Szerelem Vára

[Plo Koon]

Ez a hely a szerelmesek vára ahova szerelmeske párok járnak kikapcsolódni és szórakozni. A különbözõ meghitt programok közül lehet választani.
// Richard és Padme a ti jegyetek feljogosít egy éjszaka ingyen itt töltésére masszásra, hajókörútra valamint az étterem felhasználására. Jó együttlétet.//

[Richard Garey]

Az épület kapuja elõtt egy õrt látok, majd átnyújtom neki a jegyeket, és õ int, hogy beléphetünk, de elõbb lepakolunk minden fegyvert, és belépünk. Össze-vissza látunk csókolózó párokat, majd én kissé zavarba jövök. Padmegigi és én leülünk egy üres asztalhoz, majd én elkezdek mosolyogva beszélni hozzá.
-Nos, Padmegigi, szeretnél tudni valamit rólam?- teszem fel a "nagy" kérdést.

//Köszi Plo Koon! //

[Padmegigi]

- Hát, sok mindent. - mosolygok rá - de úgy látszik, erre lesz elég idõnk. Hiszen még alig ismerlek. Csak azt tudom rólad, hogy egy hõs vagy, kicsit forrófejû, de képes vagy föláldozni az életed másokért. Nekem ez kezdésnek épp elég.

[Richard Garey]

Meglepõdötten nézek Padmegigire.
-Tudod, nem ezt a feleletet vártam. Azt hittem, hogy tele fogsz bombázni kérdésekkel, mint például: hogy-hogy van fénykardom, illetve honnan ismerem az Erõ-technikákat, meg ilyesmi. Nos, akkor én kérdezek: Hol születtél? Mit csináltál eddig?- teszem föl a kérdéseimet.

[Padmegigi]

- Hát, ha ezt már így felhoztad, tényleg érdekelne. Csak, tudod, nekem ebbõl az egészbõl nem ez tûnt fel, hanem az önfeláldazásod. - válaszolom.
- Szóval... hol születtem? A Naboo-n. A legszebb bolygó, amit valaha láttam. Anyám az Otohgungára menekült a háború alatt, ott is születtem, és ott éltem egy jó pár évig. 1 éves koromban az anyám meghalt. Apámat nem ismertem. Õ jedi. Nem is tud a létezésemrõl. Anyám eltitkolta jöttömet... 10 éves koromig egy gungan családnál éltem, de aztán kíváncsiságból elszöktem. "Odafönt", a szárazföldön egy embercsalád fogadott örökbe, lett egy mostohabátyám is, akivel 6 évvel késõbb elmentünk más világokba, hogy fejleszthessük repülési technikáinkat, és jó pilóták legyünk, ami meg is történt - mondtam vigyorogva.
- Jaj, túl sokat beszélek. És Te? Hol éltél eddig? Miért van, hogy úgy tudsz harcolni, mint egy jedi?

[Richard Garey]

-Ez egy hosszú történet.- mondom. - Bispinen születtem egy jómódú család sokadik gyermekeként. Apámn egykoron Jedi volt, de a Rend kizárta, mert beleszeretett az anyámba. Eghy napon egy Jedi jött értem, és elvitt a Jedi-Templomba, Coruscantra. Ott éltem egy csomó évig. Megtanultam az Erõ használatát és a fénykard forgatását...azonban nem voltam jó tanonc. Sosem érdekeltek a filozófiai sztorik. Engem a gyakorlat jobban érdekelt, ezért csak a harci képességeimre gyúrtam. Egy erõs padawan voltam, az egyik legjobb a csoportban. Mégsem voltam elég jó. A Geonosisi csatában meghalt a mesterem, és én dühös lettem. Úgy döntöttem, kilépek a Rendbõl, és saját magam kezdek kalandozni. Így is lett. Visszatértem a Bispinre, és ott apám házában egy új fénykardot csináltam, utána egy ajándék géppel elhagytam a bolygót és...most itt vagyok.

[Padmegigi]

- Örülök, hogy itt vagy! - mosolygok rá.
- Elég mozgalmas életed lehetett. Milyen volt jediként?
Közben odajön egy pincér-droid, és egy pár koktélt szolgál fel. Nagyon ízletes, nyomban elkezdem fogyasztani, miközben Richardra figyelek.

[Richard Garey]

-Meglehetõsen fárasztó.- mondom lazán, majd kortyolok egyet az italomból.- Az a sok filozófiai blabla, amit mindig végig kellett hallgatnom...te jó ég! A Jedik mindig azzal gyõzködtek, hogy az õ világnézetük a jó. Blablabla, pedig láthattad, hogy a Jedi Kódex törvényein kívül is jó ember vagyok.

[Padmegigi]

Elmosolyodom a férfi nagy "szerénységén".
- Hát, igen - mondom - de szerintem elég érdekes lehet a jedik élete, és a tanulmányaik. Mindig is érdekelt. A mostohabátyám majdnem jedi lett. Legalábbis az akart lenni, de már túlságosan is idõ volt hozzá.

[Richard Garey]

-Hát igen, ez meg a másik fele.- mondom fegyelmezõ hangnemben.- A Jedik csak azért veszik be magukhoz a gyerekeiket, mert a kicsiket könnyû malipulálni. No persze engem nem lehetett malipulálni, mert ellenáltam. - mondom masolyogva, majhd figyelni kezdem a csókolózó párokat. Talán Padmehgigi is szeretne ilyet majd?

[Padmegigi]

Észreveszem, hogy Richard nagyon figyel egy csókolózó párt. Kicsit zavarbajövök. Vajon mire gondolhat most?
Gyorsan másra terelem a figyelmet.
- Úgy látom, nem vagy igazán jó véleményen a jedikrõl. Miért? A mestered elvesztése miatt?

//most jut eszembe: nekem lett most egy droidom, ugye? Õt is nekem kell irányítanom?//

[Richard Garey]

//Ha akarod.//

A terítõre figyelek, majd késöbb megint Padmegigire.
-Ne érts félre engem! Nem arról van szó, hogy a Jedik rosszak, mert nem azok. Segítenek, ahol tudnak, azonban van pár törvényük, ami teljesen értelmetlen. Mesterem elvesztése is közrejátszott, de már régóta untam a Jedi életet. Anélkül is segíthetek, hogy a Jedi-Rendbe tartoznék. Hisz láthattad ezt magad is. Mellesleg: a Jedik sem tökéletesek. Ez a lényeg.

[Plo Koon]

// A droid a tiéd ezért neked kell irányítanod.//

Egy kis 2 személyes hajóba száltok ami egy csatornán visz végig ahonnan gyönyörû kilátás nyílik Koréliára. Az elõttetek lévõ csónakban már javában smárolnak. Talán nektek is elkéne kezdeni. Hiszen ezért vagytok itt.

[Richard Garey]

Óvatosan nézek Padmegigire, majd ásítást színlelve kinyújtózkodom, és lassan, óvatosan átkarolom Padmegigi vállát, miközben hevesen verejtékezem az idegességtõl. Vajon most mi lesz?- gondolom magamban.

[Padmegigi]

Richard óvatosan átkarolja a vállam. Azt hiszi, ez nekem nem tûnik fel? A táj gyönyörû, rég nem láttam ilyen szépet. Ráhajtom a fejem Richard vállára, és magamban átgondolom: Mi legyen a következõ lépés?