Egy napsütötte tengerpart

[Darken Keinar]

Kb. 40 perc alatt körbesétálltam a kis szigetet, és visszatértem a hajóhoz. Tanítómnak nyomát sem találtam, így leültem a tisztás közepére, és meditálni kezdtem.

Abban a pillanatban, amint letelt az 1 óra, megéreztem mesterem közeledtét. Felpillantottam, és láttam amint átvág a tisztáson, és megállva tőlem 5 méterre ledobja a köpenyét.
-Az első lecke a vívás lesz. Védd magad!
Mondja sötéten, és a következő pillanatban csak egy elmosódott alakot, és egy vörös vonalat látok felém száguldani. Én is bevetem az erőgyorsítást, és előkapva a fénykardomat nagy nehezen hárítom a felém irányuló vágásokat, néhány elől viszont kénytelen vagyok félrehajolni. 10 másodperc után kimerülök, de David is abbahagyja a gyorsítást, így normális sebességgel vívunk tovább. Mivel sokkal erősebb nálam kénytelen vagyok hátrálni, de ez cseppnyit sem zavar. Felidézem a Forcastól tanultakat, éas hátrálás közben villámgyors, és kiszámíthatatlan vágásokkal árasztom el tanítómat, és néha megpróbálkozok egy két csellel is, de ezeket könnyedén védi. Minden támadásom úgy pereg le róla, mint homokszemek az acélfalról, de láthatóan meglepi küzdőmódom. Pár perc után izzadni kezdek, és lassulok kissé, és mire újabb percek telnek el, már alig állok a talpamon. David nekinyomja fénykardját az enyémnek, és elgáncsol. Vörös fénykardja a nyakamnak szegeződik, és elmosolyodik.
-Egész jól kezdted, kár hogy kijöttél a ritmusból.
Lihegve válaszolok:
-Hát kissé kifáradtam. Nem igazán vagyok hozzászokva a...
-Ne félj, hozzáleszel. Ha ilyen gyenge az állóképességed, kénytelenek leszünk javítani rajta.
Egy pillanatra elhalgat, majd kaján vigyorral az arcán folytatja.
-50 fekvőtámasz, aztán kétszer körbefutod a szigetet! Gyerünk! Van rá 45 perced.

[Darken Keinar]

Lassan sétállok a napsütötte parton, és a tengert nézem. Minden porcikám iszonyatosan fáj az izomláztól, de már megszoktam.

~Egy hete érkeztünk a bolygóra, és hála David sajátos edzésmódjának, jobb erőben vagyok, mint valaha.
Edzésmód...
Erre a gondolatra elvigyorodok. Az edzések főleg abból álltak, hogy David irtózatosan nehéz, és szinte lehetetlen feladatokat bízott rám, és jókat röhögött, miközben én szenvedtem. Meg persze a napi állóképességfejlesztés. Egy kilóméter sprint, majd 5-6 kilóméter futás, úszás, fáramászás... Az biztos, hogy jól szórakozott. Én meg megerősödtem. Testileg, és az erőben is, hiszen minden egyes feladat elvégzéséhez szükség volt a használatára, és sok új kélpességre tettem szert.~
Most éppen egy hosszas sziklamászás fáradalmait pihenem ki, miközben a vívógyakorlatra tartok. Sóhajtok egyet, majd otthagyva a gyönyörű partot, az erdő felé veszem az irányt, hogy átvágva rajta eljussak a tisztásra.

Lassan lépdelve meditállómesterem mögé lépek, és összefont kezekkel megállok mögötte.
-Készen állsz?
Kérdezi hátra sem fordulva, miközben lassan feláll.
-Készen.
Felelem, és lassan oldalratartom a kezem. David hirtelen megfordul, és köpenye újjából előcsusszan fénykardja. Ledobja magáról a köpenyt, és Djem So alapállásba helyezkedik. Kezemberöppen a kardom, és én is aktiválom. A penge beleszúródik a talajba, és némi füvet is szétvág. Füst száll fel a talajról, és behunyva a szemem mozdulatlanul hallgatom a fénykardok halk zúgását.

A tisztás most úgy néz ki, mintha megállt volna az idő. A lemenő nap vöröses fénye megcsillan a trópusi fák levelein, és a kör alakú tisztás közepén két szoborszerű alak áll. Egyikük vérvörös pengéjű fénykardját feje mellett tartva, készen állva hatalmas erejű csapásokat osztani, míg a másik világoszöld pengéjét lazán, a föld felé tartja. A következő pillanatban minthacsak újra életre kelne a világ, megelevenedik a két ember, és a sötétedő tisztást villanások fénye tölti be.

[Darken Keinar]

Az idő jelentéktelennek tűnt, míg vártuk, hogy valamelyikünk támadásba lendüljön. Az erő rezgéseire koncentrálva annyira felfokoztam érzékeimet, hogy éreztem minden apró rezdülést a tisztáson, és tudtam, David is ezt teszi. Volt idő, mikor annyira ostoba voltam, hogy megpróbátam behatolni elméjébe, hogy megtudjam mire gondol, de ezt már rég kinőttem. Most csak álltunk egymással szemben. Egyszer csak apró rezgéseket éreztem Davidból áramlani, és tudtam, hogy a párbaj elkezdődött. Szinte egyszerre lendültek meg a kardjaink, és hatalmas erővel összecsaptunk. Kardjaink összeakadtak, és tanítóm megpróbált lenyomni, mint máskor is szokta. Ezúttal azonban nem járt sikerrel. Megfeszültek izmaim, és szilárdan tartottam pengémet, sőt sikerült poár centit visszaszorítanom az övét, de itt kifulladtam. Legalább egy percen át álltunk így, pengéinket egymásnak feszítve, bár mindketten tudtuk, hogy patthelyzet állt elő. Tudtam, hogy mesterem mire gondolt. Nem telepátiával, egyszerű tapasztalatból. Felugrottam gáncsolása elől, és villámgyorsan fejberúgtam. A sötét jedi hátratántorodott, és arcát dörzsölve elmosolyodott.
-Gyorsan tanulsz.
~Ellentétben veled.~
Ismét felé ugrottam, a levegőben többször megpördülve, és elé érve egy gyors, és kiszámíthatatlan vágást indítottam torka felé, amit azonban kivédett, és félrelökte a kardom. Hátraléptem, és egy pillanattal később a vörös színű penge a hasam előtt suhant el. Szinte már éreztem a forróságot. Arcom elé vontam a fénykardomat, és felkészültem a védekezésre, de mesterem most nem támadott. Lassan körözni kezdtünk, és egymás gyengepontját próbáltuk kifürkészni. Sajnálatos módon ez neki sikerült, és egy erőhúzással kirántotta a lábaim, majd felém ugrott. Egy gyors vágással sikerült félreütnöm a kardját, ami így a fejem mellé fúródott a földbe, és páros lábbal előre lendülve hátralöktem. Talpra érkeztem, és azonnal odarohantam hozzá, de eddigre talpra állt, és fénykardjaink szikrázva újból összecsaptak. Hirtelen hátraugrott, és egy erőhúzással maga után rántott. Csak milliméterekkel tudtam elkerülni a szúrását, ami megpörkölte a ruhát a vállamon, és mikor dühösen lecsaptam rá, már nem volt ott. Erőgyorsítást alkalmazva mellém került, és hátbarúgott. A lendülettől előre estem, de nyomban oldalragurultam, így elkerülve egy pontos szúrást. Megpróbáltam talpra állni, de David gyorsabb volt, és lesújtott a torkomra. Fénykardommal hárítottam, és ismét összeakardtak kardjaink, ezúttal azonban csupán centiméterekre a torkomtól.

[Darken Keinar]

Teljes erőmből próbáltam eltolni a vörös pengét, de ezúttal nem sikerült. David teljes sújával ránehezedett a kardjára, és mikor a viridián penge kezdte megperzselni a nyakamon a bőrt, felnevetett.
-Feladod?
Kérdezi önelégült hangon, és látszik rajta, hogy biztos a válaszomban. Elmosolyodom, és határozottan válaszolok.
-Soha!
Ordítom a képébe, és telekinetikával megemelve néhány homokszemet, az arcába lököm. Dühösen felordít, és érzem, hogy megszűnik a súly, ami a kardomra nehezedett. Félrelököm a kardját, és mikor hátratántorodik, egy erőlökéssel eltávolítom őt a közelből. 4 méter magasra repül, de a puha homok felfogja az esést. Felugrok a földről, és futni kezdek felé. David a földön hempereg, és a szemét fogja.
~Lehet, hogy megvakítottam. Nem kellett volna a homokkal szórakozni.~
Lelassítok, és megállok előtte.
~Szánalmas látvány.~
Nézem a sötét jedit, amint a porban fetreng, és tudatalatt lassan leeresztem a fénykardom. Tanítóm hirtelen megperdül, és egy erőlökéssel homokot szór az arcomba. Túl későn hunytam le a szemem, és éles fájdalom hasít belém, miközben elhomájosul a látásom.
~Nyamvadt sötét jedi. Tudhattam volna, hogy kitellik tőle egy ilyen aljas húzás.~
Hallom a nevetését, miközben a homokszemeket próbálom kipislogni a szememből, de nem nagyon sikerül. Egyszer csak véget ér a kacagás, és tudom, hogy a párbaj folytatódik. Mivel a látásomnak nem sok hasznát veszem, kiélesítem a hallásom, és erősen koncentrálok. Meghallom a lopakodó lépéseit a bal oldalam felől, és egy pillanattal később aktiválódik egy fénykard.
Előrevetődök, és földet érve bukfencezek egyet. A fénykardzúgás gyorsan közeledik felém, ezért megpördülök, és találomra vágok egyet. Fénykardom találkozik ellenfelemével, de a következő pillanatban kirepül a kezemből. Erős ütést érzek a gyomorszájamban, és összegörnyedek. David egy rúgással a földre küld, és megáll fölöttem.
-Feladod?
Hallom kárörvendő hangját. Erőérzékeléssel felmérem a terepet, és érzem a fénykardomat, pár méterre a porban feküdni. Elmosolyodok.
-Azt lesheted.
David vág egyet a vállam felé, de egy erőlökéssel hátralököm a karját, és megtántorodik. Fegyverem a jobb kezembe repül, a ballal pedig egy újabb erőlökést küldök felé. Kivédi, de ezzel időt adott arra, hogy talpra álljak. Megérzem, hogy támadásra készül, és az erőre koncentrálva sikerül is hárítanom a vágásait.

[Darken Keinar]

Hirtelen a levegőbe emelkedek, és egy hatalmas erőlökés hatására repülni kezdek. Pár másodperc múlva vízbe zuhanok, majd elmerülök. Kinyitom a szemem, és pislogok párat. Hála a tiszta víznek kitisztul a látásom, és elkezdek felfelé úszni.

A felszínre érve megpillantom Davidot a parton ácsorogni. Mikor meglát egy hatalmas erőugrással felém indul.
~Ez érdekes lesz.~
Lebukok a víz alá, és David mellettem becsobban a vízbe. Felé fordulok, és immár a víz alatt nézünk farkasszemet egymással. Megindít egy erőlökést felém, és én viszonzom a szívességét. Messzire sodródunk egymástól, majd felúszunk a felszínre. Gyorsúszással indulunk el egymás felé, és mikor találkozunk, aktiválva kardjainkat a víz fölött maradva kezdünk vívni.

Pár perc után David egy erőlökéssel vizet zúdít rám, és inaktiválódik a kardom.
~Hopsz.~
Egy gyors, és koncentrált erőlökést küldök a feje felé, amit nem tud hárítani, így a víz alatt szaltózik egyet. Egy erőugrással a part melletti sekélyebb részre kerülök, David pedig azonnal követ. Megpróbálom aktiválni a kardom, de a sötét jedi hirtelen kirántja a kezemből, és a vízbe merül.

David elém érkezik, és lesújt. Kitérek a penge elől, és megragadom a karját.

Percekig birkózunk egymással, miközben a vörös penge kettőnk között ingadozik, míg végül David könyökkel arcon üt, és ismét a víz alatt találom magam. Mivel leér a lábam, felállok és fáradtan fordulok tanítóm felé. Tudom, hogy a harcnak itt vége, de valami arra ösztönöz, hogy ne adjam fel. Körülnézek, valami kbúvót keresve, de nem találok.
-Fela...
Kezd bele tanítóm, de elakad a szava. Elsötétül a tekintete, és látszik rajta, hogy megérzett valamit. Valamit, ami rettegéssel tölti el.

[Darken Keinar]

Tekintetét lassan az égre emeli. Követem a példáját, és megpillantok egy felhők közül kivágódó vadászgépet.
~Mit kereshet itt?~
Egy pillanattal később megérzem én is a belőle áradó erőt. Akárki is vezeti, olyan hatalommal bír, mint kevesen a galaxisban. Mesteremnél is erősebb. Ráadásul a sötét oldal ereje árad belőle.

David lassan maga elé emeli kardját, és egy pillanat múlva megértem miért. A vadászgép elülső ágyúiból plazmazáport küld ránk. Villámgyorsan lebukok a víz alá, miközben tanítóm védi a felé irányuló lövedékeket. Körülnézek a víz alatt, és szerencsére megpillantom az iszapban heverő fénykardom. Magamhoz húzom, és felúszok a felszínre.

A vadászgép addigra már elrepült fölöttünk, és látványosan le is száll a mellettünk fekvő szigetre.
-Ki volt ez? Ismered?
Kérdezem Davidtól, aki falfehér képpel bambán bámul maga elé. Egy ideig nem válaszol, és már kezdeném azt hinni, nem is fog, de végül megszólal.
-El kell tűnnünk innen. Most azonnal.
-De miért? Ki volt ez?
-A "halott" mesterem.

Ezután szó nélkül a hajó felé vettük az irányt. David láthatóan nagyon sietett, és az erőben hatalmas félelmet éreztem belőle. Végül megszólaltam:
-Miért félsz ennyire tőle?
Megtorpan, és felém fordul.
-Mert...mert miattam halt meg. Vagy legalábbis én eddig ezt hittem.

[Darken Keinar]

-Hogy hogy miattad? Mi történt?
Lassan tovább indul, de egy idő múlva megint megszólal:
-6 éve történt. A képzésem már a végéhez közeledett. 19 éves voltam, és már nagyon vágytam arra, hogy továbblépjek. Egyszer...Nem tudom, hogy hogyan, de ránk akadt két jedi. Rátámadtak mesteremre, én pedig...otthagytam. Azt hittem meghalt. A jedik nagyom erősek voltak.
Ezután szótlanul haladtunk tovább. Megvetésem David iránt egyre erősebb lett.
~Tévedtem vele kapcsolatban. Ez is csak egy szánalmas sötét jedi, mint a többi.~

Pár perc múlva megérkeztünk a hajóhoz, de ekkor feleszméltem.
-Ez egy lassú, fegyverzet, és pajzs nélküli teherszállító. Könnyű célpont egy ilyen vadásznak. Ha felszállunk vele, végünk.
-Ha itt maradunk, akkor is.
-Ketten vagyunk 1 ellen. Legyőzhetjük.
-Nem. A jediknek sem sikerült, pedig jóval erősebbek voltak nálad. Könnyedén megölne.
-Nincs más esélyünk.
David egy ideig gondolkodik, de láthatóan kétségek közt kavarog.
-Hát legyen...
Pillantása a fénykardjára téved, és megforgatja.
-Átmegyünk a másik szigetre, és végzünk vele.

A sziget túloldali partján állva szemléljük a vizet, és a másik szigetet. Rossz érzés fog el, ráadásul az eső is esni kezd. A sötét felhők eltakarjá a napot, és sötétségbe borul a táj. Egy hatalmas villám cikázik le az égen, és fénye kísértetiesen világítja meg a túlsó partot. Nincs messze. Mindössze 6-7 száz méter, de ilyen időben senkinek sincs kedve úszni. Végül David nagyot sóhajtva a vízbe veti magát, én pedig követem.

A jéghideg víz, és feltámadó szél következtében pár perc múltán kezdenek megdermedni a tagjaim, de végül sikerül kivergődnöm a vizes homokra. A vihat ekkorra óriási mértékeket ölt. David is partot ér, és elindul a sziget belseje felé.

[Beric Tencen]

Mikor kilépek a hipertérből megpillantom a bolygót. Egyre erősebbn érzm az erőt, amely a bolygóról árad. Az atmoszférába belépve, látom, hogy kicsit esős ma az idő. //Aigner Szilárd megint nem mondott igazat//. A tengeren hatalmas hullámok voltak, az ég dörgött és villámok csaptak le a szigetekre. Koncentráltam, hogy betájoljam, honnan is jön az erő. Érzéseim alapján egy közeli, tőlem keletre fekvő nagyobb szigetről jönnek a hullámok. Megfordultam hát az ARC-vel és kicsit nagyobb tempóban a sziget felé repültem.

Pár perccel később meg is pillantottam, a trópusi növényzettel "betakart" szigetet. A part felett megállítottam a gépem és leereszkedtem. Kiugrottam a gépből és körülnéztem. A parton a homok igen nedves volt, az eső pedig szakadt. Szétnéztem jobbra is és balra is. Balra tőlem nagy meglepetésemre megpillantottam egy vadászgépet. Kicsit furcsa volt, de legalább tudtam, hogy nem vagyok egyedül a szigeten. Valőszínűleg a hajó tulajdonosa az erőhullámok kibocsájtója.

Nagy elmélkedésekre nem volt időm, így elindultam a sziget belseje felé. A növényzet dús volt, és a nedves és csúszós talaj miatt a haladás nehéz volt...

[Darken Keinar]

Ájulásom után egyszer csak éles fényt látok magam előtt. A fény elhalványul, és Nagoon tanítványainak otthonában találom magam. Szellemként lebegve, külső szemlélőként figyelem, amint Bericcel végigsétállunk egy jól ismert folyosón, és belépünk a tanácsterembe. Abban a pillanatban, amint megszólalok vált a kép, és egy kihalt, vulkanikus bolygót látok. Egy különös építmény úszik az egyik hatalmas lávafolyón. Újra változik a kép, és az építmény belsejében találom magam. Külső szemlélőként figyelem, amint belépek egy hatalmas terembe, és előttem egy sötét köpenyes alak várakozik. Aktiválom a fénykardom, és erre az alak megfordul. Nem láthatom az arcát, mivel újabb villanás következik, és korribant látom. Szellemként suhanok át egy kihalt pusztán, egészen egy különös, ősi építményig. Túlvilági suttogást, és sikolyokat hallok. Egy ideig nem értek meg egy szót sem, de egy idő után kezdenek tisztulni a hangok. Halálról, szenvedésről, és hatalomról szólnak. Érzem korriban hívását...

Felriadok különös álmomból, és egy hófehér szobában ébredek. Megpillantom az orvosi droidot, ami David hajóján volt, amint egy képernyő néz. Fájdalmat nem érzek, de ez valószínűleg azért lehet, mert a droid telepumpált fájdalomcsillapítóval. Körülöttem különbőző műszerek pittyegnek. Tekintetem lassan a szoba széllére téved, és megpillantom Bericet. Felidéződnek bennem a szavai, amiket félájultan mondott, és rájövök, hogy egy szürke jedi mentett meg.
~Vajon ő is a rend tagja?~
-Üdv! Köszönöm a segítséget.
Megpróbálok felülni, de az orvosdroid in, hogy maradjak nyugton, és jobbnak látom engedelmeskedni.
-Te Nagoon tanítványai közé tartozol?

[Beric Tencen]

-Nem. Naggon tanítványai? Az mi? Nem hallottam még róluk...Kik ők?- kérdeztem és mikor láttam, hogy a droidnak nem tetszik a dolog inkább nem tettem fel több kérdést, de azért odaszóltam a droidnak, hogy annyira nem kell agódnia, nem fogom vallatni.

[Darken Keinar]

Elmosolyodom, és intek a droidnak, hogy megnyugodhat. Jobb kezem az oldalamon lévő kötés fölé helyezem, és a sebbre koncentrálok. Tudom, hogy a gyógyulás napokig is eltarthat, de nem árt elkezdeni.
-Nagoon tanítványai egy szürke jedikből álló rend, mely a sötét oldal ellen harcol. Egy szövetség, mely egybefogja a korábban magányosan harcoló szürke jediket, hiszen együtt sokkal erősebbek vagyunk. Én is csak két hete tudtam meg a létezésüket, mikor az erő, és pár fejvadász-teszem hozzá mosolyogva-elvezetett hozzájuk. A rend létezéséről csak kevesen tudnak, és rejtekhelye szigorúan titkos, de ha be akarsz lépni, elvezetlek oda. Jól jön minden ügyes harcos.

[Beric Tencen]

-Igazság szerint szívesen csatlakoznék. Nem vagyok magányos harcos típus. És a sötét oldal ellen én is szeretnék harcolni. Az csak felemészti az embert. Igazat megvallva ez a középút tűnik a legjobbnak. Ha elvezetsz, megköszönöm neked.-mondtam Darken-nek aki már egész jól volt sérüléséhez képest. A droid még mindig itt járkált fel és alá, de minket nem zavart, elbeszélgettünk annak ellenére, hogy a "A betegnek pihennie kell" mondat minden másodpercben elhangzott. Elmesélte, hogy mesterével jött ide, sötét jediket üldöztek, szintén mestert és tanítványt. A tanítvány elmenekült, a mester is, de előbb megölte Darken mesterét és amint azt már tudtam, Darken-nek is egy halálos sebet adott búcsú ajándéknak.
-Már csak az a kérdés most merre induljunk? A rend melyik bolygón rejtőzik?-kérdeztem újdonsült barátomat...

[Darken Keinar]

-Én az életemet köszönhetem neked. A minimális, amivel viszonozhatom az, ha megmutatom a rend helyét.
A droid odalép hozzám egy tűvel, és nagyon úgy viselkedik, mintha belém akarná döfni.
-Hé! Te meg mit csinálsz?
-Vérvétel. Elemzem a vért, hogy nincs-e valamilyen fertőzése.
Már készülne belémdöfni a tűt, de az erővel kirepítem a kezéből. Az az igazság, hogy nem sok dologtól félek, de a tű közéjük tartozik. Irtózok, még a látványától is.
-Kösz jól vagyok.
Felelem a droidnak, aki méltatlankodva elsompolyog, és társam felé fordulok.
-Az uticél Tund. Ekkora hajóval nem tudunk leszálni a rejtekhelynél, így legjobb lenne valamelyik városba menni.

[Beric Tencen]

-Értem. Tehát Tund-ra megyünk. Feljössz a hídra, vagy inkább maradsz és pihensz?-mikor e szavakat mondtam a droid már elég ideges volt, már amennyire egy droido ideges tud lenni és inkább jobbnak látta, ha inaktiválja magát...
-Elremegyek-válaszolt Darken. Felült nehezen, majd lábra ált. Odamentem és seítettem neki, nehogy még elessen és valamilyen csontja is eltörjön. Lassan előrebicegtünk a pilótafülkébe. Leültettem a másodpilóta helyére, én pedig beindítottam a szükséges rendszereket. Kiválasztottam Tund koordinátáit. A hajó böszmén felemelkedett, majd elindultunk, hogy elhagyjuk az atmoszférát. A hajóm a bolygón maradt, de ez most nem érdekelt, csak az,hogy végre találok egy olyan helyet ahol elfogadnak. Az atmoszférából kiérve a hipertérbe léptünk, a Tund felé......