Post by Borka on Sept 28, 2006 18:20:28 GMT 1
A minap tanultunk egy szép kis verset Goethetõl. Nekem nagyon bejön. 
Goethe: A Tündérkirály
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
"Nem látod apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, a palástja leng...'
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."
"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."
"Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...'
"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."
"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon, -
táncolnak õk is, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük."
'Hát nem látod... ott - nem látod, apám:
s tündérlányok már várnak reám. -'
"Fiam, fiam, én jól látom: amott
a redves füzfák törzse ragyog."
"Úgy tetszek nékem, te drága gyermek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály...'
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s õ nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.
Mi a véleményetek a versrõl?
Goethe: A Tündérkirály
Ki vágtat éjen s viharon át?
Egy férfi, lován viszi kisfiát.
Úgy védi, takarja: ne vágja a szél,
átfogja a karját: ne érje veszély.
"Fiam, miért bújsz így hozzám? Mi bánt?"
"Nem látod apám, a Tündérkirályt?
Fején korona, a palástja leng...'
"Fiam, ott csak egy ködfolt dereng."
"Szép gyermekem, gyere, indulj velem:
sok tarka virág nyílik a rétemen.
Tudok csudaszép játékokat ám
s ad rád aranyos ruhákat anyám."
"Nem hallod, apám, a halk szavakat?
A Tündérkirály hív, suttog, csalogat...'
"Fiacskám, csendbe maradj, - ne félj:
a száraz lomb közt zizzen a szél."
"Szép gyermekem, jöjj velem, azt akarom:
megládd: lányaim várnak nagyon, -
táncolnak õk is, ha a hold idesüt
s majd álomba ringat gyönge kezük."
'Hát nem látod... ott - nem látod, apám:
s tündérlányok már várnak reám. -'
"Fiam, fiam, én jól látom: amott
a redves füzfák törzse ragyog."
"Úgy tetszek nékem, te drága gyermek!
Mondd: jössz-e velem, vagy elvigyelek?"
Édesapám, ne hagyj... ne - megállj:
megragad - elvisz a Tündérkirály...'
Megborzad a férfi, hajszolja lovát.
Fel, felnyög a gyermek, s õ nyargal tovább,
megérkezik, teste-lelke sajog:
ölében a kisfiú már halott.
Képes Géza fordítása
Mi a véleményetek a versrõl?
