Buckalakók

[Palpatine]

Buckalakók

Faj: Buckalakó, taszken
Magasság: 180-200 cm
Õshaza: Tatooine sivatagvilága
Megjegyzés: Elszigetelten élnek a civilizácótól, primitív törzsi kúltúrában tengetik mindennapjaikat. Minden betolakodót megtámadnak, aki csak a közelükbe merészkedik, így védik otthonukat. Rendkívül agresszívak.
Tatooine ûrképe:



A buckalakók, más néven taszkenek a Tatooine kietlen világának vad õslakói. Számuk rendkívül megcsappant az utóbbó idõben, a bolygóra érkezõ telepesek visszaszorították õket a sivatag legeldugottabb részeibe, így szerencsére elég ritkán lehet találkozni velük. A bolygó ikernapjai õket is gyötrik, ezért ruházatuk vastag köpenybõl, és szövetdarabokból áll, így védekeznek az erõs napsugárzás, és hõség ellen. A homok ellen speciális védõszemüveget, és szûrõmaszkot használnak, amit szinte sose vesznek le, legfeljebb alvás közben. Jellegzetes fegyverük a gaffi bot, melyek igen súlyos sérüléseket tudnak okozni az ellenfélen.

Íme egy taszken:

És a gaffi bot:

Nyelvüket, mely fõképp kézjelekbõl, morgásokból, és üvöltésekbõl áll, egy átlagos ember, vagy humanoid számára szinte lehetelen megtanulni, legfeljebb csak a protokoll tolmácsok tudnak velük szótérteni, feltéve, ha nem verik szét elõtte. Õk minden idegent földrablónak hívnak, félnek hogy még a megmaradt földjeikrõl is ki fogják üldözni õket, és sajnos rettegésük jogos. Napról napra kevesebben vannak, ádáz harcot vívnak a természettel, és a technikával egyaránt, mely épp elég arra, hogy fent tartsa a fajt. Ha sokan lennének, talán már egész Tatooine lakosságát kiirtották volna, és a bolygót primitív bennzülöttek uralnák... A legtöbben csak állatnak tartják õket, de ez súlyos tévedés! A látszat ellenére rendkívül vigyáznak kultúrájukra, és történelmükre. A törzsbõl mindig kiválasztanak egy mesemondót, akinek szóról szóra meg kell tanulnia a taszken nép teljes történetét, mely a hosszú évezredek során egy szavat se változott. Egyes buckalakók szerint sok ezer évvel ezelõtt még zöld erdõk borították, és soha nem volt hiányuk semmiben, ám az Építõk (rakaták) jöttek, és leigázták õket, mint oly sok más fajt. Szerintük ezután indult a bolygó hanyatlásnak...
A mesemondóhoz mindig tartozik egy tanonc is, aki egész nap csak a hosszú históriákat hallgatja, és tanulja, mivel ezeket a szent szavakat tilos lapra, vagy kõbe írni, hisz azzal elveszne "értékük", mivel könnyen idegen kezébe juthatna. Ha az ifjú egy apró szavat is elhibáz, a mesemondó intésére könyörtelenül kivégzik...
A buckalakók szoros kapcsolatban, szimbiózisban élnek egy fajjal, a bantha-val. Szent állatként kezelik, ha bárki is bántani meri õket, annak fájdalmas véget fog érni élete... Legtöbbször hátasként használják õket, de annak ellenére, hogy hihetetlenül nagy teherbíró képességük van, (bár nagyon lomhák). Egy bantha-ra csak egy taszken ül, mivel szellemi kötelék van köztük, egy buckalakó nem teljes egy ilyen állat nélkül. Ha meghal kedvence, a faluból kitaszított lesz, és addig kell gyalogolnia a tûzforró sivatagban, míg nem új társra talál, vagy el nem pusztul a Dûne Tengerben. E szõrös állatoknak elég egyoldalú táplálkozása van, csak egy valamit hajlandóak fogyasztani, mégpedig a bantha abrakot, ami különbözõ szárított növényekbõl,(néha kis hússal ízesítve) áll. Kedvenc csemegéjük szagát akár egy kilométer távolságból is megérezhetik. A vadon élõ példányok mindig csordában járnak, hisz együtt több esélyük van a ragadozók ellen. Egyetlen fegyverük talán a fejükön levõ csavart szarvak lehetnek, bár ilyen lassúság mellett ez se ér sokat.

Ilyen egy bantha:

A csorda:

A buckalakóknál a legnagyobb elismerést azt jelenti, ha le tud gyõzni egy krayt sárkány, Tatooine csúcsragadozóját. Bár ez elég ritkán sikerül nekik, így szerencsére fentmarad a bolygó ökológiai rendje. De ha valamelyik vadásznak mégiscsak sikerülne ez, akkor ki kell szednie a legyõzött szörny szájából az úgy nevezett krayt gyöngyöt, ami egy kõ képzõdmény, ami a tûzfújás eredményeként jön létre a sárkány szájában. Egy ilyen kis gömbbel tudja bizonyítani otthon sikerét, amiért aztán hõsként fogják ünnepelni törzsében.
A taszkenek faluja legtöbbször csak egyszerû bõrsátrak sokaságából áll, ám néhány helyen egész erõs erõdítményeket, és enklávéket hoznak létre.
A buckalakókban több rejlik, mint ami látszik bennük, és nagyon sokat nem tudni róluk, mivel elég körülményes, és veszélyes a tanulmányozásuk, de egyszer talán többre is fény derül…

//Köszönet érte Wrytan Gurthnak!//