Post by Quinlan Vos on May 8, 2006 9:40:18 GMT 1
Történelem
A Mon Calamarinak, ennek a furcsa kétéltû humanoid fajnak a Calamari, egy a Külsõ Perem szélén keringõ, hatalmas kiterjedésû, mély óceánokkal borított kék bolygó az otthona. E hatalmas óceánok szinte a bolygó egész felületét beterítik, csak kevés száraz területet hagyva szabadon. Ám ezek a vízzel el nem árasztott részek is, többségükben tartózkodásra alkalmatlan ingoványos, mocsaras területek. Az úszó városaikban élõ Mon Cal-ok nem az egyetlen értelmes lények a bolygón. Az óceánok mélyén lakó Quarren-ekkel osztják meg világukat. Calamari oly távol esik minden fontosabb kereskedelmi csillagsztrádától és fõbb katonai hajózási útvonaltól, hogy a vízi világban élõ két értelmes faj évezredeken át szinte hermetikusan elzárva, a Galaxis más civilizációitól teljesen elszigetelõdve fejlõdhetett. Ezért néhány Calamari gondolkodó egyszerûen úgy vélte, hogy fajuk és világuk egyedülálló az Univerzumban. Sõt civilizációjuk fejlõdésének bizonyos szakaszában egyesek még azt is megkérdõjelezték, hogy rajtuk kívül egyáltalán létezik más értelmes élet a Galaxisban.
Az ûrbõl nézve oly szépen csillogó, nyugodt kék gyémánt, a Calamari történetét azonban tûzzel és vérrel írták. Az agresszív Quarrenek évszázadokon át húzódó pusztító háborút viseltek a békeszeretõ Mon Cal-ok ellen. Rövid békés korszakok és hosszú háborús évek követték egymást századokon át. Már úgy tûnt, hogy a végsõ békére nincs is esély. Az újból és újból fellángoló háborúskodásnak végül nem a halált osztó fegyverek vetettek véget. A legutóbbi háborúba felül kerekedett Cal-ok elkülönítették a Quarren ifjak egy egész generációját és saját gyermekeikként nevelték fel õket. Megtanították nekik a béke, a szeretet szavát és átadták mindazt a tudást, amit a Mon Cal-ok a békés együttélésrõl az évezredek alatt felhalmoztak. Majd miután az ifjú Quarrenek felnõtté váltak visszaküldték õket saját fajtájuk közé. Azok pedig, mint megannyi messiás terjeszteni kezdték a Tanítást, a mestereiktõl kapott igét. Késõbb gyermekeik majd unokáik születtek, aki már apáik békét keresõ hitében nõttek fel. Az új generációk már nem akarták a háborút és nem is értették, hogy miért is lobbant fel egykor a gyilokra hívó, pusztító láng. Az egykor háborút viselõ Quarrenek pedig lassan megöregedtek, meghaltak és magukkal vitték a sötétséget, valamint õseik minden harcba hívó gyûlölet szavát.
A Nagy Háborúk után végre békés évek következhettek. A calamariak kitörve a vízzel borított bolygó fogságából végre fajuk minden tudását a csillagok, a végtelen ûr megismerésére fordíthatták. Hajtotta õket az ismeretlen civilizációk, az új világok, értelmes idegen lények megismerésének vágya. A Quarrenek, ez az agresszív népség felett aratott; az értelem diadalaként elkönyvelt gyõzelmük pedig számûzte minden az ismeretlen világoktól való félelmüket. Nem tartottak attól sem, hogy egy esetleg jóval magasabb technológiai szinten álló civilizációval való kapcsolatfelvétel bármilyen a saját fajuk szabadságát és fennmaradását veszélyeztetõ következménnyel járna. Évtizedeken át tartó hiábavaló kutatás után az elsõ kapcsolatfelvétel végül óriási ünnepléssel járt.
Aztán újabb évek teltek el és az egykor oly nagy örömmel ünnepelt felfedezés lassan csak egy távoli, ködös emlékké vált. Calamarit gyorsan elnyelte a Galaktikus Birodalom feneketlen gyomra. A kék gyémánt nagy kísértést jelentett. Sok magas beosztású birodalmi kormányhivatalnok is szívesen rátette volna a kezét erre az ártatlan világra. Azonban a csatlakozás nem csak hátrányokkal járt. A Birodalmi Erõk felügyelete alatt a bolygó ipari potenciálja soha nem látott fejlõdésnek indult. A hirtelen beáramló, a Galaxis más fajai által felhalmozott tudás segítségével a Calamari technológia évtizedek alatt olyan szintre fejlõdött, amit természetes úton talán csak több ezer év alatt érhetett volna el. A Calamariak megtanulták, hogyan ötvözzék a más fajoktól és a Birodalomtól átvett technológiáját saját hagyományaikkal. Gyorsan tanultak és civilizációjuk rövid idõ alatt teljesen integrálódott a fennálló galaktikus gazdasági rendszer, csillagokat átszövõ hálózatába. A fejlõdés oly mértéket öltött, hogy már a belépés után eltelt évtizedet követõen jókora szeletet vághattak ki maguknak a Birodalmi beszállítók gigantikus tortájából. Ipari termelésük gerincét a hajó és a katonai gépgyártás adta. Csodálatos, modern, személyszállító luxusjachtok és a Birodalmi Haderõk megrendelésére készített csúcstechnológiájú gépek és eszközök hirdették a Calamariak tudását.
Bár gazdaságuk beolvadt a nagy rendszerbe, az idegen fajok közt fennálló civilizációs különbségek valamint a kialakult, gyors fejlõdés integrálta erõviszonyok eltolódása mégis sok problémát okozott. Az alapvetõ viselkedési jegyeket meghatározó, gondolkodásbeli különbségek végül viszályt szültek és destabilizálták a Mon Cal-ok és a Quarrenek sok évi küzdelem után kialakított nyugodt, békés életét is. De a Birodalom sem tagadta meg önmagát. A Palpatine császár által irányított sötét hatalmak nem tûrtek meg semmiféle ellenállást. Calamarit, mint a Birodalom egyik legjövedelmezõbb gyarmatát tartották számon, és a legnagyobb haszon betakarítására törekedtek. A Calamariak viszont nem így képzelték jövõjük alakulását. Az idegenekkel való találkozás sok éven át dédelgetett álma két évtized alatt rémálommá vált. Az egymást oly gyakran váltogató, a bolygó birtokjogáért egymással rivalizáló, kapzsi hivatalnokok és kormányzók csak tovább növelték a problémát. Az õslakókat semmibe vevõ, rasszista rendeleteik helyenként hatalmas ellenállást váltottak ki. A hivatalnokokat és tisztviselõket gyakran erõszakkal kitelepített Calamariak lakhelyén szállásolták el és sok helyõrség számára is hasonló módszerrel biztosítottak területet. A helyenként kirobbant nem túl erõs és szervezetlen felkeléseket persze azonnal leverték. Ám a szabadságuk korlátozása miatt fellázadt Calamariak többségét a birodalmi rohamosztagok kegyetlensége nem félemlíttette meg, sõt a hazafias érzelmek tüzét csak tovább szította.
Aztán egy nap betelt a pohár. Az ellenállás addig csak itt-ott halványan pislákoló lángja hirtelen berobbant. A Mon Cal-ok és a Quarrenek fegyvert ragadtak és elnyomóik ellen fordultak. Az immár szervezett formát öltött, egységes felkelés meglepetésként érte a megszálló csapatokat. A Calamariak meglepõ módon rövid idõ leforgása alatt meghátrálásra kényszerítették és elûzték kegyetlen elnyomóikat. A császár válasza azonban nem késett sokáig. A Birodalmi Haditengerészet orbitális pályára állt csatahajói bombázni kezdték a Calamariak úszó városait.
Ennél többet viszont nemigen tehettek. Bár a bombázások iszonyú pusztítást okoztak, de nem törték meg az ellenállást. A Külsõ Perem világai még a hypertéren át is nagyon távol estek a Coruscanttól. De a Calamariaknak ennél hatékonyabb védelemre volt szükségük, ezért aláaknázták a rendszerükbe érkezõ összes kilépési pontot. A térkapuk kiiktatása érzékenyen érintette a térségben állomásozó Birodalmi csapatokat. Nem is kockázatták meg az áttörést. Az aláaknázott kilépési pontokat azután sokáig csupán a Flotta robbanóanyaggal felszerelt kutaszdroidjai használták. A robbanótöltetek okozta lökéshullámok az ártatlan civilek ezreivel együtt a Calamariak naivitását is elsöpörték. Örökre. Jól tudták, hogy amíg Palpatine császár szilárdan ül sötét trónján, a kegyetlen, minden ellenállást megtörõ újabb megszállás bármikor bekövetkezhet.
Még ha oly erõs és magas technológiai szinten álló civilizációval is
büszkélkedhettek, a Mon Cal-ok egymagukban nem szállhattak szembe az egész Birodalommal. Az egység, akkor még csak formálódó Lázadók Szövetsége volt a sikeres harc egyetlen útja. A Birodalom által terrorizált népek összefogása sok elõnnyel járt minden abban részvevõ fél számára. A Calamariak bár ha csak kis idõre is, de fellélegezhettek hisz a Lázadók partizán akciói elterelték és megosztották a Birodalomi Haderõk figyelmét. A Szövetség pedig esélyt kapott egy új, az ellenállást vezetõ, forradalmi, galaktikus kormány megalakítására. A mindentõl oly távol esõ Calamari rövid idõ alatt a Lázadók egyik legfontosabb bázisává, valódi hátországgá vált. Ipari termelésének legnagyobb részét a Szövetség szolgálatába állította és a szabadságharc csúcstechnológiájú fegyvereinek legfõbb szállítója lett. Amíg Calamari nem csatlakozott, a lázadók szedett-vedett flottája nem jelentett nagy veszélyt a Birodalom számára. De fordult a kocka. A Mon Cal-ok hatalmas, átalakított és felfegyverzett cirkálói már jó eséllyel vehették fel a harcot a birodalmi rombolókkal.
Mon Calamari MC80 csillagcirkáló
Hossz: 1200 m
Személyzet: 5156 fõ kiszolgáló személyzet és 246 tüzér
Szállító kapacitás: 20000 tonna teher és 1200 katona
Fedélzeti fegyverek: 48 turbólézer üteg, 20 ion ágyú, 6 vonósugár projektor
Vadászgépek: 3 vadász század - 36 harci gép
A hatalmas Calamari csatahajók a Köztársasági Flotta gerincét alkotják. Ezek a monstrumok majdnem olyan gyorsak és strapabíróak, mint a Birodalom csillagrombolói. A Calamari cirkálókkal történt elsõ összecsapások után a Birodalmi Haditengerészet bár vonakodva, de kénytelen volt beismerni, a Mon Calok magas szintû hajóépítési és hadmérnöki tudását. De hosszú volt az út idáig és bizony a császári Flotta sok hadihajóval fizetett ezért a felismerésért.
A Calamari cirkálók valaha polgári felhasználásra épített, fegyvertelen, mozgó városok voltak. A Mon Cal-ok ezeket a gigantikus hajókat használták az idegen világok és távoli rendszerek felkutatására. A sok évi elszigeteltség és a pusztító polgárháborúk után a felfedezés lázában égve egész generációk indultak útnak fedélzetükön. Nem meghódítani, hanem megismerni vágyták a Galaxist. Kíváncsiságukért és naivitásukért azonban nagy árat fizettek. Ünnep, dicsõség, technológiai forradalom majd megszállás és rabság. Calamari történetének utolsó két évtizede néhány szóban összefoglalható. Nem telt el túl sok idõ. A polgárháború után született generáció még épphogy csak kinõtt a kamaszkorból, mikor az oly rég óta áhított békét birodalmi bombák és rakéták tépték darabokká. A Lázadók Szövetségéhez csatlakozó Calamarinak nem volt választása. Átalakították és felfegyverezték hatalmas cirkálóikat, hogy szembeszállhassanak elnyomóikkal. A sikeres harchoz szinte minden a rendelkezésükre állt. A valaha a Birodalmi Haderõk megrendeléseinek kielégítésére épült, a Calamari körül orbitális pályán keringõ hajógyárak váltak a Szövetségi Flotta legfontosabb beszállítóivá.
Úgy tartják, hogy minden Mon Cal cirkáló egy egyedi mûalkotás. Nincs két egyforma hajó. A szenzor és pajzsgenerátor kupolákkal, megfigyelõ-, irányító- és ágyútornyokkal borított hengeres keresztmetszetû sárkány valóban összetéveszthetetlen bármely más faj által épített hajóval. Az elsõ pillantásra kusza, zavaros, néhol aszimmetriát mutató szerkezet egy calamari szem számára, maga a testet öltött harmónia. A hajók átalakításánál és ez a Szövetség egészére is jellemzõ, talán a kompatibilitás problémája volt a legnagyobb kihívás. Bár a Calamari cirkálók Mon Cal irányítás alatt szolgálnak, a navigációs és harcászati rendszerek szabványosítása mégis elengedhetetlen volt a kapcsolattartás és a hadmûveletek összehangolása miatt. De végül ezt is megoldották. E leviatánok többségét, hatalmas tömegük miatt egyáltalán nem használják légköri repülésre. Ezért építésük során a repulzorokat teljesen el is hagyták. A calamari hadihajókat orbitális pályán keringõ üzemekben építik össze, az ûrbe települt gyárakban készült elõre gyártott panelekbõl, így ezek a gépek szolgálatuk egészét a világûrben töltik. Azonban néhány kisebb példányt mégis alkalmassá tettek az atmoszférán belüli közlekedésre. Ezeknek a repulzoros hajóknak késõbb aztán nagy hasznát is vették Calamari evakuációjánál, hat évvel az Endori csatát követõen. A hadihajók fény alatti és hyperürben történõ mozgását hypertér modulátorral felszerelt hatalmas ionhajtómûvek biztosítják. A megszállás két évtizede alatt a Mon Cal-ok kiváló eredményeket értek el az ion meghajtású hajtómûvek fejlesztésének terén. A Birodalomtól átvett technológiát e területen is egyesítették saját addig elért fejlesztési sikereikkel. Az extrém magas hõmérséklet elviselésére képes, üzem közben kék színnel izzó fúvókák kifejlesztése mérföldkõnek számított az ionmeghajtás területén. Ám a hatalmas tehetetlenségû testek precíz manõverezésének megoldása sem volt kisebb jelentõségû tett. A hajtómûvek kiömlõire szerelt elektromágneses tolóerõ-vezérlõ gyûrûk akkoriban forradalmi jelentõségû fejlesztésnek számítottak.
Az egyik leghíresebb Calamari cirkáló Ackbar admirális parancsnoki hajója a Home One volt. Ez a hatalmas mintegy 3700 m hosszú monstrum a Birodalmi rombolók méltó ellenfele volt a nagy Endori csatában. Fedélzetén 10 vadászszázad, azaz mintegy 120 harci gép állomásozott. Ez már önmagában is hatalmas tûzerõt jelent, nem is beszélve a fedélzeti fegyverekrõl. A 29 turbólézer üteg, a 36 ion ágyú, a torpedó és rakétavetõk valamint a vonósugár projektorok teszik csak igazán félelmetes fegyverré. Az ágyútornyok a burkolaton elszórt csepp alakú, 4-5 m hosszú púpokban ülnek. Ezek a púpok páncélborításuk révé hatásos védelmet biztosítanak az ütegeknek és tüzéreiknek egyaránt. Viszont ez a telepítési megoldás sajnos nagymértékben korlátozza a fedélzeti fegyverek tûzívét. Míg az ágyúcsövek orr-tat irányban kielégítõ gyorsaságú célkövetésre képesek, addig fel és le csak korlátozott mozgást végezhetnek. A cirkáló passzív védelmét a törzs egészének erõs páncélborítása és a hihetetlen hatékony védelmet biztosító pajzsgenerátorok adják. A Mon Cal-ok által kifejlesztett erõtér generátorok a legjobb ilyen típusú berendezések. A kb. 50 db generátor összeköttetésben áll egymással. Egy intelligens vezérlõrendszer által képesek energiájuk átcsoportosítására, ha a hajó egy adott részén fokozódik a lõ terhelés. A pajzsok terhelésének fokozódásával párhuzamosan természetesen a generátorok fokozzák energiatermelésüket is így a védernyõ vastagsága egy terhelési szintig tulajdonképpen állandó marad. A hajót körülölelõ mezõ átlagos vastagsága mintegy 60 m.
A Home One a legnagyobb és legerõsebb MC80-as cirkáló, egy különleges igények alapján, különlegesen felszerelt gépezet. A többi ilyen osztályú hadihajó már kisebb méretekkel és kevésbé brutális haderõvel rendelkezik. Azok "csupán" három századnyi, azaz 36 vadászgépet hordoznak. A fedélzeti fegyverzetüket 48 turbólézer üteg, 20 ion ágyú és 6 vonósugár projektor adja. Az MC80a, MC80B és az MC90 jelzésû változatok is hasonló tûzerõvel bírnak.
A hajón szolgáló mintegy 5200 fõ nagy része persze nem Calamari, hanem más idegen faj, a hatalmas cirkálók irányítását és parancsnokságát mégis kizárólag Mon Cal-ok biztosítják. A calamariak, speciális anatómiájuknak megfelelõen alakították ki ezeket a szekciókat. Hosszú vékony ujjaikkal az emberek és más szárazföldi életre specializált humanoidok által használt vezérlõ konzolok kezelhetetlenek lennének. Ezért a hajók manõverezését speciális a testükre szabott, mozgó parancsnoki emelvényekbõl irányítják. A központi kijelzõk csak az õ hatalmas szemük számára fókuszálható formában sugároznak, az emberi szem számára ezek a holo vetítõk által közvetített képek torzak és értelmezhetetlenek.
Pontok:25
Minimális legénység: 100 fõ.
A Mon Calamarinak, ennek a furcsa kétéltû humanoid fajnak a Calamari, egy a Külsõ Perem szélén keringõ, hatalmas kiterjedésû, mély óceánokkal borított kék bolygó az otthona. E hatalmas óceánok szinte a bolygó egész felületét beterítik, csak kevés száraz területet hagyva szabadon. Ám ezek a vízzel el nem árasztott részek is, többségükben tartózkodásra alkalmatlan ingoványos, mocsaras területek. Az úszó városaikban élõ Mon Cal-ok nem az egyetlen értelmes lények a bolygón. Az óceánok mélyén lakó Quarren-ekkel osztják meg világukat. Calamari oly távol esik minden fontosabb kereskedelmi csillagsztrádától és fõbb katonai hajózási útvonaltól, hogy a vízi világban élõ két értelmes faj évezredeken át szinte hermetikusan elzárva, a Galaxis más civilizációitól teljesen elszigetelõdve fejlõdhetett. Ezért néhány Calamari gondolkodó egyszerûen úgy vélte, hogy fajuk és világuk egyedülálló az Univerzumban. Sõt civilizációjuk fejlõdésének bizonyos szakaszában egyesek még azt is megkérdõjelezték, hogy rajtuk kívül egyáltalán létezik más értelmes élet a Galaxisban.
Az ûrbõl nézve oly szépen csillogó, nyugodt kék gyémánt, a Calamari történetét azonban tûzzel és vérrel írták. Az agresszív Quarrenek évszázadokon át húzódó pusztító háborút viseltek a békeszeretõ Mon Cal-ok ellen. Rövid békés korszakok és hosszú háborús évek követték egymást századokon át. Már úgy tûnt, hogy a végsõ békére nincs is esély. Az újból és újból fellángoló háborúskodásnak végül nem a halált osztó fegyverek vetettek véget. A legutóbbi háborúba felül kerekedett Cal-ok elkülönítették a Quarren ifjak egy egész generációját és saját gyermekeikként nevelték fel õket. Megtanították nekik a béke, a szeretet szavát és átadták mindazt a tudást, amit a Mon Cal-ok a békés együttélésrõl az évezredek alatt felhalmoztak. Majd miután az ifjú Quarrenek felnõtté váltak visszaküldték õket saját fajtájuk közé. Azok pedig, mint megannyi messiás terjeszteni kezdték a Tanítást, a mestereiktõl kapott igét. Késõbb gyermekeik majd unokáik születtek, aki már apáik békét keresõ hitében nõttek fel. Az új generációk már nem akarták a háborút és nem is értették, hogy miért is lobbant fel egykor a gyilokra hívó, pusztító láng. Az egykor háborút viselõ Quarrenek pedig lassan megöregedtek, meghaltak és magukkal vitték a sötétséget, valamint õseik minden harcba hívó gyûlölet szavát.
A Nagy Háborúk után végre békés évek következhettek. A calamariak kitörve a vízzel borított bolygó fogságából végre fajuk minden tudását a csillagok, a végtelen ûr megismerésére fordíthatták. Hajtotta õket az ismeretlen civilizációk, az új világok, értelmes idegen lények megismerésének vágya. A Quarrenek, ez az agresszív népség felett aratott; az értelem diadalaként elkönyvelt gyõzelmük pedig számûzte minden az ismeretlen világoktól való félelmüket. Nem tartottak attól sem, hogy egy esetleg jóval magasabb technológiai szinten álló civilizációval való kapcsolatfelvétel bármilyen a saját fajuk szabadságát és fennmaradását veszélyeztetõ következménnyel járna. Évtizedeken át tartó hiábavaló kutatás után az elsõ kapcsolatfelvétel végül óriási ünnepléssel járt.
Aztán újabb évek teltek el és az egykor oly nagy örömmel ünnepelt felfedezés lassan csak egy távoli, ködös emlékké vált. Calamarit gyorsan elnyelte a Galaktikus Birodalom feneketlen gyomra. A kék gyémánt nagy kísértést jelentett. Sok magas beosztású birodalmi kormányhivatalnok is szívesen rátette volna a kezét erre az ártatlan világra. Azonban a csatlakozás nem csak hátrányokkal járt. A Birodalmi Erõk felügyelete alatt a bolygó ipari potenciálja soha nem látott fejlõdésnek indult. A hirtelen beáramló, a Galaxis más fajai által felhalmozott tudás segítségével a Calamari technológia évtizedek alatt olyan szintre fejlõdött, amit természetes úton talán csak több ezer év alatt érhetett volna el. A Calamariak megtanulták, hogyan ötvözzék a más fajoktól és a Birodalomtól átvett technológiáját saját hagyományaikkal. Gyorsan tanultak és civilizációjuk rövid idõ alatt teljesen integrálódott a fennálló galaktikus gazdasági rendszer, csillagokat átszövõ hálózatába. A fejlõdés oly mértéket öltött, hogy már a belépés után eltelt évtizedet követõen jókora szeletet vághattak ki maguknak a Birodalmi beszállítók gigantikus tortájából. Ipari termelésük gerincét a hajó és a katonai gépgyártás adta. Csodálatos, modern, személyszállító luxusjachtok és a Birodalmi Haderõk megrendelésére készített csúcstechnológiájú gépek és eszközök hirdették a Calamariak tudását.
Bár gazdaságuk beolvadt a nagy rendszerbe, az idegen fajok közt fennálló civilizációs különbségek valamint a kialakult, gyors fejlõdés integrálta erõviszonyok eltolódása mégis sok problémát okozott. Az alapvetõ viselkedési jegyeket meghatározó, gondolkodásbeli különbségek végül viszályt szültek és destabilizálták a Mon Cal-ok és a Quarrenek sok évi küzdelem után kialakított nyugodt, békés életét is. De a Birodalom sem tagadta meg önmagát. A Palpatine császár által irányított sötét hatalmak nem tûrtek meg semmiféle ellenállást. Calamarit, mint a Birodalom egyik legjövedelmezõbb gyarmatát tartották számon, és a legnagyobb haszon betakarítására törekedtek. A Calamariak viszont nem így képzelték jövõjük alakulását. Az idegenekkel való találkozás sok éven át dédelgetett álma két évtized alatt rémálommá vált. Az egymást oly gyakran váltogató, a bolygó birtokjogáért egymással rivalizáló, kapzsi hivatalnokok és kormányzók csak tovább növelték a problémát. Az õslakókat semmibe vevõ, rasszista rendeleteik helyenként hatalmas ellenállást váltottak ki. A hivatalnokokat és tisztviselõket gyakran erõszakkal kitelepített Calamariak lakhelyén szállásolták el és sok helyõrség számára is hasonló módszerrel biztosítottak területet. A helyenként kirobbant nem túl erõs és szervezetlen felkeléseket persze azonnal leverték. Ám a szabadságuk korlátozása miatt fellázadt Calamariak többségét a birodalmi rohamosztagok kegyetlensége nem félemlíttette meg, sõt a hazafias érzelmek tüzét csak tovább szította.
Aztán egy nap betelt a pohár. Az ellenállás addig csak itt-ott halványan pislákoló lángja hirtelen berobbant. A Mon Cal-ok és a Quarrenek fegyvert ragadtak és elnyomóik ellen fordultak. Az immár szervezett formát öltött, egységes felkelés meglepetésként érte a megszálló csapatokat. A Calamariak meglepõ módon rövid idõ leforgása alatt meghátrálásra kényszerítették és elûzték kegyetlen elnyomóikat. A császár válasza azonban nem késett sokáig. A Birodalmi Haditengerészet orbitális pályára állt csatahajói bombázni kezdték a Calamariak úszó városait.
Ennél többet viszont nemigen tehettek. Bár a bombázások iszonyú pusztítást okoztak, de nem törték meg az ellenállást. A Külsõ Perem világai még a hypertéren át is nagyon távol estek a Coruscanttól. De a Calamariaknak ennél hatékonyabb védelemre volt szükségük, ezért aláaknázták a rendszerükbe érkezõ összes kilépési pontot. A térkapuk kiiktatása érzékenyen érintette a térségben állomásozó Birodalmi csapatokat. Nem is kockázatták meg az áttörést. Az aláaknázott kilépési pontokat azután sokáig csupán a Flotta robbanóanyaggal felszerelt kutaszdroidjai használták. A robbanótöltetek okozta lökéshullámok az ártatlan civilek ezreivel együtt a Calamariak naivitását is elsöpörték. Örökre. Jól tudták, hogy amíg Palpatine császár szilárdan ül sötét trónján, a kegyetlen, minden ellenállást megtörõ újabb megszállás bármikor bekövetkezhet.
Még ha oly erõs és magas technológiai szinten álló civilizációval is
büszkélkedhettek, a Mon Cal-ok egymagukban nem szállhattak szembe az egész Birodalommal. Az egység, akkor még csak formálódó Lázadók Szövetsége volt a sikeres harc egyetlen útja. A Birodalom által terrorizált népek összefogása sok elõnnyel járt minden abban részvevõ fél számára. A Calamariak bár ha csak kis idõre is, de fellélegezhettek hisz a Lázadók partizán akciói elterelték és megosztották a Birodalomi Haderõk figyelmét. A Szövetség pedig esélyt kapott egy új, az ellenállást vezetõ, forradalmi, galaktikus kormány megalakítására. A mindentõl oly távol esõ Calamari rövid idõ alatt a Lázadók egyik legfontosabb bázisává, valódi hátországgá vált. Ipari termelésének legnagyobb részét a Szövetség szolgálatába állította és a szabadságharc csúcstechnológiájú fegyvereinek legfõbb szállítója lett. Amíg Calamari nem csatlakozott, a lázadók szedett-vedett flottája nem jelentett nagy veszélyt a Birodalom számára. De fordult a kocka. A Mon Cal-ok hatalmas, átalakított és felfegyverzett cirkálói már jó eséllyel vehették fel a harcot a birodalmi rombolókkal. Mon Calamari MC80 csillagcirkáló
Hossz: 1200 m
Személyzet: 5156 fõ kiszolgáló személyzet és 246 tüzér
Szállító kapacitás: 20000 tonna teher és 1200 katona
Fedélzeti fegyverek: 48 turbólézer üteg, 20 ion ágyú, 6 vonósugár projektor
Vadászgépek: 3 vadász század - 36 harci gép
A hatalmas Calamari csatahajók a Köztársasági Flotta gerincét alkotják. Ezek a monstrumok majdnem olyan gyorsak és strapabíróak, mint a Birodalom csillagrombolói. A Calamari cirkálókkal történt elsõ összecsapások után a Birodalmi Haditengerészet bár vonakodva, de kénytelen volt beismerni, a Mon Calok magas szintû hajóépítési és hadmérnöki tudását. De hosszú volt az út idáig és bizony a császári Flotta sok hadihajóval fizetett ezért a felismerésért.
A Calamari cirkálók valaha polgári felhasználásra épített, fegyvertelen, mozgó városok voltak. A Mon Cal-ok ezeket a gigantikus hajókat használták az idegen világok és távoli rendszerek felkutatására. A sok évi elszigeteltség és a pusztító polgárháborúk után a felfedezés lázában égve egész generációk indultak útnak fedélzetükön. Nem meghódítani, hanem megismerni vágyták a Galaxist. Kíváncsiságukért és naivitásukért azonban nagy árat fizettek. Ünnep, dicsõség, technológiai forradalom majd megszállás és rabság. Calamari történetének utolsó két évtizede néhány szóban összefoglalható. Nem telt el túl sok idõ. A polgárháború után született generáció még épphogy csak kinõtt a kamaszkorból, mikor az oly rég óta áhított békét birodalmi bombák és rakéták tépték darabokká. A Lázadók Szövetségéhez csatlakozó Calamarinak nem volt választása. Átalakították és felfegyverezték hatalmas cirkálóikat, hogy szembeszállhassanak elnyomóikkal. A sikeres harchoz szinte minden a rendelkezésükre állt. A valaha a Birodalmi Haderõk megrendeléseinek kielégítésére épült, a Calamari körül orbitális pályán keringõ hajógyárak váltak a Szövetségi Flotta legfontosabb beszállítóivá.
Úgy tartják, hogy minden Mon Cal cirkáló egy egyedi mûalkotás. Nincs két egyforma hajó. A szenzor és pajzsgenerátor kupolákkal, megfigyelõ-, irányító- és ágyútornyokkal borított hengeres keresztmetszetû sárkány valóban összetéveszthetetlen bármely más faj által épített hajóval. Az elsõ pillantásra kusza, zavaros, néhol aszimmetriát mutató szerkezet egy calamari szem számára, maga a testet öltött harmónia. A hajók átalakításánál és ez a Szövetség egészére is jellemzõ, talán a kompatibilitás problémája volt a legnagyobb kihívás. Bár a Calamari cirkálók Mon Cal irányítás alatt szolgálnak, a navigációs és harcászati rendszerek szabványosítása mégis elengedhetetlen volt a kapcsolattartás és a hadmûveletek összehangolása miatt. De végül ezt is megoldották. E leviatánok többségét, hatalmas tömegük miatt egyáltalán nem használják légköri repülésre. Ezért építésük során a repulzorokat teljesen el is hagyták. A calamari hadihajókat orbitális pályán keringõ üzemekben építik össze, az ûrbe települt gyárakban készült elõre gyártott panelekbõl, így ezek a gépek szolgálatuk egészét a világûrben töltik. Azonban néhány kisebb példányt mégis alkalmassá tettek az atmoszférán belüli közlekedésre. Ezeknek a repulzoros hajóknak késõbb aztán nagy hasznát is vették Calamari evakuációjánál, hat évvel az Endori csatát követõen. A hadihajók fény alatti és hyperürben történõ mozgását hypertér modulátorral felszerelt hatalmas ionhajtómûvek biztosítják. A megszállás két évtizede alatt a Mon Cal-ok kiváló eredményeket értek el az ion meghajtású hajtómûvek fejlesztésének terén. A Birodalomtól átvett technológiát e területen is egyesítették saját addig elért fejlesztési sikereikkel. Az extrém magas hõmérséklet elviselésére képes, üzem közben kék színnel izzó fúvókák kifejlesztése mérföldkõnek számított az ionmeghajtás területén. Ám a hatalmas tehetetlenségû testek precíz manõverezésének megoldása sem volt kisebb jelentõségû tett. A hajtómûvek kiömlõire szerelt elektromágneses tolóerõ-vezérlõ gyûrûk akkoriban forradalmi jelentõségû fejlesztésnek számítottak.
Az egyik leghíresebb Calamari cirkáló Ackbar admirális parancsnoki hajója a Home One volt. Ez a hatalmas mintegy 3700 m hosszú monstrum a Birodalmi rombolók méltó ellenfele volt a nagy Endori csatában. Fedélzetén 10 vadászszázad, azaz mintegy 120 harci gép állomásozott. Ez már önmagában is hatalmas tûzerõt jelent, nem is beszélve a fedélzeti fegyverekrõl. A 29 turbólézer üteg, a 36 ion ágyú, a torpedó és rakétavetõk valamint a vonósugár projektorok teszik csak igazán félelmetes fegyverré. Az ágyútornyok a burkolaton elszórt csepp alakú, 4-5 m hosszú púpokban ülnek. Ezek a púpok páncélborításuk révé hatásos védelmet biztosítanak az ütegeknek és tüzéreiknek egyaránt. Viszont ez a telepítési megoldás sajnos nagymértékben korlátozza a fedélzeti fegyverek tûzívét. Míg az ágyúcsövek orr-tat irányban kielégítõ gyorsaságú célkövetésre képesek, addig fel és le csak korlátozott mozgást végezhetnek. A cirkáló passzív védelmét a törzs egészének erõs páncélborítása és a hihetetlen hatékony védelmet biztosító pajzsgenerátorok adják. A Mon Cal-ok által kifejlesztett erõtér generátorok a legjobb ilyen típusú berendezések. A kb. 50 db generátor összeköttetésben áll egymással. Egy intelligens vezérlõrendszer által képesek energiájuk átcsoportosítására, ha a hajó egy adott részén fokozódik a lõ terhelés. A pajzsok terhelésének fokozódásával párhuzamosan természetesen a generátorok fokozzák energiatermelésüket is így a védernyõ vastagsága egy terhelési szintig tulajdonképpen állandó marad. A hajót körülölelõ mezõ átlagos vastagsága mintegy 60 m.
A Home One a legnagyobb és legerõsebb MC80-as cirkáló, egy különleges igények alapján, különlegesen felszerelt gépezet. A többi ilyen osztályú hadihajó már kisebb méretekkel és kevésbé brutális haderõvel rendelkezik. Azok "csupán" három századnyi, azaz 36 vadászgépet hordoznak. A fedélzeti fegyverzetüket 48 turbólézer üteg, 20 ion ágyú és 6 vonósugár projektor adja. Az MC80a, MC80B és az MC90 jelzésû változatok is hasonló tûzerõvel bírnak.
A hajón szolgáló mintegy 5200 fõ nagy része persze nem Calamari, hanem más idegen faj, a hatalmas cirkálók irányítását és parancsnokságát mégis kizárólag Mon Cal-ok biztosítják. A calamariak, speciális anatómiájuknak megfelelõen alakították ki ezeket a szekciókat. Hosszú vékony ujjaikkal az emberek és más szárazföldi életre specializált humanoidok által használt vezérlõ konzolok kezelhetetlenek lennének. Ezért a hajók manõverezését speciális a testükre szabott, mozgó parancsnoki emelvényekbõl irányítják. A központi kijelzõk csak az õ hatalmas szemük számára fókuszálható formában sugároznak, az emberi szem számára ezek a holo vetítõk által közvetített képek torzak és értelmezhetetlenek.
Pontok:25
Minimális legénység: 100 fõ.
