Hosszú tó

[Gerr'IUs]

A tó rejtett leszállópályaként funkcionáll, melynek a felszine felett repülve meg lehet közelíteni a barlang száját, belsejében pedíg egy hangár helyezkedik el, ahol a szürke jedik gépei sorakoznak.

[Gerr'IUs]

Az érkezô hajó közel a víztükörhöz suhant. Triion, Gerr irányításának hála hamar megtalálta az amúgy nehezen észrevehetô hangárbejáratot is.

Nemsokára az YT-1300-as berepült az erôd belsejébe.

[Gerr'IUs]

Gerr újdonsül gépével végigsuhat a víztükör fölött majd egy vad rántással hirtelen emelkedni kezdett.

-Méghogy nincs szükségük rám? -kiabálta dühösen- Akkor hát viszlát Tund, viszlát Nagoon tanítványai!

[Darken Keinar]

Sebesülésekkel borítva érkezek a vízbe, és még egy lézersugár is eltalálta a vállam. Nem bírom mozgatni a bal kezem, és a jobbal sem tudok rendesen úszni. Egyre mélyebbre süllyedek, és kezd fogyni a levegőm, míg tudom, hogy a felszínen fejvadászok várnak rám, és ha felúszom, végem. Az egyetlen lehetőségnek az tűnik, ha elég ideig maradok a víz alatt ahoz, hogy odafent azt hidjék meghaltam, ehez azonban ismét az erőhöz kell folyamodnom. Kiürítem a tudatom, és hagyom, hogy átáradjon rajtam az erő. Lelassítom a szervezetem működését, így annak kevesebb levegőre lesz szüksége. Lassan tellik az idő, és minden másodperc egy örökkévalóságnak tűnik. Mikor már az erővel sem bírnám tovább, egy elkeseredett erőlökéssel fellököm magam, a tó tükre felé. Torpedóként szelem át a vizet, és kiérve a vízből érzem, hogy levegő áramlik a tüdőmbe. Körülnézek, és látom, hogy egy barlang belsejében vagyok.

[Darken Keinar]

Nagy csobbanás közepette a tóba érkezek. A hideg víztől libabőrös leszek, de most nem törődök ezzel. Egy erőteljes rúgással feltolom magam a vízfelszínre, magy úszni kezdek előre. Becsukott szemmel.
Hagyom, hogy az erő átjárjon, és vezessen utamon, miközben reménykedek benne, hogy megtalálom a tónak azt a részét, ahol nemrég bemenekültem a vízbe. Rossz érzés fog el.
~Akkor csaknem megfulladtam.~
A sötét víztől még idegesebb leszek. Veszélyt érzek, valahonnan a mélyből, és pár pillanat múlva, valami hozzáér a lábamhoz. Abbahagyom az úszást, és lenyúlok a fénykardomért, de még nem csatolom le az övemről.
~Biztos csak egy hal...Túl ideges vagyok.~
Amint átsuhan ez a gondolat a fejemen, valami megragadja a lábam, és leránt a mélybe. Elkeseredetten próbálok kiszabadulni, de valami egyre erősebben szorítja a lábam. Egy kígyószerű teremtmény lehet. Egyre lejjebb érek, és a víz egyre hidegebb. Kezdenek megdermedni az ujjaim, és az oxigénhiány tünetei is megjelennek rajtam. A lény felé indítok egy erőlökést, de nem erszt el, sőt sikeresen lejjebb toltam magam a vízben. Hirtelen feltűnik a lény feje előttem, és hegyes fogaival a fejem felé lendül. Két kézzel elkapom a kígyó fejét, és próbálom eltolni azt magamtól, de nem sikerül. A hegyes fogak egyre közelebb kerülnek a nyakamhoz, és utolsó lehetőségként a fénykardomhoz nyúlok. Az erő segítségével a kígyó hasa felé fordítom, és aktiválom. A vízbe vér, és belek áramlanak, és ezzel egy időben megszúnik a lény szorítása. Teljes erőmből úszni kezdek a felszín felé, és sikeresen elérem azt.
~Na ebből elég. Tőbbé be nem jövök ebbe a tóba!~
Egy nagyobb erőugrással a partra kerülök, és elégedetten látom, hogy ismerős a hely.