Pepos mester szobája/Magánkaland!/

[Luam Mold]

Itt található a bölcs mester, kinek kezében sok adat van, a gyerekek szüleinek hollétéről.

[Luam Mold]

Bekopog a szobába, ahol síri csend uralkodott.
~Hm, erős rezgések vannak az Erőben, érzek valamit!~gondolja, majd benyit. Pepos mester, több sütölővel körülvéve magát, erősen meditál, és látszik rajta, hogy elég megviseét.
-Öhm!-köhhint egyet Luam, majd közelebb lép. Odamegy, és kihasználva, hogy a mester nem látja, drimaszokat vág neki, mint egy gyerek.
~Ezt a mester kiskoromban is sokat láttam, akkor lett jedi lovag, jól bánik a karddal!~gondolja, majd észreveszi hogy a mester mosolyog.
-Luam, Luam, Luam, hányszor magyarázzuk, hogy az érzéseid, gondolataid elárulnak...nem bánok jól a karddal!mosolyodik el,d e egyáltalán enm zavart.
-Te viszont nagyot nőttél, mi járatban?-kérdi, de ez nem is igazán kérdés volt.
-Hát, adatokat kérek,a nylivántartásból a szüleimet illetően!-mondta Luam, de már így is örülhetett, hogy bejutott.
-Luam, te elmentél közülünk, nem jöttél soha vissza, Yoda mester rengeteget meditált a sorsodról, de azt mondta veszélyes lenne utánad menni!-mondja bölcsen használva a szavakat.
Veszélyes...-gondolkodik el, de visszatér a témához.-hagyjuk ezt mester, kérem adja ki az adatokat, nevet kort, hollétet kérek!-mondta követelve Luam.

[Luam Mold]

-Luam érzem rajtad, hogy a sötét oldal küszöbén álsz, nem adhatom ki az adatokat, abban csak kínt, és szenvedést találsz!-mondja Luamnak, majd lesüti a szemét.
~Kínt, és szenvedést?~gondolja, majd meglepődötten kérdez, de még nem akarja tudomásul venni az igazságot.
-Milyen szenvedést!-mondja erős hangon Luam.
-Luam....a szüleid...a szüleid MEGHALTAK!-mondja a mester, majd lesüti a szemét.
~Jázusom, ez lehetetlen...mégcsak nem is láttam őket!~gondolja magában, majd mérhetetlen düh homályosítja el látását.
-Kik ölték meg őket!?-kérdi indulatosan.
-Luam..-de belevág a szavába.
-Mester nem akarok üvöltözni...KIK TETTÉK!-teszi hozzá hangosan.
-Luam állítólagos tungok tették őket el láb alól, fejvadász klán...vagy ilyesmi...de ennek már...már 1 éve!-mondja ammester lesütött szemmel.-Nem tudsz a végére járni!-mondja, majd még lejjebb emeli tekintetét.
~Neme?~kérdi magától még mindig dühösen, de szánalmat, és fájdalmat nem érez. Nem ismerte a szüleit, és errőla Jedi Tenács tehet, elkülönítették a családjától.

[Luam Mold]

-A nyomorult Rend az oka!-mondja félig könnyezve.-Mégcsak nem is láttam őket!-mondja mostmár tényleg könnyeket eresztve.
-Luam nyugodj le, ne próbálj változtatni rajta, aza sötét olda-ezúttal Luam keményen belevág a modatába.
-Kussoljatok a sötét oldalról, megjárta már a poklot is, és még mindig jedi vagyok..nem?....NEM?-mondja keményen, és szeméből könnycseppek egésze árad.
-Luam ne hibáztass senkit!-mondja határozottan a mester, de nem tehet semmit, egy kifejlett zabrak jedivel szemben.Szeme újra vérvörös lett, és izzott a dühtől.
-Én soha nem állok át a sötét oldalra, tudd meg, én magam ura vagyok!-mondja, majd aktiválja fénykardját, és mesterre fogja.
-Most azonnal elmondod, kik ölték meg és hol, nem érdekel, hogyan, de ha nem teszed, felkoncollak...hozzáteszem nem állok át ettől sem!-mondja még durvább határozottabb hangon.

[Luam Mold]

A mesteren, érezhető volt, hogynem akar ellenállni. Könnyedén legyőzhette volna, de inkább segíteni akart. Érezte, hogy Luammal nincs mit tenni.
-Luam, én elmondom neked, hogy hol történt, de meg kell értened, hogy az ügynek, nem járhatsz a végére!-mondta a mester, teljesen nyugodt hangon.
-Azt majd meglátjuk, de most...az adatokat!-mondja Luam, és vár.
-Anyádat Urul Ne’Thmoanak hívták, apád Agendo Mold néven volt ismert. NEm tudunk többet. Apádék a Rakata Primera költöztek, hogy távol élhessenek a civilizációtól, ott egy börtön, vagy akármilyen szökésnek estek áldozatul!-mondta a férfi, és becsukta a mappát.
~Rakata Prime, a fene egye meg, az egy iszonyatosan elfeledett bolygó!~gondolta, majd inaktiválta fénykardját, és elmosolyodott, ami a mestert meglepte.
-Ne ilyedjen meg tőlem én nagyon kiszámíthatatlan elme vagyok!-mondja elismerően a zabrak.

[Luam Mold]

-Észrevettem már Luam, de kérlek, ne hagyd, hogy Erőd a rossz oldalt szolgálja, maradj, amennyire tudsz, a fény ösvényén, ezt a tanácsot tudom neked adni!-mondta a mester, mert semmit sem kezdhet egy felnőtt bújdosó jedivel. Már semmi esélye, hogy újra jedivé váljon, vagy akár jedi lovaggá.
~Megtudtam amit akartam, hát akkor mennem kéne, mielőtt lemegy itt a nap!~mosolygottt megint teljes fényében, Luam annyira kiszámíthatatlan lelkülető, és annyira vidám, és élvezi életét, hogy bámely nőnek megtetszhet a stílusa, és megkörnyékezné az ifju jedit.
-Köszönöm mester, ígérem, nem leszeka dark side szülötte, nem teszem meg, mint olyan sokan közülünk, életemet feláldoztam a jediknek, sokszor próbálkoztak, hogy megtörnek, de még egyszer sem sikerült, úgy érzem, hogy a természetemből adódik, hogy teljesen ellenállok ennek az érzésnek...nah de most mennem kell, mindent köszönök!-mondja Luam, majd sarkon fordul, és még az ajtóban int egyet a mesternek, aki mosolyogva rázza a fejét, mert biztosan tudja, hogy Rakata Primeon, már nem talál semmit a zabrak jedi.