Post by Norak Choa on Nov 13, 2006 22:46:13 GMT 1
Neve: Norak Choa
Faja: falleen
Neme: férfi
Kora: 24
Foglalkozása/kasztja: kalandozó; fejvadász; kalóz
Felszerelés, fegyverei, űrhajó:
Előtörténet:
Arcára elégedett, kissé cinikus mosoly ül ki. Hirtelen végigsimít a haján, majd megbizonoysodik róla, hogy minden hajszála a megfelelő irányba áll.
- Falleen lennék... a sors iróniája, hogy szülőbolygóm szintén a Falleen... legalább könyebb megjegyezni... ezt most jegyzi?
A másik szemébe néz, és tovább vigyorog. Mint aki élvezi a kihalgatást.
- Amúgy... miért nem vitt biztonságosabb helyre?... ez itt kicsit sem az...
Kezét megbánóan felemeli, és mint aki a felelőséget hárítja el magáról, úgy löki el a láthatatlan ellenséget. Hosszúkás, néhol pikkelyekkel borított ujjait párszor behajlítsa, majd kiegyenesíti.
- ... aztán majd emlékezzen a szavamra...
- Ahogy már említettem, a Falleen-on születtem... anyám... anyám Enora... énekesnő volt... míg meg nem halt... most azt hiszi, hogy érzéketlen vagyok, vagy valami ilyesmi. De nem, csak tudom, hogy öreg volt és elérkezettnek látta eltávozni... szép élete volt, kijutott neki mindenből, ami finom, szép és érzéki... szerettem, ahogy gyermek az anyját szeretheti...
Vállatvon, majd elfordul. Most valahogy nincs kedve kérdezője szemébe nézni. Végigméri a szürke falakat, majd gyorsan próbálja előkotorni legpontosabb időérzékét.
- Az apámra is kíváncsi gondolom... nos, ő egy furcsa tag. Sektois Choa... van erre egy szó...
Kicsit eljátszik érzékien vékony ajkaival. Formálja a szót, aztán elvigyorodik. Jobb keze két ujjával finom csiptetős mozdulatot tesz.
- ... szóval... Iparmágnás... ezt a szót kerestem... valójában soha nem tudtam, hogy mit jelent ez a szó... azt tudom, hogy mikor pénz kellett kaptam, de ha atyai pofonra volt szükségem, abból sem volt hiány...
Ezekután megint a beszélgetés magaslatán érzi magát és nevetni kezd. Nevetése kiegyensújozott, mintha minden egyes hanghulláma finoman és precízen lenne torkán kibocsájtva. Hosszúkán nyelvével villámgyorsan megnyalja ajkait.
- Remélem ezt lejegyezte... soha nem kérkedem az apám dühkitöréseivel... törtek ám nálunk a bútorok, csak kellett anyámnak egy rossz szót mondania... vagy elég volt, ha a rendügyészet kísért haza...
Újra öblös kacagásba kezd, ahogy visszaemlékezik régmúlt gyerekkorára.
- Fogalmam sincs, mit tud maga a falleen társadalomról, de nem nézem ki magából, hogy efféle ismeretei lennének... elég hozzá annyi, hogy tizenéves koromra megúntam a dolgom otthon...
Fenekét előrébb csúsztatja a széken, amin ül, majd kezeit a karfára fekteti. Éles körmeit annak végébe vájja.
- Ezekután elkezdtem tervezgetni... hajót tudtam volna szerezni... életemben először és utoljára hezitáltam... ez jó szó, nem?
Kérdőn néz a másikba, hátha lenne neki is hozzáfűzni valója, de az csak int, hogy akkor folytassa.
- Nem vettem meg a hajót... pedig szereztem elég pénzt apámtól és még egyszer annyit anyámtól... így ment ez nálunk... ha adott az egyik, kértem a másiktól is. Utaztam a pénzre...
- Még három évig maradtam otthon... néhány társam közben rég útra kelt... és tudja, ez nem is volt rendkívüli.. gyakori, hogy eszesebb, ügyesebb, éltre valóbb falleen kölykök fegyvert szereznek, bőrmellényt és nekivágnak a galaxisnak... ezt most furcsálja, de mi nem holmi zagyva emberek vagyunk... nem-nem...
Elégedett vigyora még szélesebb lett, sőt ahogy látta a férfi kérdő tekintetét, saját mimikáját sejtelmesebbre fogta.
- A harmadik év után... hé öregem, nemhogy kiszámolja hónapra pontosan... nem sok fogalmam van a pontos időpontokról... na segond... szóval még ott a Falleenon találkoztam egy férfival... csempész volt és kellett neki valaki, aki kis helyen is elfér, és legalább olyan gyorsan kúszik mint én...
Az "én" kiemelése képp hüvelykujjával mellkasára bökött.
- Ezt a férfit Daukonak nevezték... elég rendes tag volt a maga nemében... nem vert, adott kaját és tanítgatott... az a néhány munka, amit együtt végeztünk el, építő hatással volt rám.. élveztem... szinte minden zsiványtanyát *kuncog* bejártunk... Nar Shaddaan Daukot megölték... nem mondom, hogy megérdemelte, vagy épp ellenkezőleg... végül is társak voltunk vagy mifenék...
Újra vállat von, majd nyel egyett. Nincs már sok kedve folytatni, inkább körmét kezdi el piszkálni.
- Mi az hogy még nem végeztünk?... nekem kell itt emlékezni, meg érzelgősen kiteregetni a magánéletem... kíváncsi vagyok, ha az én kezemben lenne az a sugárpisztoly, akkor is így beszélne-e...
- Ám legyen... Nar Shaddaan meghúztam magam... a hajót, ami az övé... miénk volt eladtam... kisebb munkákat vállaltam a huttoknál... tényleg csak apróságok voltak, éhbérért... egy évet lehúztam ott is, majd felkéredzkedtem egy menekülteket csempésző szállítóhajóra... nem mondom, nagy árat fizettem ki nekik, de eljutottam a Torugára... imádom azt a helyet... ha nem megölni akarnak valamelyik kocsmában, akkor az életed legjobb üzletét kötöd meg...
Zöld ujjaiból sátrat formált köldöke felett, majd keresztbe tette lábait. Elkényelmesedve, kevésbbé vigyorogva folytatta - láthatólag bántotta valami.
- Szóval ott maradtam a Torugan... ott nem kérdezik tőled, hogy milyen papírjaid vannak... ott elélsz egy sugrápisztollyal, meg némi szerencsével... fél év alatt saját hajóval cikáztam a környéken és fejvadászkodtam... ugye így kerültünk kapcsolatba...
A férfire mereszti zöld szemeit, majd néhány másodpercig farkasszemet néztek.
- Fontos részletet felejtettem ki... Analaei Lirak... biztos ismeri... gyönyörű twi'lek nő...
Ajkába harap, ahogy a nőre gondol, számára egyetlenre.
- Ismeri ugy... az a nő... új színt hozott az életembe... soha nem éltem még úgy ki magam, mint vele... nem csak, hogy együtt kalandoztunk, hanem egy párrá is lettünk... de ha nem muszáj, ezt ne nagyon emlegesse neki, mert nem szereti, ha érzelgősnek állítják be...
Valahonnan a kívülről egyre erősödő zajok szűrődtek be a poros vájogkunyhóba.
- Ön is hallja?...
Norak elvigyorodott, majd fejével a fal felé bökött.
- Ez Analaei lesz... örültem a találkozásnak...
A férfi hirtelen tudatosította, hogy csapdába csalták, de késő volt bármit is tennie. A mögötte lévő fal hatalmas robajjal leomlott, és a elülő porban egy gyönyörű twi'lek nő körvonalai rajzolódtak ki.
- Késtél...
Figyelmeztette Norak, majd a meglepett fejvadász hirtelen érezhette a halál közelségét életében a legközeleb magához. A nő fegyverei hamar elsültek, és így veszett el Norak egyetlen vallomása és életrajza, amit valaha is készítettek a galaxisban... Analaei-val együtt eltűntek a városból...
Faja: falleen
Neme: férfi
Kora: 24
Foglalkozása/kasztja: kalandozó; fejvadász; kalóz
Felszerelés, fegyverei, űrhajó:
Előtörténet:
Arcára elégedett, kissé cinikus mosoly ül ki. Hirtelen végigsimít a haján, majd megbizonoysodik róla, hogy minden hajszála a megfelelő irányba áll.
- Falleen lennék... a sors iróniája, hogy szülőbolygóm szintén a Falleen... legalább könyebb megjegyezni... ezt most jegyzi?
A másik szemébe néz, és tovább vigyorog. Mint aki élvezi a kihalgatást.
- Amúgy... miért nem vitt biztonságosabb helyre?... ez itt kicsit sem az...
Kezét megbánóan felemeli, és mint aki a felelőséget hárítja el magáról, úgy löki el a láthatatlan ellenséget. Hosszúkás, néhol pikkelyekkel borított ujjait párszor behajlítsa, majd kiegyenesíti.
- ... aztán majd emlékezzen a szavamra...
- Ahogy már említettem, a Falleen-on születtem... anyám... anyám Enora... énekesnő volt... míg meg nem halt... most azt hiszi, hogy érzéketlen vagyok, vagy valami ilyesmi. De nem, csak tudom, hogy öreg volt és elérkezettnek látta eltávozni... szép élete volt, kijutott neki mindenből, ami finom, szép és érzéki... szerettem, ahogy gyermek az anyját szeretheti...
Vállatvon, majd elfordul. Most valahogy nincs kedve kérdezője szemébe nézni. Végigméri a szürke falakat, majd gyorsan próbálja előkotorni legpontosabb időérzékét.
- Az apámra is kíváncsi gondolom... nos, ő egy furcsa tag. Sektois Choa... van erre egy szó...
Kicsit eljátszik érzékien vékony ajkaival. Formálja a szót, aztán elvigyorodik. Jobb keze két ujjával finom csiptetős mozdulatot tesz.
- ... szóval... Iparmágnás... ezt a szót kerestem... valójában soha nem tudtam, hogy mit jelent ez a szó... azt tudom, hogy mikor pénz kellett kaptam, de ha atyai pofonra volt szükségem, abból sem volt hiány...
Ezekután megint a beszélgetés magaslatán érzi magát és nevetni kezd. Nevetése kiegyensújozott, mintha minden egyes hanghulláma finoman és precízen lenne torkán kibocsájtva. Hosszúkán nyelvével villámgyorsan megnyalja ajkait.
- Remélem ezt lejegyezte... soha nem kérkedem az apám dühkitöréseivel... törtek ám nálunk a bútorok, csak kellett anyámnak egy rossz szót mondania... vagy elég volt, ha a rendügyészet kísért haza...
Újra öblös kacagásba kezd, ahogy visszaemlékezik régmúlt gyerekkorára.
- Fogalmam sincs, mit tud maga a falleen társadalomról, de nem nézem ki magából, hogy efféle ismeretei lennének... elég hozzá annyi, hogy tizenéves koromra megúntam a dolgom otthon...
Fenekét előrébb csúsztatja a széken, amin ül, majd kezeit a karfára fekteti. Éles körmeit annak végébe vájja.
- Ezekután elkezdtem tervezgetni... hajót tudtam volna szerezni... életemben először és utoljára hezitáltam... ez jó szó, nem?
Kérdőn néz a másikba, hátha lenne neki is hozzáfűzni valója, de az csak int, hogy akkor folytassa.
- Nem vettem meg a hajót... pedig szereztem elég pénzt apámtól és még egyszer annyit anyámtól... így ment ez nálunk... ha adott az egyik, kértem a másiktól is. Utaztam a pénzre...
- Még három évig maradtam otthon... néhány társam közben rég útra kelt... és tudja, ez nem is volt rendkívüli.. gyakori, hogy eszesebb, ügyesebb, éltre valóbb falleen kölykök fegyvert szereznek, bőrmellényt és nekivágnak a galaxisnak... ezt most furcsálja, de mi nem holmi zagyva emberek vagyunk... nem-nem...
Elégedett vigyora még szélesebb lett, sőt ahogy látta a férfi kérdő tekintetét, saját mimikáját sejtelmesebbre fogta.
- A harmadik év után... hé öregem, nemhogy kiszámolja hónapra pontosan... nem sok fogalmam van a pontos időpontokról... na segond... szóval még ott a Falleenon találkoztam egy férfival... csempész volt és kellett neki valaki, aki kis helyen is elfér, és legalább olyan gyorsan kúszik mint én...
Az "én" kiemelése képp hüvelykujjával mellkasára bökött.
- Ezt a férfit Daukonak nevezték... elég rendes tag volt a maga nemében... nem vert, adott kaját és tanítgatott... az a néhány munka, amit együtt végeztünk el, építő hatással volt rám.. élveztem... szinte minden zsiványtanyát *kuncog* bejártunk... Nar Shaddaan Daukot megölték... nem mondom, hogy megérdemelte, vagy épp ellenkezőleg... végül is társak voltunk vagy mifenék...
Újra vállat von, majd nyel egyett. Nincs már sok kedve folytatni, inkább körmét kezdi el piszkálni.
- Mi az hogy még nem végeztünk?... nekem kell itt emlékezni, meg érzelgősen kiteregetni a magánéletem... kíváncsi vagyok, ha az én kezemben lenne az a sugárpisztoly, akkor is így beszélne-e...
- Ám legyen... Nar Shaddaan meghúztam magam... a hajót, ami az övé... miénk volt eladtam... kisebb munkákat vállaltam a huttoknál... tényleg csak apróságok voltak, éhbérért... egy évet lehúztam ott is, majd felkéredzkedtem egy menekülteket csempésző szállítóhajóra... nem mondom, nagy árat fizettem ki nekik, de eljutottam a Torugára... imádom azt a helyet... ha nem megölni akarnak valamelyik kocsmában, akkor az életed legjobb üzletét kötöd meg...
Zöld ujjaiból sátrat formált köldöke felett, majd keresztbe tette lábait. Elkényelmesedve, kevésbbé vigyorogva folytatta - láthatólag bántotta valami.
- Szóval ott maradtam a Torugan... ott nem kérdezik tőled, hogy milyen papírjaid vannak... ott elélsz egy sugrápisztollyal, meg némi szerencsével... fél év alatt saját hajóval cikáztam a környéken és fejvadászkodtam... ugye így kerültünk kapcsolatba...
A férfire mereszti zöld szemeit, majd néhány másodpercig farkasszemet néztek.
- Fontos részletet felejtettem ki... Analaei Lirak... biztos ismeri... gyönyörű twi'lek nő...
Ajkába harap, ahogy a nőre gondol, számára egyetlenre.
- Ismeri ugy... az a nő... új színt hozott az életembe... soha nem éltem még úgy ki magam, mint vele... nem csak, hogy együtt kalandoztunk, hanem egy párrá is lettünk... de ha nem muszáj, ezt ne nagyon emlegesse neki, mert nem szereti, ha érzelgősnek állítják be...
Valahonnan a kívülről egyre erősödő zajok szűrődtek be a poros vájogkunyhóba.
- Ön is hallja?...
Norak elvigyorodott, majd fejével a fal felé bökött.
- Ez Analaei lesz... örültem a találkozásnak...
A férfi hirtelen tudatosította, hogy csapdába csalták, de késő volt bármit is tennie. A mögötte lévő fal hatalmas robajjal leomlott, és a elülő porban egy gyönyörű twi'lek nő körvonalai rajzolódtak ki.
- Késtél...
Figyelmeztette Norak, majd a meglepett fejvadász hirtelen érezhette a halál közelségét életében a legközeleb magához. A nő fegyverei hamar elsültek, és így veszett el Norak egyetlen vallomása és életrajza, amit valaha is készítettek a galaxisban... Analaei-val együtt eltűntek a városból...