|
Post by Aardwain van Landeen on Jun 20, 2006 11:33:59 GMT 1
- Nos, rendben. Elintézzük a fickót. Ha meg elintéztük akkor miénk a holokron igaz? Tahram elvigyorodik. - Így van. Maguké a holokron. Miután így megegyezünk, elindulunk a bejárati ajtó felé. Miközben kifelé haladunk a lakásból azt mondom az öregnek hogy amint a rodián ajtót nyit, takarja el az arcát mert biztos vagyok benne hogy a célpont lakásában van egy pár kamera. Én a köpenyembõl szakítok egy darabot, a nyakamra kötöm és majd azzal takarom el az arcom. Tahram megmutatja a rodián lakásának az ajtaját majd sietve bezárja az ajtót. Elindulunk a másik lakás felé miközben megkérdem az öreget. - Az üzletszerû gyilkolás gondolom nincs a Jedik legfõbb tulajdonságai között igaz? - Ahogy mondod - válaszol nagyot sóhajtva - De néha a cél szentesíti az eszközt, ráadásul én nem is vagyok Jedi. - Szóval akkor néha neked kell elintézni a Jedi-rend piszkos munkáját? - kérdem szemtelenül, mire az öreg csak annyit mond: - Hagyjuk a témát. - Rendben van - mondom miközben megérkezünk az ajtóhoz. Bentrõl zene és mulatozás hangja hallatszik. - Hát itt volnánk - mondom és becsengetek.
|
|
|
Post by Ki-Adi Mundi on Jun 20, 2006 16:53:39 GMT 1
Egy alacsony rodián nyit ajtót. Amint meglát titeket, azonnal elkiáltja magát: -Segítség! Erre két testőrdroid, és pár darab szép twi'lek nő jön elő, némelyik ráadásul meztelenül. Ám egy dolog mindegyiküknél van: sugárpisztoly. A rodián is előrántja a maga vibrokardját, és a nyakadhoz szegezi. -Halljam mit akarsz barátocskám? Az öreg előrántja a sugárpisztolyát, és lelő vele két darab twi'lek nőt. A rodián emiatt hátranéz, és a vibrokard is hátrébbmozdul. A két testőrdroid, és a megmaradt két twi'lek vadul tüzelni kezd.
|
|
|
Post by Aardwain van Landeen on Jun 20, 2006 18:01:50 GMT 1
Elpördülök a fal fedezékébe és látom hogy az öreg is hasonlóan tesz. A rodián visszavonul heves fedezéktûz kiséretében majd megszûnik a zárótûz. Elõkapom a zsákomból a kombinált detektoromat // Nálam van //. Ahogy sejtettem. A lakás belsõ szobájába húzódtak és valószinüleg elbarikádozták magukat. Intek az öregnek hogy bemegyek az elõtérbe. A pisztolyomat magam elõtt tartva belépek a tágas, gazdagon díszített elõtérbe. Az öreg kisvártatva követ, becsukja a bejárati ajtót és a drága fa ajtót kezdi vizsgálni ami az elõteret választja el a belsõbb helyiségektõl. A detektor szerint a rodián és a társai abban a szobában vannak ami az elõtérbõl nyílik. Elfordítok egy gombot a detektoron és a falat kezdem el vizsgálni. A lakás fõ energiaellátó kábelkötegét keresem és csakhamar meg is találom kb. fejmagasságban húzódni a fõfalban. Elrakom a fegyvert, elõveszem a kardot és suttogva megkérdezem az öreget: - Shailer! A Jedi kardja vezeti az áramot? - Mi van? - kérdi az öreg értetlenkedve és meredten figyel az ajtóra. - Limas Remuto kardja vezeti az áramot? - Nem. A kard anyaga semleges marad minden más anyaggal szemben. Nem vezeti sem a hõt sem pedig az elektromosságot - mondja kicsit zavartan de hamar rájön hogy mit akarok tenni és bátorítóan bólint. Felemelem a kardot és teljes erõvel a falba csapom. Megkönnyebbülésemre elég könnyen lebontja a vakolatot ráadásul a kábelcsatorna sincs mélyen. Harmadik csapásra átvágom a kábelköteget. Az elõtér elsötétül és ahogy látom a küszöb alatt, a benti helyiségben is amint minden energia megszûnik. A hirtelen beálló csendet a bentrõl kiszüremlõ meglepõdött hangok és mászkálás törik meg. Bent a rodián a saját nyelvén utasítgatja társait. Elõveszem a lámpámat, felkapcsolom, a fényerõt pedig minimálisra állítom. Odaadom az öregnek majd az ajtó melletti fal fedezékébe állok. Az öreg szintén így tesz csak az ajtó másik oldalán. A detektort visszaállítom a mozgás érzékelésére és látom hogy egy alak az ajtó felé közelít. Megszorítom a kard markolatát és várok.
|
|
|
Post by Ki-Adi Mundi on Jun 20, 2006 19:36:43 GMT 1
Egy twi'lek rabszolganő jön ki, és mielőtt kiérne elétek, megszólal: -Uram, gazdám belátta, hogy nem tud titeket legyőzni. Feladja magát. Az öreg boldogan lép ki a fedezékből, ugyanis ha nem is Jedi, de közel áll a Jedik eszméihez. Ám a twi'lek csak erre vár. Egy lövést ereszt meg az öreg mellkasa felé. A lövés talál, és az öreg a földre zuhan. A szenzorod szerint viszont még él, de azonnal orvosi segítségre van szüksége.
|
|
|
Post by Aardwain van Landeen on Jun 20, 2006 21:56:50 GMT 1
A nõ ránéz. Nevetni kezd, és azt mondja: - Szegény vén bolond - és újabb lövésre emeli a fegyverét, ám én nem habozok. A twi'lek nõ elég közel áll hozzám és magam sem értem hogy miért nem törõdik velem. A kardommal nemes egyszerûséggel alulról felfelé végigvágom meztelen testét. A nõ felsikít, összecsuklik a sötétben és kileheli a lelkét. A rodián bentrõl kikiabál: - Ver'siic mi történt? Drága táncosnõm, szólj valamit! - Kiontottam a belét ahogyan a tiédet is kifogom - üvöltöm neki vissza és az ajtó túloldalára ugrom. Fedezékbe húzom az öreget. A mozgásérzékelõm szerint két alak közelít az ajtóhoz. Lépéseik csak úgy döngnek, mechanikus tagjaik hangját egyre közelebbrõl hallom. - Azt hiszed hogy ez a két ócskavas meg tud engem állítani? Nem tudod kivel állsz szemben! Jobb lesz ha elkezdesz félni. - kiáltom be a rodiánnak és visszaugrom oda ahol eddig voltam. Pont idõben mert az egyik droid pont akkor ér oda és acélöklével átüti a vékony válaszfalat, a másik pedig pont akkor lép be az ajtón. A kéken ragyogó kardommal lecsapom a robot egyik karját de a másikat rám emeli. Az utolsó pillanatban ugrom arrébb mert már tüzelni is kezd. Bukfencezem egyet és pont akkor érek a robot lábai elé amikor megfordul. Kihasználom a pillanatnyi elõnyt és felhasítom a páncélját a "combjától" a "mellkasa" közepéig. A robot nyikorogva roskad össze. Megpördülök a tengelyem körül és a halvány fényben látom hogy idõközben a másik droid is kiszabadította magát de még nem fordult el felém. Egy újabb bukfencet vetek a földön, felugrok majd átdöföm a nyakánál. Kirántom a kardot és visszahúzódok a fal mögé. - Látod hogy elintéztem ezt a két konzervdobozt? Add meg magad vagy téged is felaprítalak!
|
|
|
Post by Ki-Adi Mundi on Jun 20, 2006 22:02:37 GMT 1
Az egyik droid azonban képes még a rendszerei megrongálása után is rádlőni. A rodián boldog kiáltását hallod: -A fegyverrendszer külön energiaforráson van. Nem tudod megölni. De nem is kell. Megöllek. És ezzel eléd ugrik, kezében két darab vibrokarddal. Gyors vágómozdulatokat indít feléd, és látod, hogy tapasztalt harcos, talán jobban vív mint te. Egyszercsak az egyik pengével a fejed felé szúr, de mikor kivéded, észreveszed, hogy a másik pnge hatalmas sebességgel száguldik feléd. De a gyors sebesség miatt a penge elmozdul, és ahelyett, hogy megölne, csak egy kis sebet ejt rajtad. Alighogy megkönnyebbülsz, egyszerre két támadás jön feléd: egy a fejedre, és egy a lábadra.
|
|
|
Post by Aardwain van Landeen on Jun 20, 2006 23:06:00 GMT 1
Hátra ugrom, de megcsúszom a törmeléken és a hátamra esek. A rodián ki is használja a helyzetet és megpróbál a mellkasomra csapni, ám õ is megcsúszik a fal törmelékén és csapása erõtlenül csattan a mellvértemen. Ekkor felmarkolok egy marék törmeléket és a rodián nagy szemeibe hajítom. Ettõl megzavarodik mert a rodiánok nagy szemei nagyon érzékenyek. A szeméhez kap és köpködni kezd. Ekkor elõkapom a pisztolyom és fejbe lövöm. A kis zöld lény hangtalanul összeesik. Gyorsan visszateszem a pisztolyt a tokba felkapom a kardom és elintézem a robotot. Már csak egy twi'lek van, de most arra nincs idõ. Gyorsan visszahúzódok a fedezékbe és a mozgásdetektorra pillantok. A nõ még mindig a szobában van, de nem mozdul. Most van idõm ellátni az öreget. A hátizsákomból kiveszem az elsõsegély-készletet és a lámpa fényénél egy kis baktafolyadékot csorgatok a sebére és fájdalomcsillapítót adok neki. Ennél többet hirtelen nem tehetek. Ránézek a detektorra és látom hogy a nõ még mindig nem mozdul. Ez fura. Felemelem a lámpát a földrõl és bevilágítok a szobába. A berendezés fel van borítva, mindenfelé üres üvegek és kis kábítószeres zacskók vannak szerteszét. Az egyik sarokban megpillantom a nõt. Ruhátlan teste össze van görnyedve és sírás rázza. Nem látok nála fegyvert és közelebb lépek hozzá. Azt mondom neki: - Sajnálom kislány, nem hagyhatok tanúkat. A nõ rám néz és sírva könyörög. - K...kééére...eeem ne öljön mee...gg! Már majdnem megsajnálom amikor eszreveszem hogy alig láthatóan egy fellökött asztal alá akar nyúlni egy piszolyért. Úgy teszek mintha nem venném észre és közelebb lépek. Amikor közvetlenül elé érek egy kétségbeesett mozdulattal megpróbálja kirántani a pisztolyt, de én gyorsabb vagyok és elválasztom a fejét a testétõl. - Tényleg sajnálom - mondom majd kimegyek a szobából, felveszem a rodián kardjait és atmegyek Tahramhoz. Becsöngetek. Kisvártatva ki is jön és annyit kérdez: - Elintézték? - El - felelem röviden. - Magánál van a feje? - Jöjjön át és vágja le maga - mondom de õ szúrósan néz rám - Egyébként itt vannak a kardjai bizonyítéknak. - Az remek. - Nos én megtettem amit maga akart. Kérném a holokront.
|
|
|
Post by Ki-Adi Mundi on Jun 21, 2006 7:41:08 GMT 1
Tahram megszólal: -Rendben van, adom a holokront. Ám ekkor a rodián ront be a szobába, és egy sugárvetővel vadul tüzelni kezd rád. Néhány lövés súrol, és ő egyre pontosabban lő. Tahram nem csinál semmit kivéve hogy bekapcsolja a pajzsát és, élvezi a helyzetet. A rodián ordítva hozza a tudomásodra, hogy mi történt. -Azt hiszed nem számítottam ilyen aljas merénylőkre? Természetesen volt pajzsgenerátorom, ami hárította a lövést. Most pedig te halsz meg.
|
|
|
Post by Aardwain van Landeen on Jun 21, 2006 19:53:53 GMT 1
Ahogy megpillantom, hasra vetem magam és máris két vörös lézernyaláb süvít el felettem. Az egyik lézertöltet viszont lepattan Tahram energiapajzsáról és összetör egy értékesnek tûnõ szobrot. Tahram agyát elönti a düh. Fegyvert ránt és folyamatos káromkodás közepette veszettül lõni kezd a rodiánra aki még csak most döbben rá hogy Tahram is jelen van. A rodián a megbízómra emeli a fegyverét és õ is tüzelni kezd. Az össze-vissza cikázó lézernyalábok között megpróbálok fedezékbe húzódni egy hatalmas virágcserép mögé. Ekkor, hirtelen egy alak jelenik meg a rodián mögött és odakiált neki: - Hé, te zöld vakarcs! A rodián hátra fordul én pedig kiugrom a fedezék mögül, kirántom a kardom és keresztül döföm a humaniodot. A rodián kiejti a pisztolyt a kezébõl és elernyed a teste. Ahogy a kardot kirántom belõle megpillantom az öreget amint mellkasához szorít egy darab rongyot majd az ajtónak dõl és összeroskad. A biztonság kedvéért még egyszer nyakon szúrom a rodiánt. A kardom hegyével deaktiválom a pajzsgenerátorát és elveszem tõle, majd Tahram felé fordulok aki épp az összetört szobrát vizsgálgatja. - Mint látja Tahram, az apja gyilkosa immáron halott. - Igen, igen remek! - mondja, majd a szobájába megy és kihozza a holokront. - Ahogy megegyeztünk. Itt az apám gyilkosának teteme és itt van az igazi holokron maguknak. Elrakom a kardom és elveszem tõle a kockát. Mihelyt a kezemben van aktiválom a rodiántól zsákmányolt pajzsgenerátort, majd óvatosan kihátrálok a szobából. Felsegítem az öreget aki nagyon zihál de magánál van. Azt mondom neki: - Itt a kocka. Ez az igazi? - I...iiggen - válaszolja az öreg nehezen. - Rendben, akkor megyünk. Ahogy elhagyom Tahram lakását az becsapja az ajtót és minden gond nélkül eljutunk a liftig. Lemegyünk a fõbejárathoz és nagy nehezen eljutunk a hajómig a dokkba. Ott lefektetem az öreget egy ágyra és jobban megvizsgálom a sebét.
|
|