Lonan Aldan

[Lonan Aldan]

Az érdekel, hogy mi lett a kezemmel? Hát elmesélem... rövid leszek, mert fölösleges szót pazarolni... holmi csonkokra...

Már pár hónapja, hogy elhagytam a Jediket, mikor egy bolygóra tévedtem... bár már nem emlékszem, hogy mi volt a neve, de ma is le tudom írni, mennyire undorított a hely... az a sok fényes házfal, jóformán hogy nem aranyból épültek, és paloták, villák tűzdelték az egész fővárost... utáltam... információt gyűjtöttem a szakadár csoportokról, mikor egy kezdő, éppen kinevezett Jedi lovagba botlottam... átveréssel próbálkozott, és én mint ifjonc, kétségk közt, de belementem az ostoba játékba... hetekig csak ugráltatott, mint valami vásári majmot, bár visszatekintve annak is érzem magam... csak egy arasznyival lettem volna bölcsebb... csak egy kis megérzés... és akkor nem lennének fémesen kopogó, fémes fénylő újperceim... az az Átkozott elcsalt egy régi, félig föld alá, félig a föld felé épített romos épületbe... "Itt vannak szakadárok... kis csoport, de nagyon lelkes..." Most már nem nehéz kitalálni, hogy mi várt rám... ő erősebb volt, tapasztaltabb, bár túl vakmerő és így menekültem én el... öt ujperccel kevesebb maradt velem, de ő lábától szabadult meg... ma már bánom, hogy nem öltem meg ott és akkor, de ostoba és gyáva voltam... elmenekültem...

Bal kezem öt ujperce fém... remekül időálló és olajoznom se kell... enyhén karmosra készítettem a végét, így remek folytóeszköz lett... és egy kis mechanikus ráadással, behorpasztom a vasat... kérhettem volna rá bőrt is, de élvezem, hogy látszik...

[Lonan Aldan]

Pókvadászat a Kashyyykon

Zavart éreztem az erőben... igen, én a sötét jedi, aki csak saját céljaira használja az Erőt, megéreztem annak hívó jelét... Deltámmal a Kashyyyk primitív, wookik lakta földjére érkeztem. Nem pazaroltam időmet, hogy holmi falukat ismerjek meg, vezetőmül az Erőt választottam. Néhány órát, talán egy fél napot töltöttem azzal, hogy az Árnyföldének nevezett sötét erdőt járjam és egy nyugatalanító személyt keressek. Nemsokára rá is akadtam egy fiatal jedire, aki Teruyo Akerának nevezte magát. Szinte azonnal párbajozni kezdtünk, s bár nem volt jobb nálam, nem tudtam megölni. Próbálkoztam erőtrükkökel is, de a fiatal zabrak nem volt tanulatlan. Sőt, megéreztem benne a Sötét Oldal jelenlétét is. Ő azt állította, semmire nem emlékszik, és hogy az én szavaim hazugsgok - ám legyen... lehet az Erő félrevezet, de nem érzem teljesen elveszettnek a dolgot...

Miután a harc sehogy sem akart befejeződni, úgy döntöttem, most hátrahagyom ellenségem, és egy más helyen, más időben ütközöm meg vele. És akkor majd eldől, melyikünk az erősebb... a harc után egy mocskos wookie faluba mentem, ahol majdhogynem egy twi'lek férfiben botlottam fel. Egy büdös wookie vadásszal került összetűzésbe, aki aztán velem is szemtelenkedni kezdett. Azt hittem, az ízes kis szócsata után eltakarodnak, de a wookie harcolni akart... nem is harcolni, megmérkőzni! A twi'lek remek tolmácsnak bizonyult, így nemsokára újra Árnyföldén találtam magam, ahol egy barlangba vetettük be magunkat. Valami póklakta, átkozott hely volt - szinte minden méretben éltek ott, jó párat meg is öltem. Egy üregben víz alá kerültem, és egy hatalmas példány támadt rám. Sokáig küzdöttem vele, többször elejtettem kardom, de szerencsémre mindig meglett. Miután ezzel a szörnyeteggel végeztem, elhatároztam, hogy az életem sokkal fontosabb, mint holmi verseny. Elindultam arra, amerre a kijáratot sejtettem. Néhány méter után újra elkaptak ezek a szörnyetegek és néhány óra múlve tértem csak magamhoz. Mikor felébredtem, fejjel lefele lógtam egy járatban. A wookiet épp akkor falták fel a pókok - mit ne mondjak, nem volt egy rózsás látvány... Az Erő segítségével kiszabadítottam magam, és az összes körülöttem lévő pókot elpusztítottam. Ezekután már csak azon voltam, hogy kijussak... Ez sikerült is, és a twi'lek halálra rémülten állt kint. A többi wookie gyászolhatta a társukat, de a verseny eredménye szerint, minden ingósága engem illetet. A twi'lek férfi az egész rakomány trófeáért 3500 kreditet adott. Jutányos árnak tűnt, és amúgy is nagyobb szükségem volt kreditre, mint trófeákra... fárasztó és haszontalan kaland volt... túl sokat kockáztattam, de a becsületemért... megérte...