Sith Akadémia

[Ki-Adi Mundi]

//A kardot tartó oszlopon semmiféle vezeték sincs. Mikor átmész a másik szobába, ott találsz egy konzolt. Természetesen megnézed, hogy ki lehet-e kapcsolni vele az erőteret. Látsz is egy erőtér kikapcsolása feliratot, de aztán amikor kiválasztod, akkor kiírja, hogy előbb ki kell töltened egy tesztet. Másszóval az a két lehetőség áll a rendelkezésedre, hogy vagy kitöltesz egy tesztet ki tudja milyen kérdésekkel, vagy pedig beheckeled magad a rendszerbe.//

[Aardwain van Landeen]

- Nahát R2! Ez nagyon jó! Eljutok idáig és találós kérdésekre kell válaszolgatnom. Na neeee!! - elfut a düh, de valahol mélyen tudtam hogy ez nem fog olyan egyszerûen menni. Majd hirtelen eszembe jut egy ötlet.
- R2! Van olyan kábel a két terem között ami energiát szállít? - a robot nemleges választ ad - Valaminek kell lennie ami összeköti a konzolt és a kardot tartó oszlopot - A droid ismét csipog valamit - Igazad van R2, nem érzékelhetsz minden vezetéket.
Ez egy kicsit lelomboz. Sith nyelven nem tudok, és a hackeléshez sem értek igazán. - Gondolkozz Aardwain mit tehetnél! - korholom magamat. Aztán jobb ötletem nem lévén szétbontom a konzolt. A drótok kuszasága között találok három olyat, amely az oszlop felé tart. Mind a hármat átvágom.
A konzolon minden fény kialszik, és mintha az erõtér fénye is halványodna. Elindulok a kard felé, de a konzol mögöttem hirtelen felrobban. A detonáció lökéshulláma kirepít a konzolterembõl és a kard termének szemközti falához vág. Elvesztem az eszméletem.
Nem tudom mennyi idõ telik el mire magamhoz térek. A fejem és az oldalam iszonyatosan fáj. A jobb karomon cafatokban lóg a zubbonyom alatta centis sebek éktelenkednek, de úgy érzem semmim sem tört el. Teljesen sötét van. Ez egyszerre tölt el örömmel és rémülettel. Kitapogatom a lámpámat. Szerencsére megtalálom és még egyben is van. Felkapcsolom és a gomolygó füst már kezd oszladozni. Felállok és az oszlophoz megyek. A kard sértetlenül fekszik ott. Megérintem.

[Ki-Adi Mundi]

//Ahogy hozzáérsz a kardhoz, mintha az egész világ forogna. Úgy érzed, mintha erősebb, okosabb lennél mint eddig. Ebben a pillanatban valószínűleg még a Sith Sötét Nagyurát is nyugodtan megtámadnád. De a józan eszeddel rájössz arra, hogy valószínűleg ezért kell a kaed a megbízónak. Lehet, hogy nem csak úgy érzed, hanem ténylegesen is erősebb lettél. Elönt a kétely. Ha erősebbé tesz, akkor nem biztos, hogy a kardot a megbízónak kéne adni. Talán a Jediknek? Ők pedig nagyon gyakran titokzatosak, és álszentnek tűnnek. Egy biztos: valószínűleg ha magadnál tartanád a kardot, akkor mindenki üldözne. Ez egy komoly döntés lesz, amit gyorsan kell meghoznod.
Elmélkedésed közben R2 hangja érkezik hozzád:
-Beeeep-dííp-bííp-beeííp. (Mester, ott vagy? Már vagy egy fél napja nem válaszolsz...)//

[Aardwain van Landeen]

- Megvagyok R2! Csak egy kicsit elájultam mert felrobbant mellettem egy konzol. A karom megsérült ugyan, de nem súlyosan. A kardot is megszereztem, de vajon mit kezdjek vele? Iszonyatos ereje van. Ahogy tartom a kezemben, úgy érzem mintha sokkal erõsebb lennék és jóval okosabb. Bárki kezében ez a fegyver hatalmat ad és ezt a hatalmat bármire felhasználhatja. Vajon a Jedik tudnak a kard létezésérõl vagy csak a Sithek? Ha a Jedik tudnának róla már rég elvitték volna innen bármi áron is. Vagy tényleg a kardban van valakinek a szelleme és csak azok tudják megkaparintani akiket a kard szelleme akar. Ha meg a Sithek használták volna ezt, akkor ez a bolygó most egy "virágzó" civilizációnak adna otthont.
Ekkor megint egy képtelen gondolat villan az agyamba: mi van akkor ha ezt a kardot sem a Jedik sem pedig a Sithek nem tudják használni?
Ekkor a kis robot közli velem hogy kijavította a sérüléseket a hajón és megkérdezi hogy készüljön-e a felszállásra. Igent mondok neki. Már megszereztem amit akartam. Elindulok visszafelé a hajómhoz a karddal a kezemben. Néhány parázsló szemû szörnnyel találkozom ugyan, de nem mernek megtámadni.
- Félnek tõlem - gondolom magamban és ez megelégedettséggel tölt el, de egy kicsit megrémít. Hamarosan kiérek a barlangból, és az ûrhajó felé veszem az utam. Hirtelen teljes lesz a csend. Még a viharos szél is eláll. A csend fájdalmasan lüktet a fülemben. Az erõ egyre nagyobb bennem, és a tudás mely hirtelen jött ráébreszt mit kell tennem a karddal. Elérem a hajómat, és azt mondom az asztrorobotnak.
- Induljunk R2! Menjünk errõl a szánalmas bolygóról! Irány Korélia!

[Ki-Adi Mundi]

//A hajód szép lassan felszáll, majd kilép a bolygó légköréből. Az űrben R2 megszólal:
-Beep-bep-díííp-bíp. (Mester, az érzékelőink egy vadászt jeleznek. Hív minket.) Folytatás az űr topikban//

[Jabba Desilijic Tiure]

Amint belépsz az ősi Akadémiában, elámulsz attól a különös szépségtől, mely áthatja az ősi, de művészien díszítet romokat. Persze az ámulat nem tart sokáig, mivel egy Sötét Jediben az ilyen érzelmek gyorsan kihalnak. Helyette a figyelmedet a körülötted lévő környezet megvizsgálására fordítod.
A falak több helyen beomlottak, de nagyrészük még áll. A lyukak miatt a levegő cseppet sem dohos, de azért van benne valami nyomasztó. Előtted három folyosó indul el. A folyosók majdnem egyformák, jól díszítettek, de némi különbség azért van köztük: a középső kissé szélesebb, mint a többi, és a mintha egy nagy csarnokot látnál benne. Az előcsarnok tele van oszlopokkal. Az oszlopok jelentős többsége még mindig áll, de melletted van néhány ami feldőlt. Az egyik oszlop mögül egy félig oszló test kandikál ki, kezében egy kettévágott fénykard maradványaival.
Tehát itt az előző pár napban harc folyt. Erre utalnak az oszlopokon lévő vérnyomok és vágások is.

[Qiu'vor Tes]

Qui'vor elindúlt a középsô folyosón. Remélte a lehetô legjobb irányt választotta mert volt valami a helyben ami távozásra szólította fel. Ennek ellenére a fiú úgy érezte, hogy a síroknál elszenvedett kudarc után nem enged a megérzésének és bebizonyítja magának, hogy kiérdemli a Sötét Jedi nevet.

Nemsokára a tetemhez lépett. Lenézôen tekintett rá, látszott az arcán, hogy nem sajnálatot hanem kegyetlen szánalmat érzett halot társa iránt:

~Bolond félnótás! -gondolta- Azért kiváncsi lennék ki végzett veled! De fôleg arra, hogy itt van-e még.

Ekkor lehajolt és elkezdte átkutatni a testet, remélte talál valami hasznostat.

[Jabba Desilijic Tiure]

A test körül már nem volt semmi hasznos, mivel valaki megelőzött. Mindenét elvették, kivéve a ruháját, amit viszont nem szívesen hordanál, a rohadt emberi maradványok, és a iszonyatosan büdös szag miatt.
Továbbindulsz a középső folyosón, és nemsokára egy hatalmas, ősi csarnokhoz érsz. A falat mindenhol Sith írások borítják, melyeket nemigazán értesz. Mikor a csarnok közepére érsz, hirtelen kigyullad egy lámpaszerűség, majd hirtelen egy hangot hallasz magad mögött:
-Megérkezett az újabb áldozatom. Remek. Monnd el a neved Jedikém, mert szeretem tudni, kiket öltem meg.
Riadtan megfordulsz, de nem látsz senkit, csak egy árnyat a homályban. Rögtön arra gondolsz, hogy ő volt az előző teremben lvő szerencsétlen gyilkosa. És ha igazad ven, nehéz csata vár rád.

[Qiu'vor Tes]

Miután belátta, hogy semmi hasznosat nem fog találni tovább indúlt. Amikor hírtelen a semmibôl egy hang megszólította kicsit megrémült de ez semmi perc alatt elmúlt és a félelem helyét düh vette át:

-Nem vagyok Jedi! -jelentette ki ingerülten megpillantván az alakot- A nevemhez meg nincs túl sok közöd! De azért ne aggódj nem fog megszakadni a lánc, hogy tudni akarod az áldozataid nevét hisz ezuttal nem te leszel az aki élve fejezi be ütközetet!

Ekkor aktiválta kardja egyik végét és Makashi alapállásba helyezkedett. Tudta, hogy nem szabad lebecsülnie ellenfelét de azért egyenlôre még nem aggódott a csata végkimenetele miatt.

[Jabba Desilijic Tiure]

A várakozásaid ellenére a férfi nem támad rád. Aktivált fénykardjával tesz egy-egy mozdulatot, de egyébként teljesen mozdulatlan. Aztán feléd int a kezével, majd megszólal:
-Egy nagy francokat nem vagy te Jedi. Te ne csak a szavakkal mutassuk meg mit tudunk, gyõzzön a jobbik..jelen esetben én. Gyere!
Lassan megindulsz feléje, mikor egy éles villanás szántja végig a levegõt: egy lövedék az. Nyilvánvalóan egy mesterlövés lõtte, mert ott hasította a levegõt, ahol a szíved volt egy pillanattal ezelõtt. Semmiként sem menekülhettél volna meg, ha nem érzed meg az Erõben a veszélyt, és nem ugrasz arrébb.

[Qiu'vor Tes]

-Hát, garantálhatom, hogy nincs bennem világosság, vagyis nem vagyok Jedi! -kiáltott az alak felé- De te sokkal inkább tünsz annak. Tudtommal a Sötét Jedik nem szívlelik a kék pengét! Egy rendes Sötét Jedi vöröset használ! -fejezte be mondanivalóját egy gonosz vigyorral

El is indúlt ellenfele irányába amikor a semmibôl egy lövedék repült a szíve felé. Szerencséjére az Erôn keresztül ezt megérezte és még idôben férre tudott ugrani.

Meglepôdve nézett körül, nem értette pontosan mi történik. Tudta, hogy számíthat még ilyen alattomos támadásokra ezért elhatározta, hogy folytonos mozgásba kezd, hogy nehezebb célpontot nyújtson a lövésznek.

Ellenfele felé vetette magát és nyomban egy alulról megindított gyors csapással próbálkozott. Remélte, hogy idôközben észreveszi majd ki lô rá és végezhet majd vele is.

[Jabba Desilijic Tiure]

A fénykardjára vonatkozó utalás valószínűleg felbőszíthette az ellenfeledet, mivel dühös, artikulátlan üvöltésbe kezdett.
Ugyanez érződött akkor is, mikor rátámadtál, mivel az alulról jövő támadásodat alig tudta hárítani, mely így felsértette a bőrét. Felszisszent a találattól, majd ő is támadott. Felugrott, és ugrás közben a lábad felé vágott a fénykardjával. De mielőtt háríthattad volna, elrántotta a fénykardját, és szaltóját befejezve a hátadra célzott.
Közben egy pillanatra megláthattad azt is, aki rádlőtt, hála egy újabb fénysugárnak. Egy szürke bőrű weequay volt, aki tapasztalt harcos módjára tartotta a mesterlövészfegyvert.

[Qiu'vor Tes]

Qui'vor elégedetten mosolyodott el amikor felsértette ellenfele bôrét. Mindíg élvezte azt a pillanatot amikor a fénykard beleütközik a húsba és könnyedén keresztül szeli azt. Ezesetben csak egy nem túl mély, felületi sebet tudott ejteni de azért mégis pozitív hatással volt a fiúra hisz látta ellenfele nem olyan kemény mint amilyennek mutatja magát.

Qui'vor számított az ellentámadásra is. Kicsit ugyan megzavarta, hogy ellenfele az utolsó pillanatban megváltoztatta csapásának irányát de villámgyors reflexeinek köszönhetôen aktiválta kardja másik végét is és azzal védte a hátára tartó csapást. Ezután hagyta kicsit a Jedi-t és nyomban a Weequay felé vetette magát, óvatosan cikázva haladt felé, hogy nehezebben lehessen eltalálható. Mikor már elég közel volt Erôvillámokat kezdett szórni a mesterlôvész felé. Azért figyelt a háta mögé is, hogy ellenfele nehogy utólérje.

[Jabba Desilijic Tiure]

Az ellenfeledet könnyedén lehagyod, mikor a weequay felé mész. Ő azonban különös módon nyugodtan mosolyog, és további lövéseket ereszt meg feléd, melyek azonban nem találnak. Mikor a közelébe érsz, és villámokat kezdesz szórni feléje, akkor sem mutaja semmi jelét a meglepetésnek, csak tovább lő, te meg már előre mosolyogsz azon, hogy még egy halált okozhattál, mikor...
...nem történik semmi. A weequay ugyanúgy áll a helyén, és ugynolyan intenzitással lő rád. Aztán mikor kifogyott fegyverének tölténytára, előránt egy vibrokardot, és azzal ugrik feléd.
Közben te elgondolkozol azon, hogy mért is nem történt semmi, de aztán eszedbe jut egy megoldás. Energiapajzs!Igaz, hogy az ilyen hatáúak nagyon ritkák a galaxisban, nagyon drágák is, de minden bizonnyal a férfinak ilyen van!

[Qiu'vor Tes]

Qui'vor nagyon meglepôdött amikor ellenfele rezzenéstelen arcal várta a felé tartó villámokat de akkor mégjobban amikor azt tapasztalta, hogy egyetlen karcolás nélkül úszta meg a támadást. Végül mikor már a Weequay fegyvere kifogyott és az vibrokardot ragadott a Sötét Jedi tanonc rájött a sérthetetlenség okára.

-Szóval csak pajzsal vagy ilyen kemény? -kérdezte szánakozva- Sajnálom de ellenem az is kevés lesz. Végzek veled mocskos undormány!

Amint befejezte a mondatot gyorsan indúlt ellenfele felé és egyszerüen annak kardját támadta hisz tudta a fénykard kettészeli az egyszerübb fegyvereket. Félszemmel azonban még mindíg a hátánál lévô Jedit nézte mert tôle jobban tartott.