elõl ,a pilótafülkében. Ha csak ketten utatztak, szerette látni, hogy merre mennek elõre.
Mire Peet beért mellé, már be is csatolta magát. Peet leült, szintéán keresztülhúzta maga elõtt az övet, és Josh felé fordult:
- Most merre tovább?
- Vegyük fel Lyst. Az új titkárnõmet. Itt a cím - mutatta meg a cetlin lévõ számokat és sugárút helyét.
- Bajos oda eljutni ilyen csúcsforgalomban - nézett az automatikusan Coruscanti idõre átállítódott órájára, ami azt mutatta, hogy most van a szieszta vége; mindenki megy vissza dolgozni.
Begyújtotta a hajtómûveket és felhúzta a kormányt. Az utcán járkálók tátott szájjal nézték, ahogy az aranyozott Lightning elegnásan kecses farkicsapással fordult meg a levegõben, belevetvén magát a legközelebbi légiforgalomba.

[Rainar N. Cambell]

Rainar belépett az étteremben. Leült egy asztalhoz, s miközben várta a pincért, az étlapot tanulmányozta.
- Jónapot kívánok uram, mit hozhatok?- kérdezte az azstalhoz lépő pincérnő mosolyogva.
- Jónapot Önnek is. Amint látom a chef mai ajánlata tökéletesen megfelel. - mondta a szenátor.
- Rendben van, pár perc és kész. Valami italt hozhatok?
- Ásványviz megfelel.

Rainar körbenézett. Az étterem kellemes hangulata és a vendégek halk moraja teljesen elvonták a figyelmét. Észre se vette, hogy Liir Nu-ada Starkos és Arek Solimar belép az étterembe, és elindulnak Rainar asztala felé.